Az N. gázálarc (népgázálarc)

Előzmények

         Az első világháború a harceljárások és a haditechnika tekintetében egyaránt számos újdonságot hozott, de talán semmi nem sokkolta annyira a közvéleményt, mint a vegyi hadviselés. A harcanyagokkal töltött fegyverek egy szintén új találmányra, a bombavető repülőgépre szerelve immár a hátországot is fenyegették, amelynek lakossága a hazatérő sérült vagy rokkant katonákon át, ha közvetve is, de megtapasztalhatta eme új hadviselés borzalmait.

         Az elkövetkező két évtizedben ez a félelem hozta létre a polgári lakosság légitámadások elleni védelmére szolgáló szervezeteket, mint amilyen pl. a magyar Légoltalmi Liga volt, és egyre-másra jelentek meg az ilyen témájú szakkönyvek is.

         Az újabb világháború sok tekintetben borzalmasabbnak bizonyult az előzőnél, a vegyi hadviselés szélesebb körű alkalmazásától azonban mindkét fél óvakodott. Az oly sok ráfordítást követelő gázvédelmi eszközök és berendezések használatára szerencsére soha nem került sor, a polgári légoltalom azonban a korai figyelmeztetés rendszerének és az előre kialakított légvédelmi óvóhelyeknek köszönhetően mégis rengeteg életet mentett meg, és ez nem kis mértékben a harcanyagoktól való félelemnek volt köszönhető.

         Egyéni védőeszközökkel elsősorban a légoltalomban aktívan tevékenykedőket és a tűzoltókat látták el, de nem feledkeztek el a polgári lakosságról sem: az ő védelmükre fejlesztették ki a katonai 34 M. és a tűzoltó 33 M. gázálarcnál kissé egyszerűbb, de mégis hatékony N., azaz a népgázálarcot.

         Nem a népgázálarc volt azonban az egyetlen, a lakosság számára készülő vegyivédelmi eszköz: a hadsereg számára rendszeresített gázsebcsomagnak is létezett civil megfelelője.

Az N. gázálarc

Leírása:
         Az álarctest bordó gumírozott szövet, szemüvege átlátszó cellon. Páramentesítő lemez nincs hozzá, ehelyett páramentesítő szappannal vagy kenőccsel kell belülről bekenni. Tábori zöldre festett betétje öntapadó szalaggal és zárókupakkal van lezárva, ezeket használat előtt el kell távolítani. Az álarctest kilégző szelepe a bal oldali szemnyílás alatt van, a gumiból készült szelepet alumínium szelepház védi.

         A betét valamennyi, a rendszeresítésekor használatban lévő harcgáz ellen védett, szénmonoxid és városi gáz, illetve a robbanások során keletkezett égéstermékek ellen azonban nem.


         A népgázálarc öt méretben készült, a legnagyobb az 1-es, legkisebb az 5-ös. A számozás az álarctest homlokrészén látható. A népgázálarc készlet (1 db álarctest, 1 db betét, 1 db páramentesítő szappan vagy kenőcs, használati utasítás, mindez hordtáskában) 1938-ban 13 pengőbe került, hordtáska helyett kartonpapír dobozba csomagolva 11 pengőbe. A tartalék szűrőbetétek ára 2 pengő 50 fillér volt. A népgázálarcot a gyártó, a Mercur Műszaki és Vegyipari Rt. Andrássy úti szaküzletében vagy a cég bizományosainál lehetett megvásárolni, amelyek minden nagyobb városban megtalálhatóak voltak, de az alábbi képeken látható és egy légoltalmi kiadványban megjelentetett megrendelőlap segítségével postai úton is be lehetett szerezni. A leginkább rászorulók megsegítésére a Légoltalmi Liga segélyakciót is szervezett, amelyet az erre a célra kiadott segélybélyeg megvásárlásával lehetett támogatni.

Működés

         Összeszereléskor távolítsuk el a szűrő menetes védősapkáját, és a szűrőt erőltetés nélkül csavarjuk be a helyére. Az öntapadó lezáró szalagot azonban csak készültségi helyzetben vegyük le, és lehetőleg ragasszuk azt a szűrő oldalára, hogy később visszahelyezhessük. Az álarctestet rögzítő rugós hevederek hosszát gondosan állítsuk be, mert a légmentes zárás csak ebben az esetben valósul meg.

         Amíg gázveszély nem fenyeget, az álarcot összeszerelve a hordtáskában vagy a dobozában tartjuk, gázriadó esetén pedig haladéktalanul felöltjük.

         Belégzésnél a levegőből annak a szűrő rétegein való áthaladása közben eltávoznak a káros anyagok, a kilégzett levegő pedig a szelepen keresztül távozik az álarctestből, a pára nagy részével együtt. Eközben a szűrő elhasználódik, ezért meghatározott idejű használat után azt cserélni kell.

         Mivel az álarc a füleket szabadon hagyja, sérült dobhártya esetén a füleket olajos vattával be kell dugaszolni, mert a gáz a sérülésen át is behatolhat.

Karbantartás

         A gázálarcot használat után nem szabad nedvesen eltenni. Előbb belül langyos, szappanos vízbe mártott ronggyal át kell dörzsölni, majd szárazra törölni, és szellős helyen megszárítani. Tilos napon, vagy kályha mellett szárítani, mert ez a gumirészek megrepedezéséhez vezet. Ugyancsak tilos az álarcot zsírozni vagy olajozni. A kilégző szelepbe havonta egyszer 2 csepp higított glicerint kell csepegtetni.

         A betét öntapadó lezáró szalagját (amelyet használat előtt eltávolítottunk, és lehetőleg a betét oldalára ragasztottunk) tegyük vissza. A vízbe esett, vagy megrázva zörgő hangot adó betét használhatatlanná vált, cseréljük ki.

Források

Horler F.: A polgári lakosság önvédelme légitámadások ellen. HM, 1938.
Mohai Á.: Légoltalmi ismeretek. Debreczeni István kiadása, 1938.
Ruzsin F.: Légvédelmi lexikon. Egri Nyomda R.T., 1937.
Légoltalmi kalauz, 1937
A cég története 1928-1984. Respirator Rt.

Képek

Asztalos Gábor
Vidákovich Gábor
Regia Militia Hungarorum

Feltöltve: 2008.09.22.
Frissítve: 2009.08.10.