Az akják
a fegyverakja és a csónakakja

Előzmények

         Az 1942-43-as doni katasztrófa sokként érte Magyarországot és alapvető változtatásokra késztette a hadvezetést. A vereségnek számos oka volt, de akárcsak annak idején Königrätz esetében, a politikai és katonai vezetők elsősorban itt is a viszonylag kockázat- és presztízsveszteség nélkül vállalható anyagi nehézségekben jelölték meg azt. E struccpolitika később számos szomorú következménnyel járt, pozitív hozadékaként azonban végre korszerű téli felszerelések jelenhettek meg a Magyar Királyi Honvédség eszköztárában.

         Ennek első jeleként 1943-ban napvilágot látott a Honvédelmi Minisztérium Téli segédlet című 158 oldalas kiadványa, amely a már meglévő felszerelések (pl. a szőrméssapka vagy a szőrmésmellény) mellett új ruházati és felszerelési cikkeket, közlekedési és szállítóeszközöket és ami a fő, a téli harcot segítő eljárásokat és utasításokat is tartalmazott. Ebben a kötetben jelent meg a fegyverakja és a csónakakja ismertetése is.

A fegyverakja

Maximális teherbírása: 120 kg

Leírása:
         A fegyverakja egy keresztben félbevágott csónak alakú eszköz, amely mély hóban a nehézfegyverek szállítására szolgál, tüzelés közben pedig biztos alapot képez azoknak. Teste fenyőből, bordázata bükkfából készül, középen alul a haladás közbeni biztosabb iránytartás érdekében kiálló gerince van. Belül a merevítőbordákhoz erősített fülekkel látják el, ezekbe lehet befűzni a rakomány rögzítésére szolgáló 2 db 4,5 m hosszú kötelet. A vontató- és visszatartó kötelek felerősítésére az akja orrán és végén gyűrűk szolgálnak. Ponyvát az akjához nem rendszeresítenek, azokat a havas időben nem használt taligák készletéből kell kivenni hozzájuk. Minden fegyverhez (az aknavető kivételével) egy falécekből álló, szőnyegszerűen összecsavarható hórács is tartozik.

         A fegyverakja elsősorban gyalogsági nehézfegyverek (aknavető, golyószóró, géppuska, nehézpuska), valamint azok felszerelése és lőszere szállítására szolgál, de szükség esetén egyéb terhet (pl. kézigránát, stb.) is szállíthatunk vele. A fegyverek szállítás és tüzelés közbeni rögzítésére két speciális fabetét szolgál, amelyek vájatokkal és fészkekkel vannak ellátva a különféle fegyverállványok befogadására. Ugyanazon az akján mindenféle átalakítás nélkül szállítható és használható a 31 M. golyószóró, a 7/31 M. géppuska és a 36 M. nehézpuska is, a 81 mm-es aknavetőt azonban a tüzelés közben fellépő erőhatások miatt fegyverakján csak szállítani szabad. A hátulsó fabetét a hátulról számított második borda elé, az elülső attól pontosan 820 mm-re az akja elülső részébe kerül, és alulról facsavarokkal vannak rögzítve.

Tüzelés fegyverakjáról

         Az akják kímélése érdekében tüzelni csak fabetétekkel ellátott fegyverakjáról szabad, általában azonban erre a célra a hórácsot alkalmazzuk inkább.

         Amint azt már említettük, sem az akja, sem a hórács nem jöhet szóba a 81 mm-es aknavetővel való tüzelésnél; a talplemezt a hó elhányása után a szilárd talajra kell fektetni. Nem lehet lőni fegyverakjáról az 50 mm-es 39 M. gránátvetővel sem, ez utóbbit azonban hórácsról már működtethetjük.





         A 7/31 M. géppuskát és a 36 M. nehézpuskát szükség esetén azonban használhatjuk fegyverakjáról, ehhez semmiféle külön előkészület nem kell, a fegyverek állványának lábai ugyanis szállítás közben is a fabetétek megfelelő kivágásaiban vannak.



         Hasonló a helyzet a villaállványról működtetett 31 M. golyószóró esetében is, a 38 M. golyószóró állvánnyal azonban földi célokra már csak két lábbal az akjáról, egy lábbal pedig az akja mellé kiterített hórácsról tudunk lőni. Légi célokra is lőhetünk így, de állíthatjuk az állványt csak a hórácsra is.

Az akják vontatása

         A fegyverakják vontatása emberi erővel, sílécen vagy hótalpon haladva történik, a teher súlypontja a könnyebb vontatás érdekében hátul legyen. A Téli utasítás ugyan megemlíti a két-három kutya segítségével történő vontatást is (ekkor egy ember az elöl haladó kutyát pórázon vezeti, egy ember pedig hátul haladva az akjának kötéllel ellentart), a Magyar Királyi Honvédség azonban a második világháború során a gyakorlatban nemigen alkalmazott kutyákat sem teherhordóként, sem sebesültkutatóként, de jelentőkutyaként sem.

A csónakakja

         A csónakakja két, egymásnak háttal fordított fegyverakja méretű és alakú, azaz teljes csónak formájú szállítóeszköz. Felszerelése megegyezik a fegyverakjáéval, de nincsenek benne a nehézfegyverek rögzítésére szolgáló fabetétek.



         Elsősorban sebesültek szállítására szolgál, de ha erre nincs szükség, bármilyen teher továbbítására használható. Vontatása a fegyverakjához hasonlóan történik, a nagyobb tömeg figyelembe vételével.

Források

         Téli segédlet. HM, 1943.

Feltöltve: 2010.06.08.