|
Der Kampfwagen A7V-U
az A7V-U harckocsi
Előzmények
A német hadsereg első harckocsija a teljesen önállóan fejlesztett A7V Sturmpanzerwagen volt, a
kevés A7V mellett kényszerűségből bevetett zsákmányolt Mark IV-esek (a
Beutepanzerek) azonban hamarosan bebizonyították, hogy a német mérnökök tévúton járnak. A lánctalpas
páncélvonat szinte mindenben elmaradt angol ellenfele mögött, így az új, javított típusok esetében kézenfekvőnek tűnt, hogy azokat
az angol tankok mintájára tervezzék meg. A következő hónapok során testet öltött LK sorozat
így az angol Whippet könnyű harckocsi, a K-Wagen és
az A7V-U pedig a Mark I és utódai vonalvezetését követték, néhány német jellegzetességgel.
A következőkben ez utóbbit mutatjuk be.
Az A7V-U harckocsi
|
|
|
|
A harckocsi tömege: 40 t
A harckocsi hossza: 8,38 m
A harckocsi szélessége: 3,06 m (az oldalsó gondolák nélkül)
A harckocsi magassága: 3,35 m
Páncélzat: 20 mm
Fegyverzet: 2 db 57 mm-es ágyú, kazamatákban
Fegyverzet: 4 db 7,92 mm-es MG 08 géppuska
Hajtómű: 2 db négyhengeres, 100 LE-s Daimler-Benz benzinmotor
Sebessége: úton 14 km/h, terepen 5 km/h
Árokáthidaló képesség: 3 m
Lejtőmászó képesség: 30 fok
Személyzet: 7 fő
Megrendelt mennyiség: ismeretlen
Elkészült harckocsik száma: 1 db (mintapéldány)
Bár a harckocsi vonalvezetése az angol tankokét követi, az A7V számos elemét is felhasználták hozzá.
Az alváz és a rugózó futómű részegységeit, a lánctalpat, a fegyverzetet és a jól bevált torony ötletét egyaránt az elődtől vették
át, ahogyan a géppuskákkal felszerelt küzdőtér alkalmazását is, amellyel egy járműben tudták egyesíteni az ágyúval felszerelt angol
male és a géppuskákkal felfegyverzett female tankot; ez utóbbi érdekében a lövegeket tartalmazó gondolákat kissé eltolták a jármű
vége irányába. A torony funkciója megváltozott és már nem az irányítás volt a szerepe, hanem kizárólag fegyvereket hordozott. A
beszállásra egy, a harckocsi jobb oldalán elöl elhelyezett ajtó szolgált, a bal oldalon ugyanitt egy kémlelőrés javította az elöl
ülők kilátását.
A négy géppuskát összesen tíz lőrés valamelyikében lehetett elhelyezni, ezek közül kettő a két gondolán, kettő a jármű jobb és bal
oldalán, kettő a torony oldalain, kettő-kettő pedig a torony elülső és hátsó falain volt. Ezek a jelentős holtterek ellenére is jó
védelmet nyújthattak a harckocsinak a gyalogság támadása esetén.
A parancsnok és a harcjárművezető az angol tankokhoz hasonlóan a jármű orrában, egymás mellett ült, a mögöttük kialakított rész a
géppuskások harcálláspontja volt. A szakirodalomban általában szereplő 7 fős legénységgel számolva ide mindössze három ember jutna,
és akkor még nem is számoltunk egy gépésszel, aki a hasonló motorokkal felszerelt A7V személyzetének is
fontos tagja volt. Összehasonlításként: az egy ágyúval és hat géppuskával rendelkező A7V-t 18, a mindössze két ágyúval és két
géppuskával felfegyverzett angol Mark tankokat pedig 8 ember kezelte. Mindezek alapján a valós létszám
talán inkább 8-10 fő körül lett volna.
A történet vége
Az elkésett és a tengeralattjáró-építés elsőbbsége miatt amúgy sem túl nagy elánnal végzett fejlesztőmunka végül azt a furcsa
helyzetet eredményezte, hogy az első világháborús német harckocsicsapatok gerincét nem a hazai típusok, hanem a nagy számban
zsákmányolt ellenséges tankok: a Mark sorozatú nehéz harckocsik, a könnyű
Whippet-ek és a francia Renault FT-17-es könnyű harckocsik alkották. Az
egyetlen ténylegesen bevetésre kerülő német típusból, az A7V-ből is csak 20 darab készült el.
Az A7V-U mindössze egyetlen példányban épült meg, mielőtt 1918. szeptember 12-én a programot leállították, a prototípust pedig
megsemmisítették volna, utat engedve ezzel a könnyű és szupernehéz harckocsik építésének. Hogy a döntés hátterében mi állt, azt
csak találgathatjuk; talán úgy gondolták, hogy teljesen felesleges ennyi energiát fordítani a középnehéz páncélosok fejlesztésére,
amikor a készséges ellenség zsákmány formájában ezt a kategóriát amúgy is a kellő számban "szállítja" a német haderőnek.
A fenti fantáziarajzon látható terepszínű és felségjelzéssel ellátott A7V-U-k századai soha nem kerültek ki a harctérre.
Forrás
Bombay L. - Gyarmati J. - Turcsányi K.: Harckocsik 1916-tól napjainkig. Zrínyi kiadó
Feltöltve: 2009.02.23.
|
|
|