A 35 M. tölténybőrönd és a gyalogsági hordkészülék

Előzmények, az 1906 M. tölténybőrönd

         Az 1880-as évek második felére alapvető változások zajlottak le a monarchia haderejében: megjelentek, majd elterjedtek a többlövetű ismétlőpuskák. 1888-ra kialakult a végleges puskaűrméret is, amelyet végül több mint fél évszázadon át alkalmazott a honvédség. A korábbinál kisebb és könnyebb 8 mm-es töltényekből a katonák többet vihettek magukkal, de erre szükség is volt, mivel az addigi vonalharcászatot felváltó új harceljárások bevezetése megnövekedett lőszerszükséglettel járt. Az újonnan bevezetett szőrmés marhabőrből készült hátbőrönd mellé ennek megfelelően a gyalogság hasonló anyagból készült tölténybőröndöt is kapott, amelyben a tölténytáskákba már nem férő tartalék lőszert helyezhették el. Ez képezte a gyalogos felszerelését a világháború kitörésekor.

         1916-ban a monarchia hadban álló csapatainak tapasztalatai alapján, ill. az egyre nyilvánvalóbbá váló munkaerő- pénz- és anyaghiány nyomásának engedve egy új típusú felszereléssel kezdték ellátni a katonákat. A 16 M. hátizsák (Rucksack Muster 1916) szerencsésen ötvözte a célszerűséget az egyszerűséggel és olcsósággal, és a legénység körében hamarosan jóval népszerűbb lett, mint a korábbi hátbőröndök. Sajnos azonban a jelek szerint az elöljárók nem találták elég katonásnak, így a háborút követő békeévekben ez a praktikus hátizsák eltűnt a honvédség felszereléséből, és a legénység továbbra is a megszokott "borjút", azaz a gyalogsági hátbőröndöt cipelte tovább. (A 20-as években ugyan próbát tettek egy fémvázas hátizsákkal is, ez azonban mégsem terjedt el, a legyártott darabokkal utóbb a tisztiküldöncöket szerelték fel.) A 30-as évek közepén végül nyugdíjazták a borjút, hátizsákot azonban a katonák továbbra sem kaptak: ezután a hátbőröndöt eddig csupán kiegészítő tölténybőrönd frissen átalakított 35 M. típusú változatát kellett hordaniuk, amelyben a csökkentett lőszermennyiség mellett immár elfért néhány kisebb felszerelési és ellátási cikk, a többit pedig a tölténybőröndre ill. a hordkészülékre kellett szíjazni. A magyar honvéd ezzel a felszereléssel indult neki a következő világháborúnak.

A 35 M. tölténybőrönd

Leírása:
         A tölténybőrönd egy vastag és merev bőrlemezekből összevarrott doboz, amelyet belülről egy ugyanilyen anyagból készült válaszfal oszt egy felső és egy alsó rekeszre. A rekeszek keresztmetszete oldalnézetből a 93 M. és az azzal megegyező formájú 31 M. puskatöltények dobozainak alakjához igazodik, azaz az élek nem derékszögben találkoznak. A felső rekeszt egy, az alsót két, ugyancsak bőrből készült fedéllel lehet lezárni, a fedelek egy-egy vékonyabb és hajlékonyabb bőrcsíkkal vannak a dobozhoz varrva. Az alsó fedelek egy-egy vasgombra csatolható bőrfüllel, a felső egy bőr bújtatóba dugható bőrcsíkkal záródik, ez utóbbi jelenti az első jelentős eltérést a korábbi modelltől, amely felső rekeszének fedelét két bőrfüllel a doboz külső oldalára szegecselt vasgombokra lehetett csatolni. A 35 M. tölténybőrönd külsejére azonban egyéb felszerelést terveztek málházni, ezért az oldaláról minden ezt akadályozó szerelvényt el kellett tüntetni.

         Az alsó rekeszben kell elhelyezni a négy darab, egyenként tíz töltényt tartalmazó papírdobozt. A r ekeszben ugyan egy ötödiknek is van hely, középre azonban a felszerelési utasításnak megfelelően a borotválkozó felszerelést kell csomagolni. Ezt a jobb és bal oldalon sorakozó tölténydobozoktól egy-egy vaslemezből készült fal választja el. E térelválasztók (akárcsak a többi fém szerelék és a bőrbújtatók) réz szegecsekkel vannak a bőrdobozhoz erősítve. A töltényeket tartalmazó két oldalsó rekeszben egy-egy fabetét is található, amelyek a szélső dobozokat kissé kiemelik a mellettük levő síkjából, ezzel könnyítve a dobozok kivételét. Ez a betét a középső rekeszben is megtalálható, ami arra enged következtetni, hogy a tervezők eredetileg egy ötödik tölténydobozzal is számolhattak. Az alsó rész két egymástól függetlenül nyíló fedele lehetőséget biztosít arra, hogy a bal és jobb oldali rekeszek tartalmához egymástól függetlenül is hozzá lehessen férni, ugyanakkor a középsőből a borotválkozó felszerelés sem esik ki.

