A 35 M. szurony


célgömbbel és anélkül, legénységi és tisztesi változat

Előzmények

      A Magyar királyi Honvédség a 30-as évek elején még mindig a monarchiában 1895-ben rendszeresített Mannlicher ismétlőpuskát (illetve annak korszerűsített változatát) használta, annak ellenére, hogy azt már a világháború alatt is sok bírálat érte, főként a könnyen beragadó egyenes húzású zárja, nehézkesen állítható keretirányzéka és gyenge, tompa csúcsú lőszere miatt. A budapesti fegyvergyárban már 1914-ben elkészült egy 7 mm-es Mauser lőszerre tervezett puska mintapéldánya, a háború kitörése miatt azonban ez már nem került rendszeresítésre, ahogyan a Steyr 1915-ös 7,92 mm-es prototípusa sem.
      A 95 M. puska leváltásának gondolata a 20-as évek elején ismét előtérbe került, a politikai helyzet és a gazdasági nehézségek azonban újra közbeszóltak. Végül 1931-ben szükségmegoldásként rendszeresítették az Ausztriában kifejlesztett új hegyes csúcsú lőszert, és a 95 M. fegyvereket ehhez alakították át. A 31 M. töltény jelentősen javított a régi puskák használhatóságán, szerkezeti hiányosságaikat azonban nem tudta megszüntetni.
      Végül 1933-ban került sor egy teljesen új szerkezetű ismétlőpuska csapatpróbára bocsátására, amit azután a tapasztalatok alapján módosítva 1935-ben rendszeresítettek is a Honvédségnél.
      Az új fegyver szuronya szintén teljesen új formájú és szerkezetű lett, a 31 M. szuronyoktól csupán a tok kialakítását és felfüggesztését örökölte.
      Az új ismétlőpuskákkal a 30-as évek végén kezdték el a csapatokat ellátni, de a másodvonalbeli alakulatok ezután is megtartották a régi 31 M. puskákat azok szuronyaival együtt.
      Időközben rendszeresítésre került a Király Pál által tervezett kiváló 39 M. géppisztoly is, amelyet szintén alkalmassá tettek az új szurony feltűzésére, és ez az 1943-ban bevezetett korszerűbb 43 M. géppisztoly esetében sem változott.
      1943-ban végül több évtizedes huzavona után Magyarországon is bevezették a Mauser lőszer használatát. A 43 M. töltényre áttervezett 43 M. ismétlőpuska szerkezetileg a 35 M. elődön alapult, és annak szuronyát is megtartotta. Az új fegyver azonban már nem tudta kiszorítani a korábbiakat. Ahogyan a régi puskák, úgy szuronyaik is szolgálatban maradtak a világháború végéig.

A 35 M. szurony

Alkalmazható a következő fegyverekhez: 39 M., 39/A M. és 43 M. géppisztoly, 35 M. és 43 M. ismétlőpuska.

A szurony hossza tokkal: 495 mm
A szurony hossza tok nélkül: 480 mm
A penge hossza: 340 mm
A penge szélessége: 25 mm
A szurony tömege tokkal:
A szurony tömege tok nélkül:

Leírása:
      Egyenes, szimmetrikus pengéjű késszurony tábori zöldre festett bádoghüvelyben. A penge mindkét oldala élezett, elöl és hátul egy-egy, a pengetőnél erőteljesen kiemelkedő, majd a hegy felé fokozatosan ellaposodó bordával van merevítve.
      A hengeres, diófából esztergált markolat két oldala a jobb fogás érdekében laposra van munkálva, a cső alakú tüskére egy menetes zárókupakkal van felerősítve, amit pontozással rögzítenek. A markolat alsó végén két bevágás akadályozza meg annak elfordulását.
      A penge és a markolat között találjuk a rugós rögzítőkallantyút, amely feltűzéskor a puska irányzékgyűrűjének alsó nyúlványa elé kattan be, ezzel rögzíti a szuronyt a fegyveren. A szilárd kapcsolat érdekében a markolat vége is a fegyverhez kapcsolódik, mégpedig úgy, hogy a markolat zárókupakjának furata a puska felső ágyazatgyűrűjén lévő tüskére csúszik. A rögzítőkallantyút magába foglaló védvason találjuk a fegyvercsőre illeszkedő cső formájú áttöretet is. A védvas és a felette lévő hengeres záróidom egyaránt szegeccsel kapcsolódik a markolattüskéhez, amit a rugó esetleges cseréjéhez szükséges szétszerelésnél csak roncsolással lehet eltávolítani.
      A szurony felerősítésének ez a módja szinte teljesen megegyezik a francia Lebel puska döfőszuronyán látható megoldással (a lenti harmadik képen egy ilyen szurony markolatát láthatjuk), csupán a markolat végének rögzítése tér el kissé attól, mivel azon annak hengeres vége illeszkedik bele a fegyveren kialakított gyűrűszerű mélyedésbe. Mivel 1919-ben az antant és a megszálló román csapatok nagy mennyiségben használták ezt a szuronytípust Magyarországon, joggal feltételezhetjük, hogy a tervezőnek rendelkezésére állt a minta (megjegyzendő, hogy már az 1923-as kísérleti ismétlőpuskához is a Lebeléhez hasonló szuronyt szerkesztettek).
      A festett bádog hüvely kialakítása az eltérő pengekeresztmetszet miatti különbségek kivételével teljesen megegyezik a korábbi 95 M. és 31 M. szuronyok hüvelyével, csupán a szájnyílás alakja és a pengerögzítő laprugókat magába foglaló szájveret tér el attól. A szurony derékszíjra való rögzítésére a korábbiakhoz hasonló bőr szuronypapucs szolgál, a hüvely kicsúszását egy lapos lemezből készült kampó akadályozza meg.

