|
Vegyi töltetek
ködsav, kéntrioxid, foszfor,
Berger keverék, Klark és mustárgáz
A vegyi töltetû lövedékek
A vegyi töltetû lövedékeket és kézigránátokat alkalmazásuk célja szerint három nagy
csoportra lehet bontani. Az első csoportba a ködképző anyaggal töltött harceszközök tartoznak,
ezek a töltet méretétől függően egyes emberek vagy egész csapatok mozgásának leplezésére vagy
éppen imitálására, az ellenséges megfigyelők zavarására illetve az ellenség tűzvezetésének
megbénítására, megtévesztésére szolgálnak.
A második csoportba az ingerlő hatású anyagokkal töltött lövedékek és kézigránátok sorolhatók,
amelyek időlegesen harcképtelenné teszik a támadó vagy védekező ellenséget, de nem ölik meg.
A harmadik csoportba a mérgező hatású, súlyosan károsító vagy halálos anyagokat tartalmazó
eszközök tartoznak. Az ellenséget éppúgy harcképtelenné teszik, mint az ingerlő anyagok, de
hatásuk végzetes.
A második világháború során szerencsére a vegyi fegyverek bevetésétől (egy-két elszigetelt, és
nem kellően dokumentált esetet leszámítva) óvakodtak a szembenálló felek, és bár a legtöbb
hadviselő ország rendelkezett ilyenekkel, a korábbi világháborúhoz hasonló mérvű alkalmazásukra
nem került sor.
Ködgránátokat azonban széles körűen alkalmaztak, a kis kézből dobható vagy harcjárművek külső
felületéről indítható töltetektől egészen a nagy kaliberű gránátokig és rakétákig.
A kéntrioxid (ködképző)
A német eredetű ködgránátok töltete a kéntrioxid (SO3), amely szilárd halmazállapotú,
selyemfényű, kristályos anyag. Szobahőmérsékleten is erősen párolog.
Olvadáspontja 40 celsius fok.
A gránát robbanásakor a szabadba jutó kéntrioxid molekulái a levegőben pára formájában jelenlévő víz
molekuláival egyesülnek, mely során kénsav (H2SO4) keletkezik, ami sűrű,
fehér ködöt alkot.
Kéntrioxiddal töltött tüzérségi lőszerek:
10,5 cm 37 M. ködgránát
(német F.H.Gr.Nb., Feldhaubitz Granate Nebel, magyar és német jelzéssel)
A ködsav (ködképző)
A magyar fejlesztésű ködgránátok töltete a ködsav, amit a már ismertetett kéntrioxid (SO3)
és a klórszulfonsav (HClSO3) 1:1 arányú keveréke alkot.
A ködsav cseppfolyós halmazállapotú, -20 celsius fokon dermed.
A gránát robbanásakor a szabadba jutó ködsav kéntrioxid és klórszulfonsav molekulái a levegőben
pára formájában jelenlévő víz egy-egy molekulájával egyesülnek, mely során hidrogénklorid és
kénsav (H2SO4) keletkezik, ami sűrű, fehér ködöt alkot.
A ködsav igen veszélyes anyag, amely erősen roncsolja a szerves anyagokat, gőze pedig köhögésre
ingerel. A testre kerülő ködsavat először szárazon le kell törölni, majd vízzel alaposan lemosni.
A szembe fröccsenő ködsavat folyó vízzel kell alaposan kiöblíteni. A kifolyt ködsav magnéziával
közömbösíthető.
A töltet maró hatása miatt a töltő gépsor anyagminősége igen lényeges, a ködsavval érintkező
alkatrészek ezért ólomból és saválló acélból készülnek. A töltés szabad levegőn történik,
de a megtöltött gránáttesteket azonnal lezárják.
Ködsavval töltött tüzérségi lőszerek:
|
10 cm 33 M. ködgránát
10,5 cm 38/33 M. ködgránát
15 cm 33 M. ködgránát
Ködsavval töltött aknagránátok:
81 mm 36 M. köd aknagránát
81 mm 36 M. köd aknagránát (a. kivitel)
81 mm 36 M. köd aknagránát (b. kivitel)
81 mm 39/36 M. köd aknagránát
10,5 mm 41 M. köd aknagránát
12 cm 43 M. köd aknagránát
Ködsavval töltött kézigránát:
43 M. vakító kézigránát
A foszfor (ködképző)
Két formája ismert, a vörös és a sárga vagy másnéven fehér foszfor. A honvédség a sárgát
használta.