         Hogy a töltényeket megóvják az időjárás viszontagságaitól, a rekeszek fedeleit még egy, szőrmés marhabőrrel borított külső fedéllel is letakarták. A szőrmével a doboz felső oldalát is beburkolták, ezzel is növelve annak vízállóságát, a marhabőrt ugyanis úgy szabták ki, hogy az esővizet a szőrszálak lefelé tereljék. A fedél belső oldalán egy erős vászonból készült, textilszalagokkal leköthető zsebet alakítottak ki, amely újabb lehetőséget biztosít a felszerelés elraktározására. A marhabőrrel borított fedél az alsó rekeszekhez hasonlóan két bőrfüllel záródik, amiket ugyanazokra a gombokra kell csatolni, mint a rekeszfedelek füleit. A tervezők úgy alakították ki a füleket, hogy a fedél üres és megpakolt zsebbel egyaránt szorosan zárjon, ezért két-két lyukkal látták el őket. Ez, és a belső zseb megléte az újabb eltérés a régi tölténybőrönd kialakításától.

         A tölténybőrönd külső részére számos bőr bújtatót varrtak és szegecseltek a felszerelést rögzítő szíjak számára, amelyek a régi modellről még hiányoztak. Két ilyen bújtató a szőrmés fedélre került, erre a rohamsisakot lehet felerősíteni. A tölténybőrönd tetejére egy három szíj átfűzését is lehetővé tevő bőrcsíkot, oldalaira egy-egy további bújtatót szegecseltek, az alsó részen pedig két vaskengyelt találunk ugyanerre a célra (ezek a korábbi modellről szintén hiányoztak), amelyek egy több feladatot is ellátó, vaslemezből készült alkatrészhez vannak rögzítve. Ez a lemez, amellett, hogy védi a doboz alsó élét, egy textilből készült hevedert is rögzít, amely a terhet van hivatva egyenletesen eloszlatni a honvéd derekán. A heveder két kengyel között van kifeszítve oly módon, hogy egyik vége a jobb oldali kengyelre van varrva, majd a bal oldalin átbújtatva az első kengyelre erősített, szárnyascsavarral állítható feszítőkengyelnél végződik, amelyhez szintén varrással van rögzítve.

         A tölténybőrönd hátsó falán alul két bőrszíjat találunk, amelyekkel a bőröndöt a derékszíjra lehet erősíteni. A felül varrással rögzített szalagok a doboz szegélyénél egy-egy bújtatón vannak átfűzve, alul pedig ugyanazokra a vasgombokra záródnak, amelyek a bőrönd és az alsó rekeszek fedeleinek rögzítését is szolgálják. A szalagok felett kétoldalt helyezték el a hordkészülék hordcsatlékát tartó vaskampókat, amelyek a régi bőröndökön még oldalt voltak. A felső, négy rézszegeccsel felerősített szíj pedig magát a tölténybőröndöt kapcsolja a hordkészülékhez; a monarchiás tölténybőröndnél ez még külön alkatrész volt, amelyet a dobozra varrott bújtatón átfűzve a derékszíjba lehetett akasztani.

         A hordkészülék két, a vállakon átvethető széles bőr hordszíjból és két, ezekhez szegeccsel rögzített vékonyabb szíjból, a hordcsatlékból áll. A vékonyabb szíjak végén egy-egy tüskés csattal és vaskarikával ellátott csatlék van, ezeket a tölténybőröndön lévő kampókra kell akasztani. A hordszíjak egyik végén rugós acélkampókat találunk, amelyeket a derékszíjra fűzött tölténytáskák csatkereteibe kell beakasztani. A hordszíjak és hordcsatlékok hosszát tüskés csatokkal lehet állítani.
         A hordszíjak másik végén 4-4 nyílást találunk, az ezeken átmenő vasgombbal lehet őket összekapcsolni, ugyanerre a gombra kell akasztani a tölténybőrönd felső széléhez szegecselt szíjat is. A hordkészülék méretét a háti oldalon ezen nyílások segítségével lehet állítani. Hogy a vállakról a hordszíjak ne csússzanak le, azokat egy rövid, tüskés csattal ellátott bőrszíj rögzíti egymáshoz.
         A hordkészülék háti részére mindkét oldalon 5-5 db vas csatkeretet erősítettek egy szegecselt bőrlap segítségével, ezekbe szükség szerint málhaszíjakat lehet fűzni.

