|
A 42 M. Vécsey kézigránát
Előzmények, a 36 M. (Vécsey) kézigránát
A honvédség korábbi kézigránáttípusai, a 31 M. (Wesiczky),
36 M. (Vécsey) és 37 M. (Demeter)
kézigránátok nem késleltető gyújtóval készültek. Becsapódáskor robbantak, ami számos előnnyel
járt: az ellenség nem dobhatta vissza őket; lejtős, vagy függőleges felületekre való dobásnál
nem gurultak el; és ahogyan az a háború alatt kiderült, közelharcban is beváltak, mivel a támadó
ellenséghez vágva is azonnal robbantak. Azonban hátrányaik is voltak. Fenti sajátosságaik miatt
kevéssé voltak alkalmas erdei harcra, ahol fennállt a veszélye annak, hogy a faágaknak csapódó
gránát a dobót is megsebzi, illetve páncélosok elleni vagy helységharcra, ahol a gránátot
ablakon vagy csapóajtón kell beejteni. Erre a célra a német hadseregben is használatos
késleltető gyújtós kézigránátok feleltek meg. A 36 M. kézigránát
tervezője, Vécsey Zoltán százados 1942-ben mutatta be az
új követelmények szerint elkészített gránátját, amelyet a következő évben rendszeresítettek
is, nagyobb számban azonban már csak 1944-ben került a csapatokhoz.
Ahogyan azt a 31 M. és 36 M.
kézigránátoknál láthattuk, a magyarországi fejlesztés visszahatott a svájci hadiiparra (fordított irányban, mint az a
lőfegyvereknél történt), és ezeket a típusokat az alpesi ország hadereje is rendszeresítette. H-G. 43 típusú gránátjuk esetében
ez a kapcsolat már nem annyira szembetűnő, de a svájci típus több darab összecsavarását is lehetővé tevő menetes fejrésze láttán
valószínűsíthetjük, hogy a két ország hadiipara közötti kapcsolat a 42 M. kézigránát fejlesztésének időszakában is működött.
A 42 M. (Vécsey) kézigránát
Változatai:
(Klikk a gránátra!)
42 M. éles kézigránát
42 M. gyakorló kézigránát
42 M. oktató kézigránát
42 M. éles kézigránát
Tömege: 344 g
Hossza: 200 mm
A fej legkisebb átmérője: 48 mm
Robbanótöltet: 120 g sajtolt trotil, + 2 g a detonátor
Gyújtó: 34/A M. gyutacs
Késleltetés: 3,5 – 4,5 s
Hatásos repeszkörzet átmérője: 5-10 m
A csapódáskor robbanó 36 M. kézigránátot és a késleltető gyújtós
42 M. kézigránátot egymást kiegészítve, mindig az adott célnak megfelelően kiválasztva használjuk.
Leírása:
Fanyelű nyeles kézigránát, bádoglemezből készült fejrésszel. Bár ez is időzítő gyújtóval
működik, kialakítása és működési elve eltér a német nyelesgránátokétól.
A nyél végén lévő, és a fejrész üregébe nyúló csőben elhelyezett gyutacsot nem egy húzózsinórral
működő dörzsgyújtó, hanem a dobás lendületétől megfeszülő, majd visszacsapó rugó hatására a
csappantyúba mélyedő ütőszeg hozza működésbe.
A nyélen egy fémből készült szállítási biztosíték van átdugva, amely az összeszerelt kézigránát
csappantyújától biztonságosan távol tartja a működtető szerkezet ütőszegét. A biztosíték textilszalagja a nyélre van tekerve,
és a biztosítószeg végén átvezetett fémzárral le van zárva.
A nyélbe rejtett működtető szerkezetet magába foglaló acélcső rovátkolt, ami a kézigránát repeszhatását növeli. A cső a fent
elsőként bemutatott gránát esetében nem kör, hanem lekerekített sarkú négyzet keresztmetszetű, és egy sík lemez összehajtásával
készült. A nyelet lezáró kupaknak a képeken ugyancsak két különböző (bár egyazon gyártó által készített) változatát láthatjuk.
A fejrész felső része menetes, alsó részén pedig ugyanilyen méretű anyamenettel van ellátva, így
több fejrész összecsavarásával ún. nyújtott töltetet készíthetünk, amely húzózsinór segítségével,
megfigyelt aknaként is működhet.
Festése:
A vegyileg feketére színezett (barnított) fejrészen három körbefutó festett piros csík
különbözteti meg a gyakorló kézigránáttól.
Jelzései:
A fejrészbe és a nyelet lezáró kupakba a gyártó cég jelzése és a gyártási év utolsó két évszáma van beütve, a biztosítószeget
rögzítő fémzárba korona van sajtolva.
Gyártó cégek és jelzéseik:
|
A gyártás éve:
|
| E: Elzett Vasárugyár |
1944 |
| FI: ? (egyelőre ismeretlen) |
1944 |
KJ: Krolupper József, Budapest
|
1944
|
| (A felsorolás nem teljes) |
|
Szállítása:
30 db kézigránát és 30 db robbanó gyutacs (utóbbiak 3 db, egyenként 10 gyutacsot tartalmazó
légmentesen lezárt hengeres papírdobozban) egy vasalt kézigránát ládában. A láda tömege 12,5 kg.
Harcban az összeszerelt, de még szállítási biztosítékkal ellátott kézigránátot a
kenyértarisznyában (esetleg a derékszíjba
dugva) hordjuk.
42 M. gyakorló kézigránát
A kék csíkokkal jelölt, robbanótöltetet nem, csupán csappantyút tartalmazó gránátokat az
élesítés és a helyes dobás begyakorlására használták. Szerkezetileg megegyezik az éles
kézigránáttal.
