A 43 M. vakító kézigránát

Előzmény

         Az 1942-43-as doni katasztrófa világosan megmutatta, hogy a magyar honvédség mennyire nincs felkészülve egy modern, erős hadsereg elleni harcra. Az 1943-as esztendő új kihívásokat hozott, és Magyarország (amennyiben folytatni akarta a háborút), egyre inkább a Német Birodalomra szorult, haditechnikai értelemben is. Nem mintha a magyar Haditechnikai Intézetben végzett munka ne lett volna világszínvonalú, ezen fejlesztések gyakorlatba való átültetése azonban sok esetben meghaladta az ország teljesítőképességét. A hazai fejlesztésű fegyverek mellett így gyakran kénytelenek voltunk német technikát alkalmazni készen vásárolt fegyverek, gyártási jogok vagy éppen kidolgozott harceljárások formájában. Az egyik problémás terület a harckocsik elleni védekezés volt.

         A honvédség arzenáljába számos olyan új fegyver került, mint amilyen a német gyalogság által használt Panzerfaust vagy a Panzerschreck, de megjelentek az ugyancsak páncélosok elleni harcra szánt, vagy arra is alkalmazható vakító- és ködkézigránátok is.



         Az eszköz kialakítása (ahogyan az ugyanekkor rendszeresített 43 M. ködkézigránáté is) meglepően hasonlít a német típusokhoz, esetünkben a titán-tetraklorid (TiCl₄) töltetű német BK 1H ködkézigránáthoz (Blendkörper 1H, lsd. a rajzot), töltetként azonban itt is a magyar fegyvereknél már széles körűen alkalmazott ködsavat használták.

A 43 M. vakító kézigránát

Tömege: 0,71 kg
Vegyi töltet: 290 cm³ ködsav

         Elsősorban ellenséges harckocsik vakítására szánták, a jármű zárt terébe jutó ködsav szerencsés esetben ingerlő harcanyagként is működhetett.

Leírása:
         Lezárt, körte formájú üveg gránáttest gyújtószerkezet nélkül, amely a nyak alatt kb. két ujjnyi távolságig ködsavval van feltöltve. A fennmaradó kb. 12 % levegő a külső hőmérséklet változása miatti nyomásingadozások kiegyenlítésére szolgál.



Szállítása:
         A 39/A M. lángkézigránát bádog hordtokjában történik, amely kartonnal van kibélelve, az alján pedig egy papírgyűrű van. A hordtokokat fűrészpor között, ládákba csomagolva szállítják ki a csapatoknak, a pótlás azonban a ládában már egyszerű papírcsomagolással érkezik, és az időközben kiürült hordtokokba a csapatok töltik be azokat.

         Harcban a hordtok a derékszíjra akasztható, vagy négyesével speciális nyakba akasztható hevederre erősíthető.

Előkészítése és működés

         A hordtokból kivett vakító kézigránátot mindenféle előkészület nélkül, azonnal dobhatjuk. A ködképződést az eldobás után az összetörő üvegedényből kiszabaduló, és a levegő nedvességtartalmával kénsavvá egyesülő ködsav reakciója indítja be. A ködsav ugyanakkor ingerlő harcanyagként is működik.

Oktató 43 M. vakító kézigránát

         Dobógyakorlatoknál használatos kiképzőeszköz, a célzott dobás elsajátításához.

Forrás

Az éles kézigránát kezelése és használata. Budapest, 1944.

Hatala A. - Kelemen F.: Jegyzet a katonai robbanótestek szerkezetének és működésének

megismeréséhez és megértéséhez. Vitaliq Bt., 2003.

Feltöltve: 2009.01.19.