REGIA MILITIA HUNGARORUM

A 42 M. hátizsák

Előzmények

         1916-ban a monarchia hadban álló csapatainak tapasztalatai alapján, ill. az egyre nyilvánvalóbbá váló munkaerő- pénz- és anyaghiány nyomásának engedve egy új típusú felszereléssel kezdték ellátni a katonákat. A 16 M. hátizsák (Rucksack Muster 1916) szerencsésen ötvözte a célszerűséget az egyszerűséggel és olcsósággal, és a legénység körében hamarosan jóval népszerűbb lett, mint a korábbi hátbőröndök. Sajnos azonban a jelek szerint az elöljárók nem találták elég katonásnak, így a háborút követő békeévekben ez a praktikus hátizsák eltűnt a honvédség felszereléséből, és a legénység továbbra is a megszokott "borjút", azaz a gyalogsági hátbőröndöt cipelte tovább. (A 20-as években ugyan próbát tettek egy fémvázas hátizsákkal is, ez azonban mégsem terjedt el, a legyártott darabokkal utóbb a tisztiküldöncöket szerelték fel.) A 30-as évek közepén végül nyugdíjazták a borjút, hátizsákot azonban a katonák továbbra sem kaptak: ezután a hátbőröndöt eddig csupán kiegészítő tölténybőrönd frissen átalakított 35 M. típusú változatát kellett hordaniuk, amelyben a csökkentett lőszermennyiség mellett immár elfért néhány kisebb felszerelési és ellátási cikk, a többit pedig a tölténybőröndre ill. a hordkészülékre kellett szíjazni. A magyar honvéd ezzel a felszereléssel indult neki a következő világháborúnak.

         Az új háború azonban a régi tapasztalatokat igazolta, így végül ismét elő kellett venni a jó öreg hátizsákot. A 42 mintaszámmal rendszeresített zsák sokban hasonlított első világháborús elődjére, de a tervezők minden bizonnyal merítettek a német hegyivadászok felszereléséből is. Ez, és az a tény, hogy az új hátizsákkal először nálunk is a hegyi csapatokat szerelték fel vezetett végül ahhoz, hogy a 42 M. hátizsákot manapság a legtöbben mint hegyivadász hátizsákot ismerik.

         A hátizsák újfent beváltotta a hozzá fűzött reményeket, azok a szerencsések, akik hozzájutottak, azonnal meg is szerették. A többi korszerű felszerelés nagy részéhez hasonlóan azonban a háború végéig ez sem tudta kiszorítani az elavult elődöket.

A 42 M. hátizsák

Leírása:
         Táboribarna vitorlavászonból készült hátizsák erős, állítható hosszúságú párnázott vászon hordhevederekkel, melyek közül a bal oldali tüskés csattal, a jobb oldali a könnyebb le- és felvétel érdekében egyszerűen oldható kampóval csatlakozik a zsák aljához. A hátizsákot azonban nem csupán ezek tartják: a háti részen két bújtató van a derékszíj befűzéséhez, elöl a hordhevedereken pedig egy-egy kiegészítő heveder vezet a tölténytáskákhoz (ilyennel fel nem szereltek esetében egy-egy bőrből készült bújtatóhoz), amelyek csatkereteibe a hevederek végén lévő kampókat be lehet akasztani. E hevederek hossza ugyancsak szükség szerint állítható. A kiegészítő hevederek szegecseinek helyét a bemutatott példányon egy-egy bőrlappal erősítették meg, a fennmaradt hátizsákok többségéről azonban ez hiányzik.

         A zsák szájnyílása egy nagyméretű, két bőrszíjjal és két tüskés csattal záródó fedéllel van takarva, melynek belső oldalán két kereszt alakban felvarrott, csatkeretekkel ellátott heveder szolgál az evőcsésze felerősítésére, ugyanitt találhatjuk az átvételi bélyegzőt is. A fedél külső részére bújtatót varrtak egy málhaszíj számára. Magát a szájnyílást egy fémgyűrűkön átfűzött erős zsinórral lehet összehúzni és bekötni.

         A hátizsák elülső felén három jókora, egy-egy tüskés csattal záródó fedéllel ellátott zsebet alakítottak ki, amelyek közül a középső valamivel keskenyebb, mint a szélsők. A zsák oldalán és alján további bújtatókat láthatunk, amelyeket a felszerelést tartó málhaszíjak számára alakítottak ki.

         A zsák belsejében durva szövésű nyersszínű vászon térelválasztókat találunk. A legnagyobb a zsák hátfali részén képez egy, a hátizsák teljes szélességében és magasságában húzódó rekeszt, a válaszfal felső szélét két helyen egy-egy tüskés csattal ellátott bőrszíjjal lehet a szájnyílás peremének hátsó részéhez kapcsolni. Belsejében a válaszfalon két hosszú, keskeny zsebet alakítottak ki, amelyek egy-egy fémgombbal záródnak. A középső rekesz két oldalán ugyanabból az anyagból készült hosszúkás zsebek vannak.

         A hordhevederek csatlakozási pontjait és a málhaszíjak bújtatóinak felvarrási helyeit bőrrel erősítették meg.

         Létezik egy, a fenti képeken látható változata is a 42 M. hátizsáknak, amelyből hiányoznak a belső térelválasztók. Erről a típusról eddig semmilyen információ nem került elő, így nem tudható, hogy speciális változatról vagy csak gyártástechnológiai egyszerűsítésről van-e szó az esetében.

         A fenti képeken látható hátizsák ugyancsak belső térelválasztók nélkül készült, azonban vékonyabb anyagával is eltér az eddig bemutatott példányoktól. Bélyegzője alapján valószínűleg rendőrségi használatban állhatott, ennek időpontja azonban (az elmosódott évszám miatt) bizonytalan.

         A háború végén megjelenő egyéb felszerelésekhez hasonlóan archív felvételen a 42 M. hátizsákkal is ritkán találkozhatunk, pedig az alábbi (sajnálatosan gyenge minőségű) felvételek tanúsága szerint hegyi és hegyi felszerelésű határvadász alakulatok már 1943-ban is használták. A fényképek külön érdekessége a szokatlan viselési mód, mivel a rajtuk szereplő katonák a hordhevederek kampóit közvetlenül a derékszíj alsó szélébe akasztották.

Gyártó:
         Az általunk vizsgált példányokban nincsenek a gyártó kilétére utaló jelzések.