Jelzése:
         A tölténybőröndöt és a hordkészüléket egyaránt pecsételt, az átvétel dátumát tartalmazó jelzésekkel látták el, előbbin ez a fedél belső oldalán, utóbbin a hordszíjak húsos (belső) oldalán található.

Gyártók:
         A fent bemutatott példányban nem találtunk gyártójelzést, a lenti tölténybőröndök a bőrpecsét és a tintabélyegző tanúsága szerint a szegedi Orion Bőrgyár és az újpesti Wolfner Bőrgyár (Wolfner Gyula és társa Rt.) terméke.

Málházás

Belső málházása:
         A régi tölténybőrönddel ellentétben az újban már csak négy doboz, azaz 40 db puskatöltény kerül elhelyezésre, az alsó rész két-két oldalsó rekeszében. A középsőbe a borotválkozó felszerelést málházzuk.
         A felső rekeszben egy húskonzerv és az eredeti utasítás szerint két régi típusú, csapódó gyújtós kézigránát kerül. A nyéllel ellátott 42 M. kézigránátot természetesen így már nem lehet elhelyezni, mert a konzerv nem fér melléjük.
         A fedélzsebbe kerül a puskatisztító szerelék, egy pár kapca és a teljes mosdóeszköz készlet.


Külső málházása:
         A tölténybőrönd külső málházására többféle lehetőséget dolgoztak ki. A legegyszerűbb esetben csak a rohamsisakot és a benne elhelyezett evőcsészét kell felcsatolni egy 110 cm-es málhaszíjjal.



         Két további, 70 cm-es málhaszíj és két darab kétcsatos köpenyszíj segítségével az összegöngyölt köpenyt vagy a tábori takarót is fel lehet erősíteni rá. Ha ezeket hosszabb hengerbe hajtogatjuk, alattuk el lehet helyezni a sátorlapot is. A jobb oldalra mindkét esetben fel lehet csatolni a gyalogsági ásót vagy a csákánybaltát.


         Végül nyáron, amikor a köpeny és a tábori takaró egyaránt málházásra kerül, utóbbit két újabb kétcsatos köpenyszíjjal a tölténybőrönd aljára kell csatolni.


         Sisakban a málházás rendje nem változik, de ekkor az evőcsésze önmagában kerül a málha tetejére.

A szolgálat vége

         A 35 M. tölténybőrönd, ahogyan azt leírásának puszta terjedelme is mutatja, a magyar honvéd egyik legbonyolultabb, legösszetettebb felszerelési tárgya volt. Előállításához rengeteg kézi munkára és tetemes anyagi ráfordításra volt szükség, és ezek egyike sem olyasmi, amit egy hadviselő nemzet megengedhet magának. Annak ellenére, hogy az átalakításoknak köszönhetően sokoldalúbbá vált mint az e lső világháborús tölténybőrönd, mindez végül megpecsételte a sorsát.

         Az új háború a költséghatékonyság és az ergonómia szempontjából egyaránt a régi tapasztalatokat igazolta, így végül ismét elő kellett venni a jó öreg hátizsákot. A 42 mintaszámmal rendszeresített zsák sokban hasonlított első világháborús elődjére, de a tervezők minden bizonnyal merítettek a német hegyivadászok felszereléséből is. Ez, és az a tény, hogy az új hátizsákkal először nálunk is a hegyi csapatokat szerelték fel vezetett végül ahhoz, hogy a 42 M. hátizsákot manapság a legtöbben mint hegyivadász hátizsákot ismerik.

         A hátizsák újfent beváltotta a hozzá fűzött reményeket, azok a szerencsések, akik hozzájutottak, azonnal meg is szerették. A többi korszerű felszerelés nagy részéhez hasonlóan azonban ez sem tudta kiszorítani az elavult elődöket, és a 35 M. tölténybőrönd a háború végéig szolgálatban maradt.

Források

Ravasz I. szerk: Boldogtalan hadiidők… 1914-1918. Petit Real, 2004.

Rest - Ortner - Ilming: Des Kaisers Rock im 1. Weltkrieg, Verlag Militaria 2002

Szurmay S.: A honvédség fejlődésének története annak felállításától napjainkig.

A Ludovika Akadémia Közlönye, 1898.

Felszerelési utasítás

Képek

Bacskai Gergő
Vidákovich Gábor
Felvidékünk - honvédségünk. A Vitézi Rend Zrínyi Csoportjának kiadása, 1939.
Regia Militia Hungarorum

Feltöltve: 2007.08.30.
Frissítve: 2010.02.01.