39/A M. lángkézigránát

Előzmény

         Az 1941-42-ben a szovjet fronton harcoló magyar katonák az ellenséges harckocsik támadásakor kizárólag a természetes vagy mesterséges terepakadályokban és az egyre elégtelenebb páncéltörő tüzérségben bízhattak. Az első vonalban harcoló gyalogság egyetlen, harckocsik ellen alkalmazható fegyvere a nehézfegyveres rajok 20 mm-es 36 M. nehézpuskája volt, amelynek aprócska gránátja azonban csak a legvékonyabb páncélokat ütötte át, harctéren való mozgatása pedig meglehetősen nehézkesnek bizonyult. Az egyszerű katona semmiféle, a harckocsik ellen használható fegyverrel sem rendelkezett. Még az amúgy kitűnő csapódó gyújtós 36 M. Vécsey kézigránát sem volt alkalmas erre, mivel élesítése a levegőben való pörgése közben történt, így egy tank búvónyílásán beejtve fel sem robbant.

         Az egyetlen kivétel a 39/A M. lángkézigránát, amely a köznyelvben csak Molotov-koktél néven emlegetett kézigránátok egy változata volt. A legegyszerűbb ilyen fegyverek közönséges üvegbe töltött és külső lángforrással (égő ronggyal) felszerelt eszközök, míg a bonyolultabbak különleges töltete a levegővel való érintkezéskor magától gyullad meg. A magyar változat e két megoldás ötvozete volt: töltete közönséges, bárhol beszerezhető éghető folyadék, amelynek begyújtásáról a palack aljához rögzített ampullák gondoskodtak.

         A nagyobb hatótávolságú páncélöklök és páncéltörő rakétavetők megjelenésével végül a magyar honvéd is hatékony harckocsielhárító fegyverekhez jutott, az időzítő gyújtós 42 M. Vécsey kézigránát pedig a korábbi modell hiányosságát is pótolta. A lángkézigránát azonban a háború végéig szolgálatban maradt.

         A lángkézigránát a nehezebb háti lángszórók mellett erődítések elleni harcra is megfelelt.

A 39/A M. lángkézigránát

Tömege: 0,6 kg
Hossza: 180 mm
Hordtok hossza: 193 mm
Átmérője: 77 mm
Hordtok átmérője: 107 mm
Gyújtó töltet: 0,5 l benzin

         Ellenséges harcjárművek, erődök, védett épületek elleni harcra szánták.

Leírása:
         Csavaros alumínium kupakkal lezárt rövid nyakú zöld üvegpalack, amelynek fenekén téglatest alakú bemélyedés van. Ebbe van gyantaviasszal beragasztva a két ellentétes irányba fordított, gyújtófolyadékot tartalmazó ampulla, amelyek vége vörös ragtapasszal van burkolva.

         Töltetként hűvös időben könnyűbenzint, 10 fok felett motalkót célszerű alkalmazni.

Gyártó:
         Mercur Műszaki és Vegyipari Rt., Budapest, Illatos út
         Vegyészeti Gyár, Budapest, XIV. Bíbor u.

Szállítása:
         A 39/A M. lángkézigránátot tábori zöldre festett, hengeres bádog hordtokban szállítjuk, amely kartonnal van kibélelve, az alján pedig egy papírgyűrű van, ami megóvja az ampullákat a tok fenekéhez való ütődéstől.

         Harcban a hordtok a derékszíjra akasztható, vagy négyesével speciális, kenderből készült, nyakba akasztható lángkézigránát hordhevederre erősíthető.

         Ugyanez a tok szolgált később a 43 M. vakító kézigránát hordására is.

Előkészítése és működés

         Az eredetileg üresen kiszállított üvegpalackot a nyakgyűrűig feltöltjük benzinnel, majd a kupakkal lezárjuk és óvatosan a hordtokba helyezzük.



         A hordtokból kivett lángkézigránátot mindenféle előkészület nélkül, azonnal dobhatjuk. Ha a kézigránát kellően sima és tömör felülethez csapódik, az összetörő üvegből a benzin a céltárgyra fröccsen, amit az ugyancsak összetörő ampullákban lévő és a szabad levegőn magától meggyulladó gyújtófolyadék belobbant.

Oktató 39/A M. lángkézigránát

         Dobógyakorlatoknál használatos kiképzőeszköz, a célzott dobás elsajátításához. Mérete olyan, hogy a hordtokból való biztonságos kivétel gyakorlására abban is elférjen.

Változatok

Az itt látható fotó az internetről származik, tulajdonosa ismeretlen. Kérjük, hogy amennyiben nem járul hozzá a kép szerepeltetéséhez, vagy nevének (nickjének) feltüntetését kéri, lépjen kapcsolatba velünk. Köszönjük.

         A lángkézigránátnak további három, a fent bemutatottól többé-kevésbé eltérő változata is ismeretes. Ezek közül egy csupán anyagában tér el, ezt ugyanis zöld helyett színtelen üvegből állították elő (érdekes ugyanakkor, hogy az első képen látható hordtokja is apró eltéréseket mutat az ismert típustól, erőteljesebb peremezéssel, a fedél pedig hangsúlyosabb merevítőbordával készült). Egy további, ugyancsak színtelen üvegből készült változatot hosszabb, jobban átmarkolható nyakrésszel láttak el. Ezek valószínűleg későbbi, a háborús nyersanyaghiány miatt pótanyagból készült példányok, ugyanakkor megjegyzendő, hogy a háború után felmerült, majd az immár 1004. sz. Vállalat néven működő egykori Mercur Rt.-nél egy kisebb széria erejéig meg is valósult a lángkézigránát ismételt gyártásba állítása, így ebből az időszakból is származhatnak.

         A legérdekesebb típus a működést leíró részhez mellékelt rajzon láthatóhoz hasonlít, csavarmenetes kupak helyett egyszerű dugóval látták el. Nem kizárt, hogy ebben a változatban az eredeti 39 M. lángkézigránátot tisztelhetjük. Mivel ez is színtelen üvegből készült, az sem elképzelhetetlen, hogy a fenti két típus gyártása is megelőzte a zöld 39/A M. lángkézigránátét.

Forrás

Hatala A. - Kelemen F.: Jegyzet a katonai robbanótestek szerkezetének és működésének

megismeréséhez és megértéséhez. Vitaliq Bt., 2003.

A cég története 1928-1984. Respirator Rt.

Az éles kézigránát kezelése és használata. (Segédlet)

Képek

APFSDST
Regia Militia Hungarorum

Feltöltve: 2007.08.13.
Frissítve: 2009.12.22.