A 31 M. (Wesiczky) kézigránát

Előzmények

         1931-ben a világháborús nyelesgránátok és azok továbbfejlesztett változatainak felváltására egy kisméretű, nyél nélküli kézigránátot rendszeresített a honvédség. A 31 M. gránátokkal azonban sok volt a probléma, ez végül új típusok bevezetését tette szükségessé.

A 31 M. (Wesiczky) kézigránát

Változatai:

  (Klikk a gránátra!)

31 M. éles kézigránát
31 M. gyakorló kézigránát
31 M. oktató kézigránát

31 M. éles kézigránát

Tömege: g
Hossza: 90 mm (hosszú típus) vagy 82 mm (rövid típus)
Átmérője: 51 mm
Robbanótöltet: 115 g
Gyújtó:
Burkolat falvastagsága: 1 mm
Élesítési távolság: 10 m
Hatásos repeszkörzet átmérője: m
Rendszeresítése: 1931
Szolgálatba állítása:

         A szállítási biztosíték lecsavarása, a hordási biztosíték kioldása és a dobási biztosíték repülés közbeni kiesése után a kézigránátot a becsapódáskor egy csapódó gyújtó robbantja fel. Nagy hátránya, hogy kézben nem élesíthető, ezért utcai harcra csak korlátozottan, harcjárművek ellen pedig egyáltalán nem használható. Két különböző méretben ismert, a metszetrajzon a hosszabb, a fotókon a rövidebb látható.

Leírása:
         A robbanótöltetet tartalmazó masszív acéllemez gránáttest szájnyílásába csavarmenettel illeszkedik az egy egységben kiszerelhető, tömítőgyűrűkkel ellátott gyújtószerkezet. Felső részét a szállítási biztosíték zárja le, ez alatt található a hordási biztosíték, amely tulajdonképpen egy nyomógombbal ellátott tárcsarugó. A rugó eltávolítása után láthatóvá váló felfelé nyíló csapóajtó tartja a helyén a villás végű dobóbiztosítékot.
         A gyújtóhüvelyben, amelynek alsó részéhez a gyutacstartó sisak is illeszkedik, találjuk az ütőszeges és a csappantyús testeket, melyeket két, a dobóbiztosíték végei által a helyükön tartott golyó választ el egymástól.
         A kézigránát három biztosítéka mellett két reteszt is tartalmaz, ezek a dobás előtt véletlenül leejtett, illetve a kidobott de fel nem robbant gránát gyújtószerkezetének működésbe lépését akadályozzák meg. A gyakorlatban azonban az ilyen kézigránátokat minden esetben helyben meg kell semmisíteni, így az ejtőretesz és a vakretesz legfeljebb a 31 M. robbantókészlet elhelyezését teszi biztonságosabbá.

Festése:
         A szabályzat szerint a gránáttest fekete, ugyanakkor a fenti képen látható egyik rövid változat pirosra van festve; a későbbi típusokon (36 M., 37 M., 42 M.) ez a szín jelöli az éles kézigránátot.

Gyártó cégek és jelzéseik:
         KJ: Krolupper József, Budapest
         LM: ismeretlen

         (A felsorolás nem teljes)


         (a téma további kutatást igényel)

Szállítása:
         48 db élesre szerelt kézigránát és 48 db gyutacs egy 31 M. kézigránát ládában, amelynek tömege 19 kg.

31 M. gyakorló (csappantyús) kézigránát

         Az élesítés és a helyes dobás gyakorlására szolgáló, robbanótöltetet nem, csupán csappantyút tartalmazó, de egyébként az éles kézigránáttal csaknem teljesen azonos szerkezetű kiképzőeszköz, amelyben a robbanóanyagot azzal megegyező tömegű ártalmatlan töltet helyettesíti.

         Az éles gránáttól kék festése különbözteti meg.

31 M. oktató kézigránát

         A célbadobás gyakorlására szolgáló kiképzőeszköz, amelyben a gyújtószerkezetet egy egyszerű csavarmenetes zárósapka, a robbanóanyagot pedig megfelelő tömegű ártalmatlan töltet helyettesíti. A sapka kialakítása lehetővé teszi a dobóbiztosíték beszerelését is, így annak kioldását is gyakoroltathatjuk vele.

         Az éles gránáttól sárga festése és a tömör acél zárósapka különbözteti meg.

Előkészítése és működése

         Használatba vétel előtt a szállítóládából kivett kézigránátot élesíteni kell, azaz a kicsavart gyújtószerkezet alján lévő gyutacstartó sisakba be kell szerelnünk a gyutacsot.


         A szállítási biztosítékot, amely tulajdonképpen egy vaslemezből sajtolt kupak, már a kézigránátok támadás előtti kiosztásakor vegyük le (békebeli dobógyakorlaton ezt azonban csak közvetlenül a dobás előtt szabad). A gyújtószerkezet kicsavarodásának megakadályozására ezt jobbra fordítva kell eltávolítani. A továbbiakban a gránát kezelését a hordási biztosíték teszi biztonságossá.