Jelzése: A védvasba a koronás címert ábrázoló átvevőjegyet és a szuronyhoz tartozó fegyver számát ütötték. A koronás címer a hüvely akasztójában is megtalálható. Ezek a jelzések különböző szerszámokkal készültek, és többféle méretben ismeretesek.

A szuronypapucs bőrében is találunk jelzéseket.



Gyártó:
A 35 M. szuronyokban nincs gyártói jelzés.

      Akárcsak elődeinek, a 35 M. szuronynak is készült tisztesi szuronybojttal ellátható változata. Ezeknek a szuronyoknak a legénységitől eltérő kialakítású védvasa van, a markolatkupakra pedig egy csavarral felerősített bojtkengyel került. Elméletileg ezeket kard helyett tisztek és altisztek is viselhették a számukra rendszeresített arany- és ezüstszínű szuronybojtokkal, a valóságban azonban ezt az első világháborúból származó előírást már senki sem követte, és a fronton sem a kardot, sem a szálfegyverként amúgy is csak korlátozottan használható 35 M. szuronyt nem hordták.
      (A lenti archív fotón látható törzsőrmester egy csapatcsendőr, aki a szuronyt ilyen minőségben, puskával együtt viseli szolgálat közben).

Nem kevésbé érdekes a másik korabeli fotón ülő tizedes szuronyának bojtja, amelynek táboribarna rojtjai közé egy keskeny nemzetiszínű szalagot fűztek. Ezt a megoldást láthatjuk az utolsó képen is egy 31 M. szurony bojtján.

Fejlesztés

Hamarosan kiderült, hogy feltűzött szuronnyal a puska találati képe jelentősen megváltozik, a lövedék 100 méterről 32 cm-rel, 200 méterről 60 cm-rel, 300 méterről pedig 87 cm-rel a cél felett csapódik be. A Haditechnikai Intézet ezért 1939-ben a szuronyok célgömbbel való ellátását javasolta, ami azután meg is valósult. Az átalakítás a 31 M. szuronynál alkalmazott módon történt. A célgömbbel ellátott szuronyok külön mintaszámot nem kaptak.

Az átalakítás során a védvas gyűrűjét felfelé megnyújtották, és egy célgömböt illesztettek bele, amely a fecskefarok-illesztésnek köszönhetően oldalirányban elcsúsztatható. A fegyver belövése után a célgömböt pontozással rögzítik a további elmozdulás megakadályozására.

Tisztesek az új szuronyokat is szuronybojttal viselik, az ehhez szükséges átalakítások megegyeznek a már bemutatottakkal.

A célgömbbel ellátott 35 M. szuronyokat a nyugati szakirodalom (és ennek hatására számos itthoni is) "lovassági" változatként említi, talán a 95 M. szuronyok analógiájára, ahol a célgömbös szuronyokat először a rövid csövű kurtályokhoz, majd később a lovassági karabélyokhoz utalták ki, amelyekből a rövidebb cső miatt a lövedék kisebb kezdősebességgel, a lőporgáz viszont nagyobb nyomással távozott. Mivel azonban a lovasság által használt 35 M. ismétlőpuska ballisztikailag semmiben sem különbözik a gyalogságnál kiosztottaktól, ez az elnevezés indokolatlan.

Feltűzése

      Húzzuk elő a szuronyt a hüvelyből, és a védvason lévő gyűrűt illesszük rá a puska vagy géppisztoly csövének végére. Úgy fordítsuk a szuronyt, hogy a fegyver elülső ágyazatgyűrűjének elején lévő tüske a markolat furata felé, a célgömbvédő pedig a gyűrű kivágása felé nézzen, majd határozott mozdulattal toljuk rá a szuronyt a csőre addig, amíg meg nem halljuk a helyére kattanó zár hangját.
      Levételkor nyomjuk be a zár rugós nyomógombját, és húzzuk le a szuronyt a fegyvercsőről.

A szurony felerősítése és levétele a korabeli szakirodalom szerint egyszerűbb, mint a régi Mannlicher szuronyoké, és eközben nem fordulhat elő olyan akadály mint a régi fegyvereken, amelyeknél az ágyazatgyűrű kis elmozdulása vagy deformációja már komoly feszülést és szorulást okozott.

A szolgálat vége

      A 35 M. szurony túlélte a világháborút, és néhány évig még szolgálatban maradt a demokratikus honvédségnél, amíg azután az újonnan rendszeresített szovjet eredetű Moszin-Nagant puskák és karabélyok ki nem szorították a magyar fegyvereket.
      Háború utáni gyártásukra már nincsenek bizonyítékok, így rendszerbe állításuktól összesen kb. 300 000 db 35 M. szurony készülhetett a 35 M. és 43 M. ismétlőpuskákhoz és a kb. 15 000 db legyártott magyar géppisztolyhoz.

Forrás

Horváth J.: A Magyar Királyi Honvédség hadipuskái. Haditechnika, 1995/2.
Horváth J.: Magyar kísérleti hadipuskák. Haditechnika, 1995/3.
Lugosi J.: A magyar Királyi Honvédség ismétlőpuskái I. Militaria Modell Magazin, 1991. III.
Lugosi J.: Szuronyok Magyarországon a 18. századtól napjainkig. Múzeumi Füzetek 3.

Képek

Tóth Tamás
Regia Militia Hungarorum

Feltöltve: 2007.10.16.