A sárga foszfor viaszszerű anyag, amely 44,5 celsius fokon olvad. A víz alig oldja, levegővel
érintkezve azonban oxidálódni kezd, majd a reakció során keletkezett hő hatására 60 celsius fokon
hirtelen meggyullad, és hevesen égni kezd. Égés közben foszforpentoxid (P2O5)
keletkezik, amely a levegő nedvességtartalmával egyesülve foszforsavvá (P3PO4)
alakul, és ködöt alkot.
A foszforköd hatékonysága elmarad a ködsav vagy a kéntrioxid által alkotottétól, ráadásul a
benne maradó foszfor is veszélyes lehet.
Mivel a foszfor a szabad levegőn meggyullad, a gránátok töltése víz alatt történik. A foszfort
60 celsius fokra melegítik, majd a folyékonnyá váló anyagot a gránáttestbe töltik, és még a víz
alatt becsavarják a légmentesen tömítő szájcsavart.
Foszforral töltött tüzérségi lőszert a honvédség nem rendszeresített.
Foszforral töltött aknagránát:
81 mm 39/36 M. foszfor aknagránát
A foszfort emellett számos géppuska-
és gépágyútöltényben alkalmazták
gyújtóanyagként.
A Berger keverék (ködképző)
A keverékről egy, a 30-as évek elején megjelent könyv a következőket írja:
"Legmodernebb ködösítő anyagok a "Berger" keverékek, ezeknél a ködképződés zinkchlorid útján történik, még pedig úgy,
hogy a levegő páratartalmával egyesülve, oldott zinkchlorid cseppecskék keletkeznek. Maga a zinkchlorid fehér tömeg,
mely csak vörös izzásnál válik gőzzé. Berger eljárásánál zinkporhoz széntetrachloridot kevernek, amikor is a reaktiónál
keletkező magas hő a keletkező zinkchloridot gőzzé változtatja át. Ez a vegyi folyamat roppant heves oly annyira,
hogy lángok is keletkeznek. Ujabban az eredeti Berger keverékhez zinkoxydot vagy magnesiumoxydot is adnak, hogy pasztaszerűen
tárolható legyen.
A Berger keveréket korszerűen felszerelt csapatoknál nagyrészt füstgyertyákban használják, amelyek kitünően beváltak.
Az eredeti Berger keverékeket ujabban már többször módosították (a Berger keverék egyik változatánál széntetrachlorid
helyett szilárd hexachlóraethant kevernek a zinkporhoz). A gyertyák begyujtását "ignit" anyaggal érik el, amely vaspor és
káliumpermanganát keverékéből áll. A keletkezett mesterséges köd nem mérgező és legfeljebb csak igen nagy töménységben
izgat valamelyest.
Ha a Berger-keverékhez anthracent vagy naphtalint keverünk, akkor a keletkező köd magával ragadja a teljesen el nem égő
szénrészecskéket és csaknem fekete lesz. Magas szétesési hőfokkal bíró festékanyagok hozzáadásával pedig színes ködöket
kaphatunk. Amerikai kutatók az égő keveréket módosították és ujabban káliumchlorátot tejcukorba vegyítve helyeznek el a
gyertyákba...
A színes füstgyertyák főleg parancsközvetítő és a jelentőszolgálat különleges körülmények közötti ellátására alkalmasak.
Eredményesen használhatók gránátokban is erősen lőtt terepen, hogy a becsapódások megkülönböztethetők lehessenek."
A keverék által létrehozott fehér köd szabadban nem veszélyes, zárt térben, vagy huzamosabb
ideig tartó belélegzés esetén azonban rosszullétet, súlyosabb esetben mérgezést okozhat.
Berger keverékkel töltött tüzérségi lőszert a honvédség nem rendszeresített.
