Az 1898 M. gyalogsági kenyértarisznya

Előzmények

         1888-ban modernizálták a monarchia katonáinak felszerelését, ekkor vezették be többek között a borjúbőr hátbőröndöt és a tölténybőröndöt is. A felszerelést egy erős vászonból készült oldalzsákkal egészítették ki, amelyben a kulacs, az evőeszközkészlet és az élelem került elhelyezésre. Erről kapta a nevét is: kenyértarisznya.

        1898-ban azután a tapasztalatok alapján változtatásokat eszközöltek az 1888 M. kenyértarisznyán, és eltérő formákat vezettek be a gyalogság, a tisztiszolgák és a lovasság számára.

Az 1898 M. gyalogsági kenyértarisznya

Leírása:
         Táboribarna vitorlavászon tarisznya ugyanilyen anyagból készült hordhevederrel, melynek hosszát tüskés csattal lehet állítani. A tarisznya súlyát azonban nem csak ez viseli: felül két, vaskampóval ellátott vászon fül segítségével azt a derékszíjra lehet akasztani.

         Lezárására egy nagy méretű, a teljes kenyértarisznyát betakaró fedél szolgál, amelyet alul két tüskés csattal lehet rögzíteni. A csatlékokat kezdetben a fedél szélétől 12 cm távolságra varrták fel, 1912-ben azután azok átkerültek a fedél szélétől 5 cm távolságra. A fényképeken egy ilyen kenyértarisznyát láthatunk.

         Belül egy nyersszínú vászon térelválasztót láthatunk, amellyel egy rekeszt alakítottak ki a tarisznya külső fala mentén. A belső rekesz hátsó részen egy ugyanilyen anyagból készült zseb található a kulacs számára (ez különbözteti meg az 1888 M. kenyértarisznyától, amelynek belsejében egy rézkampó tartotta a kulacsot).

         A fedél alatt vagy a belső térelválasztón találjuk az átvételi bélyegzőt, de nem ritkák a katonák nevének kezdőbetűit vagy teljes nevét, alakulatát feltüntető egyéni jelzések sem.

         Készültek kenyértarisznyák a fentitől eltérő anyagból (pl. ballonvászonból) is, a lenti képeken pedig egy érdekes, kékes árnyalatú, de szokványos anyagú példány látható egy 35 M. kenyértarisznyával együtt.

Málházás

         Az 1888-as rendszeresítéskor a kenyértarisznyába a kulacsot, a dohányzó felszerelést, az evőeszközkészletet és egy adag kenyeret kellett málházni, altisztek ezenfelül itt tartották a puskatisztító vesszőt is, amit az alegységben csak nekik adtak ki. Háború esetén ehhez jött még a tartalék élelem.

         1905-ben kissé változtattak a málházás rendjén, de ez mindössze abban merült ki, hogy a fegyvertisztító felszerelés és az evőeszközkészlet helyét az elülső rekeszben határozták meg.

Új szolgálatban

         A monarchia összeomlása és az új magyar honvédség születése az egyenruházat látványos változását hozta magával, a fegyverzet és a felszerelés legnagyobb része ugyanakkor a régi maradt. Így volt ez a kenyértarisznyák esetében is, amelyek túlélték a zavaros esztendőket és változatlan formában szolgálták a katonákat egészen a 30-as évek második feléig, amikor is egy átfogó és nagyszabású modernizáció vette kezdetét, amely immár a felszerelési tárgyakra is kiterjedt.

A szolgálat vége

         A kenyértarisznya vagy kenyérzsák az első világháborús baka egyik leghasznosabb és legkedveltebb felszerelési tárgya volt, amit a szabályzatokat ötletesen "kibővítő" katonai leleményesség csak még népszerűbbé tett: gyakorlatilag mindent hordtak benne, ami méreténél fogva elfért és nem volt más, jobb helye a felszerelésen.

         Nélkülözhetetlensége biztosította továbbélését a két háború közötti időszakban is, a 30-as évek közepén azonban olyan fejlesztések történtek a honvédség felszerelésében, amik a kenyérzsák átalakítását is megkövetelték. Miután a gyalogsági hátbőröndöt kivonták a szolgálatból, annak tartalmát az ugyancsak módosított tölténybőröndnek és a kenyérzsáknak kellett befogadnia. (A felszerelés egy részét még így is kívülről kellett felszíjazni ezekre.) Ennek szellemében az új kenyértarisznya málhafüleket kapott a fedelére, az új, nagyobb urtartalmú tábori kulacs részére pedig a tarisznya oldalsó részén külön zsebet alakítottak ki, így belül több hely maradt más felszereléseknek.

         A 35 M. kenyértarisznya ugyanolyan népszerű lett, mint elődje volt, és az új világháborúba induló honvédeknek éppolyan sokoldalú és nélkülözhetetlen társává vált, mint apáiknak a nagy háborúban.

         Különös módon azonban a régi kenyértarisznyák története ezzel még nem zárult le. A felvidéki területek visszatértekor ugyanis nagy mennyiségu csehszlovák hadianyag került a honvédség kezére, többek között kenyértarisznyák is, amelyek az északi szomszédnál éppúgy a monarchiás mintát követték, mint a harmincas évek második feléig idehaza. Ezeket a felszerelési tárgyakat azután a megnövekedett szükségletek miatt időlegesen nehéz helyzetbe került magyar honvédség átvette és kiosztotta a katonák között. A katonák vállát így egyaránt húzták monarchiás, csehszlovák és magyar bélyegzéssel ellátott kenyértarisznyák.


         A fenti képeken egy ilyen csehszlovák eredetű, de magyar átvevőjellel is ellátott kenyértarisznyát láthatunk.

Források

Ravasz I. szerk: Boldogtalan hadiidők… 1914-1918. Petit Real, 2004.
Rest, S. - Ortner, M. C. - Ilming, T.: Des Kaisers Rock. Verlag Militaria, 2002.

Képek

Tóth Sándor
Vajda Péter
Regia Militia Hungarorum

Feltöltve: 2007.08.20.
Frissítve: 2011.01.27.