         Eldobás előtt a határozottan átmarkolt kézigránát hordási biztosítékát, azaz a domború tárcsarugót a mutatóujjunkkal addig nyomjuk, amíg a kattanását meg nem halljuk. Ekkor a meghajló acéltárcsa szélei már nem feszülnek a gyújtóhüvely belső falának, így a hordási biztosíték eldobás után akadálytalanul kieshet. A begyakorolt módon, a kereszttengely körül megpörgetve dobjuk el a gránátot.

         Repülés közben a pörgő gránát felfelé nyíló csapóajtaja, amelyet a hordási biztosíték immár nem rögzít, kinyílik, a dobóbiztosíték pedig kirepül a nyíláson. Mindez kb. 8-10 méterre a dobótól történik, addig az esetleg akadályba ütköző gránát nem robban fel. Ez ugyanakkor meg is gátolja a 31 M. kézigránátnak az ennél rövidebb távolságra való használatát, amely főleg utcai harcban vagy harcjárművek ellen hátrányos, hiszen az ablakon bedobott vagy a búvónyíláson beejtett gránát nem robban fel.

         A csappantyús és az ütőszeges testeket eddig a pillanatig két golyó választotta el egymástól, amelyeket a dobóbiztosíték villa alakú végei tartottak a helyükön. A golyók a biztosíték kirepülését követően kimozdulnak, így az ütőszeget immár semmi sem tartja távol a csappantyútól. Amikor végül a kézigránát a földnek vagy más akadálynak csapódik, az ütőszeg behatol a csappantyúba, a csappantyú működésbe hozza a gyutacsot, az pedig a robbanótöltetet gyújtva felrobbantja a gránátot.

         A dobás előtt véletlenül elejtett kézigránátot az ejtőretesz, az eldobott, de a túl puha talajra érkezve fel nem robbant gránátot a vakretesz biztosítja, amelyek megakadályozzák a gyújtószerkezet működésbe lépését. Békében az ilyen gránátokat a 31 M. robbantókészlet segítségével meg kell semmisíteni.

Idegen szolgálatban

         A 31 M. kézigránátot licensz alapján Svájcban is gyártották O. H-G. 32 (Offensive-Handgranate 1932) típusjelzéssel. A licensz eladásának körülményei még további kutatást igényelnek, az azonban tény, hogy a 30-as években a magyar és a svájci fegyvergyártás sok szállal kapcsolódott egymáshoz: Solothurnból került Magyarországra a 36 M. nehézpuska és a 31 M. golyószóró gyártási joga, géppisztolyaink tervezője, Király Pál pedig ekkoriban egyszerre állt alkalmazásban a magyar Danuvia és a svájci SIG vállalatoknál.



         A sárga festésű O. H-G. 32 mellett rendszeresítésre került a robbanótöltet nélküli de éles gyújtószerkezettel szerelt sárga-fekete Halbscharfe O. H-G. 32 féléles és a robbanótöltet és gyutacs nélküli, csak csappantyúval szerelt zöld-fekete Üb. O. H-G. 32 gyakorló kézigránát is. A sort a robbanótöltet és gyújtószerkezet nélküli piros-fehér festésű Blinde H-G. 32 oktató kézigránát zárja.



         A lemeztestű védő kézigránátnak kifejlesztették öntöttvasból készült, nagyobb repeszhatású támadó változatát, a D. H-G. 32 (Defensive-Handgranate 1932) típust is. Ez, a gránáttest anyagát kivéve megegyezett az O. H-G. 32-vel. A 30-as évek közepéig szürke festéssel különböztették meg, 1935-től azonban a D. H-G. 32 is sárga festést kapott. Akárcsak az alaptípusnak, ennek is elkészítették féléles, gyakorló és oktató változatait is, ezek festése megegyezik lemeztestű megfelelőikkel. A 31 M.-hez hasonlóan a svájci gránátoknak is létezett rövidebb, 82 mm hosszú változata.

         A 30-as évek végén azután a típust leváltották az új O. H-G. 40 kézigránáttal, ami nem volt más, mint az ugyancsak magyar 36 M. Vécsey kézigránát licenszváltozata.

Fejlesztés, a 36 M. Vécsey kézigránát

         1936-ban Vécsey Zoltán százados tervei alapján egy megbízhatóbb, de változatlanul csapódó gyújtós kézigránát, a 36 M. (Vécsey) kézigránát rendszeresítéséről döntöttek. Ugyancsak ezidőtájt készült el a kémiai gyújtású, de szintén becsapódáskor robbanó 37 M. (Demeter) kézigránát is. Az új gránátokat 1937-ben rendszeresítette és 1938-ban vetette csapatpróbák alá a honvédség, de mellettük a még meglévő 31 M. kézigránátokat is megtartották. Egy 1944-ben kiadott szabályzatban azonban már nem szerepelnek.

Forrás

Dombrády L.: A magyar hadigazdaság a második világháborúban. Petit Real, 2003.

Hatala A. - Kelemen F.: Jegyzet a katonai robbanótestek szerkezetének és működésének

megismeréséhez és megértéséhez. Vitaliq Bt., 2003.

Katonai zseb-lexikon 1939.

Képek

Lőrincz Attila
Szakolczay Kornél
Hadtörténeti Múzeum, Budapest
Regia Militia Hungarorum

Linkek

A svájci licenszváltozatokról lsd. Lex Peverelli honlapját

Feltöltve: 2009.02.04.
Frissítve: 2009.11.12.