Berger keverékkel töltött ködkézigránát:
43 M. ködkézigránát
A Klark-anyag (ingerlő)
Német részről már az első világháborúban is alkalmazott (korabeli jelölésére utalva
Blaukreuzkampfstoffe, azaz kékkeresztes harcanyag néven is emlegetett), könnyen meggyulladó
harcanyag, melynek kétféle vegyülete is ismert. Mindkettő az arzéntartalmú ingerlő harcgázok
közé tartozik.
A Klark 1 (difenilarzinklorid) szilárd halmazállapotú, fehér, aromás illatú kristályos anyag.
Olvadáspontja igen alacsony, 45 celsius fok, forráspontja 333 celsius fok, illékonysága csekély.
Vízben alig oldódik, de hosszú távon lebomlik benne.
A difenilarzinklorid volt az első világháború német "kékkeresztes" harcanyaga.
A Klark 2 (difenilarzincianid) ugyancsak szilárd halmazállapotú, fehér, mandula illatú
kristályos anyag. Illékonysága a klark 1-nél is alacsonyabb, a víz is nehezebben bontja.
A kor leghatásosabb ingerlő harcanyaga.
Hatása:
A Klark hatása a modern könnygázokéhoz hasonló, elsősorban a nyálkahártyákat ingerli, és bő
váladékképződést okoz, amely égő érzéssel párosul. Gyakori a fejfájás, illetve az ujjak bizsergése.
A hatás igen gyors, és a harcképtelenség akár órákig is tarthat. Nem ritka a hányás és a hasmenés sem.
A vegyület hatásosságát fokozza, hogy esetenként erős félelemérzetet vált ki.
A Klark gőze a vizet is beszennyezi, az ilyen víz sem ivásra, sem mosdásra nem használható,
mert szintén ingerlő hatása van.
Érzékeny bőrűeknél ritkán előfordulhatnak bőrduzzanatok, amelyek akár a szennyezés után hetekkel
is jelentkezhetnek.
Mindezen tünetek azonban maradandó hatás nélkül elmúlnak, többnyire néhány napon belül. A Klark
gőzének belélegzése nem halálos.
Más a helyzet a szilárd vagy folyékony Klark anyag esetében. Ha a gránátok töltése közben a bőrre
kerül, súlyos szövetelhalással egybekötött gyulladást okoz, égő fájdalom által kísérve. A seb ugyan
gyorsan gyógyul, a mérgezett azonban a későbbiekben igen érzékennyé válik a további, akár csekély
mértékű szennyezésre is.
Még súlyosabb a helyzet, ha az anyag a körmöt éri, ilyenkor hetekig tartó, igen heves fájdalommal
járó körömágygyulladás lép fel. Mindezek harctéri körülmények között nem alakulnak ki, de a
gyártás során nagy veszélyt jelentenek.
Védekezés:
Gázálarccal (a harctéren)
Gázálarccal és gumikesztyűvel
(a gyártás során)
A gránátok töltése során a klark töltetet 70 celsius fokra melegítik, és az így folyékonnyá
váló anyagot a töltetszelencébe öntik. A töltés hermetikusan zárt fülkében történik, ahonnan
a szelencét már csak a leforrasztását követően veszik ki. A Klark szelencéket csak az élesre
szerelés során helyezik a gránáttestbe, addig elkülönítve tárolják.
Klarkkal töltött tüzérségi lőszerek:
10 cm 33 M. klark gránát
10,5 cm 33 M. klark gránát
10,5 cm 38/33 M. klark gránát
15 cm 33 M. klark gránát
A mustárgáz (mérgező)
A mustárgáz (diklórdietilszulfid) már az első világháborúban is széles körűen alkalmazott
harcanyag volt, akkor Lost, vagy a jelölése miatt Gelbkreuzkampfstoffe, azaz sárgakeresztes
harcanyag néven is emlegették.
Vegytiszta állapotában színtelen és csaknem szagtalan, jellegzetes mustárra vagy fokhagymára
emlékeztető szagát a benne lévő szennyezőanyagok adják.
A mustárgáz valójában olajszerű folyadék, amely csak 216 celsius fokon forr, és 14,3 celsius fokon
már megdermed, azonban igen illékony.
A bőrre kerülve hólyaghúzó hatású, vízzel oldani nem lehet.