42 M. oktató kézigránát
Fából készült vasalt fejrészű kiképzőeszköz a célbadobás gyakorlására.
A fenti képeken kétféle kialakítására láthatunk példát: ezek közül az elsőhöz az eredeti éles kézigránát acélburkát használták fel,
amelynek alsó szélét ráperemezték a fanyélre.
Gyártó cégek és jelzéseik:
|
A gyártás éve:
|
| E: Elzett Vasárugyár |
1944 |
KJ: Krolupper József, Budapest
|
1943
|
| (A felsorolás nem teljes) |
|
Előkészítése és működés
Élesítéshez csavarjuk le a fejrészt, és a nyélből kinyúló csőbe helyezzük be a gyutacsot.
Csavarjuk vissza a fejrészt. A még mindig szállítási biztosítékkal ellátott kézigránát ezzel
élesítve van.
Dobás előtt a biztosíték textilszalagját a biztosító fémzárat elszakítva tekerjük le a nyélről, majd húzzuk ki
a biztosítószeget. Dobjuk el a kézigránátot. A működéshez elengedhetetlenül
szükséges a lendítéskor fellépő tehetetlenségi erő, amelynek hatására a fejrész a rugók
ellenében eltávolodik a nyéltől, majd visszacsapódik. A működtető szerkezet ütőszegének
ekkor vágódik neki a csappantyú. Nem kellően meglendített kézigránát nem fog felrobbanni.
Lehetséges a fejrészt az eldobás előtti pillanatban meghúzva és elengedve is működésbe hozni
a gyújtószerkezetet, ezt használjuk akkor, ha a gránátot lendítés nélkül kell pl. ablakon vagy
harcjármű búvónyílásán át bedobnunk. Hasonló módon, az önmagában, vagy több fejrész
összecsavarásával nyújtott töltetté alakított kézigránátot biztos fedezékből, a nyél végén
lévő elhúzókarikához erősített zsinórral meghúzva megfigyelt aknaként is használhatjuk.
Az eltávolított szállítási biztosítékú kézigránát leejtéssel szemben csaknem érzéketlen, és
kellő óvatossággal rövid ideig hordani is lehet, ilyenkor azonban érdemesebb a biztosítószeget
visszahelyezni.
A hosszabb ideig tárolt, előzőleg élesített kézigránátból szereljük ki a gyutacsot. A gyutacs bentlétét a
biztosítószeg feletti nyílás segítségével ellenőrizhetjük az összeszerelt gránáton: ha a furaton átlátunk, a
nyélben nincs gyutacs.
A háború után
A 42 M. Vécsey kézigránát azon kevés harceszköz egyike, amely túlélte a háborút és az azt követő
első néhány évet, és csaknem változatlan formában gyártották évtizedekig. E sorok írója a
néphadsereg katonájaként még a 80-as évek második felében is a háborús példányokhoz teljesen
hasonló kialakítású gránáttal hajtott végre éles kézigránát-dobási gyakorlatot.
Az 1948-ban ismét rendszerbe állított, és ezért 48 M.-nek (vagy 42/48 M.-nek) nevezett kézigránát alig különbözött elődjétől: ekkor
jelent meg a fanyél felső végének acélgyűrűvel való megerősítése, ugyanakkor az eddig bakelitből készült ütőszegtartó tömböt
fémlemezből sajtoltra cserélték. Ezek az eltérések a működést nem befolyásolják, csupán az azonosításhoz nyújtanak segítséget,
bár erre a jól láthatóan elhelyezett és a gyártás dátumát is tartalmazó beütött jelzések is alkalmasak. Ahogyan azonban azt az
alábbi képek is szemléltetik, ezen kézigránátok sem minden esetben 1948-at követően készültek, vagy legalábbis korábbi alkatrészeket
is felhasználtak az összeszerelésükkor.
A fenti első két képen két 1944-ben gyártott de csak 1950-ben szerelt fejrész látható, míg a másik két képen két,
ugyancsak 1950-es jelzéssel ellátott 42 M. nyél. A második nyél végében még az eredeti 1944-es beütés is látszik,
az új jelzés ezért a farészre került.
Ahogyan az a fenti képen is látszik, a nyél végének kialakítása is változott, ez azonban már csak az 50-es évek
elején következett be, az 1950-ben gyártott kézigránátok még a világháborús mintát követik.
A 48 M. kézigránátnak az elődhöz hasonlóan elkészítették kék csíkos gyakorló és sárga csíkos oktató változatát
is. A célbadobás gyakorlására fekete tömör gumigránátok is készültek.
Az egyetlen lényeges változtatás az 1958-ban bevezetett és a gránát fejrészére csavarható öntöttvas hatásnövelő burok rendszeresítése
volt, amely a gránát tömegét 744 grammra, amúgy viszonylag csekély repeszhatását pedig 350 méterre növelte.
Mára a kézigránát gyártása befejeződött, és e kitűnő típus pályafutása lassan véget ér.
Forrás
- Az éles kézigránát kezelése és használata. (Segédlet)
- Hatala A. - Kelemen F.: Jegyzet a katonai robbanótestek szerkezetének és működésének
- megismeréséhez és megértéséhez. Vitaliq Bt., 2003.
Képek
Kelemen Ferenc
Szalay Attila
Vajda Péter
Vidákovich Gábor
APFSDST
Regia Militia Hungarorum (RMH)
Feltöltve: 2006.11.13.
Frissítve: 2010.07.06.
|
|
|
