A telepítést végzőket el kell látni gumikesztyűvel és gázálarccal. A munka megkezdése előtt a felnyitott ládát vizsgáljuk meg és
amennyiben mustárszagot érzünk, felöltött gumikesztyűvel, gázálarcban keressük meg az okát. A sérült hüvelyekből kifolyt M. anyagot
azonnal fertőtlenítsük, a sérült hüvelyeket pedig legalább fél méter mély gödörbe ássuk el. Ha az anyag az ép töltényeket, a ládát,
illetve más felszerelést is beszennyezett, azokat is fertőtleníteni kell.
Telepítésnél határozzuk meg a töltények helyét, és arról készítsünk vázlatot is. A töltényeket kb. 30 fokos szögben ássuk a talajba,
szájnyílással az ellenség felé. A 30 fokos szögben telepített töltény által fertőzött terület a legnagyobb, ugyanakkor ennek
fertőzőképessége a legkisebb. A cső dőlésszögének csökkentésével a terület csökken, a fertőzőképesség ideje azonban (vízszintesen
lefektetett cső esetén) akár 24 órára is emelhető. Ugyancsak nő a fertőzőképesség, ha ugyanarra a területre több töltényt irányzunk,
ezek mindegyike az eredeti töltet hatásának 50 százalékával növeli a fertőzőképességet.
| Telepítés |
Fertőzött terület
m2 |
Fertőzés sűrűsége
g/m2 |
Fertőzőképesség
óra
|
| 30 fokban félig a földbe süllyesztve |
20 |
25-30 |
3-4 |
| 10 fokban kissé a földbe süllyesztve |
10 |
30-40 |
12 |
| vízszintesen lefektetve |
5 |
70-80 |
24 |
A fertőzőképességet az eső, erős napsütés, szél csökkentheti.
A töltényt a tervezett fertőzés helyétől kb. 5 méterre telepítsük, és amennyiben azt ferdén helyezzük el, a számára készített
lyukban földdel körültömködve vagy kövekkel körberakva rögzítsük. A „Cs” kulcs segítségével tépjük le a bádogszalagot a cső
végéről, a szájfedő lemez ekkor magától lehullik. Amennyiben feltételezhető, hogy a töltény belsejében az üveg repedt vagy
törött, a telepítést és a gyújtást
gázálarcban és
gumikesztyűben végezzük.
Az időzített töltényeket nem az ellenség odaérkeztekor robbantjuk, hanem azokkal a valószínűsíthető előrenyomulás útját
fertőzzük meg, ezért rejteni nem kell őket, sőt, a biztonságos robbantás elősegítésére a töltények helyét jól láthatóan
(lombos ággal, kőrakással) meg is kell jelölni.
Több töltény esetén a gyújtás sorrendjét úgy határozzuk meg (a széljárást is figyelembe véve), hogy a már felrobbantott
töltényekből az M. anyag ne hulljon a még fel nem robbantottak közelébe. A robbanó töltények 25 méteres sugarú körében senki
ne tartózkodjon.
Gyújtás előtt éles késsel merőlegesen vágjunk le kb. egy centiméternyit a
30 M. gyújtózsinór végéből,
toljuk rá a
35 M. zsinórdörzsgyújtót, majd húzzuk azt végig a dörzslapon. A megbízható gyújtáshoz a
gyújtózsinór végének, a dörzsgyújtónak és a dörzslapnak is teljesen száraznak kell lennie. Sikertelen gyújtás esetén próbálkozzunk
újra, ha szükséges, akkor a zsinór végének ismételt visszavágásával is. Miután meggyőződtünk róla hogy a zsinór ég, húzódjunk
vissza vagy induljunk a következő töltényhez, de a 25 méteres biztonsági távolságra mindig ügyeljünk. Ez a 25 méteres határ
vonatkozik a már felrobbant töltényre is, ennél jobban csak
védőruhában és gázálarcban közelíthetjük
azt meg. A fertőzött terület mentesítését csak a vegyiharc szakcsapat végezheti, a fertőzés létét vagy nemlétét is ők
állapítják meg.
A fel nem robbantott töltények felszedésekor a töltények szájnyílására a fedőlapot szigetelőszalaggal erősítsük vissza. Csomagoljuk
az ép töltényeket, és küldjük be a hadtest műszaki oszlophoz. Ha a szállítás és tárolás nem megoldható, a töltényeket meg kell
semmisíteni. A töltényeket szájnyílással lefelé egy kb, 1 méter mély gödörbe állítjuk, mindig csak annyit, hogy az utolsó
gyújtásakor az első gyújtózsinórjának még csak kétharmada égjen le.
(Klikk a töltényre!)