Hatása:
A bőrre kerülő folyadékcseppek semmiféle zavaró hatást nem keltenek, és néhány percen belül nyom
nélkül felszívódnak, legfeljebb egy olajosan fénylő folt marad utánuk. Az első tünetek 4-5 óra
elteltével jelentkeznek elmosódott szélű, enyhén vörös elszíneződés formájában, amelyek egy órán
belül határozott szélű élénkvörös foltokká válnak. Kilenc órával a szennyezés után a foltok már
duzzadt hólyagot alkotnak. A hólyagok később kifakadnak, és helyükön egy vérző, gennyes, nehezen
gyógyuló fekély marad.
Nagyobb arányú szennyeződés esetén a folyamat gyorsabban zajlik le, úgyszintén érzékenyebb
bőrfelületeken.
Amennyiben a mustárgáz gőze éri a bőrfelületet, az vörösre színeződik, megduzzad, kellemetlenül
ég és viszket, végül nagy darabokban leválik, később azonban viszonylag gyorsan gyógyul. A
szennyeződés mértéke és a bőrfelület érzékenysége itt is jelentősen módosítja a hatást.
A bőrre gyakorolt hatás érdekes párhuzamot mutat az égés, illetve a nap hatásával, és ugyancsak
érdekes, hogy az erősen pigmentált, sötét bőrű és hajú emberekre gyakorolt hatása enyhébb.
A szembe kerülő gőzök súlyos kötőhártyagyulladást és a szemhéjak duzzanatával párosulva időszakos
látáskiesést okoznak, amely azonban néhány hét alatt meggyógyul. A szembe kerülő folyékony
mustárgáz azonban maradandó roncsolást végez és vakságot okoz.
Kis mennyiségben belélegezve torokgyulladáshoz hasonló tünetek jelentkeznek, torokfájás és
köhögés, ez azonban néhány napon belül megszűnik. Nagyobb mennyiség belélegzése esetén néhány
órán belül súlyos influenzára emlékeztető tünetek alakulnak ki, amelyek hányingerrel, hányással
párosulnak. Az erős mérgezés, főleg, ha bőrsérülésekkel párosul, nagy valószínűséggel végzetes.
A mustárgázmérgezést szenvedett ember megjelenése jellegzetes, könnyen felismerhető. Arca sápadt,
alsó szemhéja még a szemek sértetlensége esetén is megduzzad. Feltűnő az étvágytalanság, de még
inkább a mély apátia, amely még akkor is haldokló ember benyomását kelti, amikor pedig a kórkép
enyhébb állapotot jelez.
A halálozási arányt növeli a bőrön és a nyálkahártyán keletkezett sérüléseken át történő fertőzés,
ezekívül az étvágytalanság és az általános legyengülés következtében megnő a fertőző betegségekkel,
pl. tífusszal vagy kolerával szembeni védtelenség is.
Védekezés:
A honvédség egyéni védőfelszerelése a gázálarc volt,
míg a bőrre kerülő harcanyag közömbösítésére a
gázsebcsomag szolgált. A polgári lakosságot hasonló
felszereléssel látták el. Gázvédő ruhával vagy lepellel a katonákat nem szerelték fel.
A gránátok töltése során a folyadékot 40 celsius fokra melegítik, majd a gránáttestbe töltik.
Becsavarják az ólommal tömített robbantóperselyt, majd a gránátot fejre állított helyzetben három
napig megfigyelik, hogy nincs-e szivárgás a tömítésnél.
|
10 cm 33 M. "m" gránát
10,5 cm 38/33 M. "m" gránát
15 cm 33 M. "m" gránát
Mustárgázzal töltött telepített fegyverek:
Elektromos "Cs" töltény
Időzített "Cs" töltény
38 M. "Cs" töltény
Forrás
Lőszerismertetés III. rész
Műszaki záróharc
A különleges lőszer gyártása és töltése. Budapest, 1941.
Frühwald I.: Gázharc! A lég- és gázvédelem. Pantheon Kiadás.
Telbisz A.: Harcgázbetegségek kór- és gyógytana. A Honvédorvosok Tudományos Egyesülete, 1934.
Feltöltve: 2006.09.11.
Frissítve: 2008.02.07.
|
|
|
