REGIA MILITIA HUNGARORUM

Tűzkereszt

Előzmények

         1814-ben a Napoleon felett aratott győzelem mámorában I. Ferenc elrendelte, hogy a zsákmányolt francia ágyúk anyagából keresztek készíttessenek, amelyekkel azután az 1813-14-es hadjáratokban részt vett katonákat jutalmazhatja.

         Amikor azután a kései utód, IV. Károly egy évszázaddal később olyan kitüntetést alapított, amely a ténylegesen az első vonalban harcolók érdemeit volt hivatva elismerni, e híres és hosszú idő után is töretlen megbecsülésű kitüntetés formavilágához és eszmeiségéhez nyúlt vissza.

         A Kanonenkreuz mintájára elkészített Károly Csapatkereszt, amelyet 12 heti folyamatos első vonalbéli szolgálattal lehetett kiérdemelni, végül még az elődnél is nagyobb dicsőséget hozott viselőinek. Az alapítást követő évtizedekben a Frontharcos Szövetségbe tömörült tulajdonosai nagy megbecsülésnek és számos előjognak örvendhettek, ezért azután szinte folyamatosan ostromolták az Alapszabályok várfalait mindazok, akiket az kizárt az igényjogosultak exkluzív köréből.

         Nem a csapatkereszt volt azonban az egyetlen megbecsült háborús kitüntetés. A Sebesültek Érme szalagjának vörös csíkjai azokat az alkalmakat jelképezték, amikor a harcosok vérüket adták a küzdelemben, de az általános elismerés mellett komoly juttatásokat is jelentett azon tulajdonosainak, akik a háborúban valamilyen mértékben megrokkantak. Ez utóbbiakra való jogosultságukat 1932-től már a szalagra tűzhető vagy önmagában is viselhető Hadirokkant jelvénnyel is jelezhették.

         A világháború után egy évtizeddel végül egy olyan kitüntetés is napvilágot látott, amely a háborúban valamilyen formában részt vettek jóval nagyobb körét volt hivatva jutalmazni, mint annak idején a csapatkereszt. A kétfokozatú Magyar Háborús Emlékérem karddal és sisakkal díszített és a tényleges katonai szolgálat után járó formája mellett az Alapszabályok négy pontja sorolja fel mindazokat, akik a kard és sisak nélküli emlékéremre jogosultak. Később a Sebesültek Érmével nem rendelkező tulajdonosaiknak a Hadirokkant jelvény viselését is megengedték az emlékérmek szalagján.

         1941 végén azután egy olyan kitüntetés alapítására került sor, amely a következő világháború résztvevői számára egyetlen keresztbe egyesítette a Károly csapatkeresztet, a Sebesültek Érmét és a Háborús Emlékérmeket.

Az alapítás, 1941. november 24.

I. osztály II. osztály III. osztály

         A Tűzkereszt alapítására 1941 végén került sor, egy olyan időszakban, amikor már többé-kevésbé világosan látszott, hogy a részleges revíziót kísérő kisebb-nagyobb csetepatékat és a Gyorshadtest Szovjetunióbéli tevékenységét egy nagyobb szabású és határozottabb háborús részvétel fogja felváltani az ország részéről. A kitüntetések felől nézve mindez azt jelentette, hogy a magyar kitüntetési rendszert ki kell egészíteni néhány olyan elemmel, amelyre előreláthatóan szükség lesz, sőt, máris szükség volna.

         Ez a szükség hívta életre a Tűzkeresztet, amely már az alapszabályok szövege szerint is a Háborús Emlékérem és a Károly Csapatkereszt új megfelelője kívánt lenni (bár utóbbit a szöveg nem nevezi meg, és az igényjogosultságnak meghatározott szolgálati időhöz való kötéséről is bizonytalanul fogalmaz még ekkor). Ugyanakkor utóda lett a Tűzkereszt a Sebesültek Érmének is, amennyiben a sebesülések számát a kitüntetés szalagjára illesztett pántokkal rendeli jelezni (lásd a sebesülési pántoknál).

         A Háborús Emlékéremhez való kötödést volt hivatva jelezni a szalag megválasztása is, amely gyakorlatilag megfelel az emlékérem kardos és sisakos fokozata szalagjának, és amelyet az új kitüntetés alapszabálya is így említ.

         Újdonságot jelent viszont a három fokozat, amely az emlékéreménél is differenciáltabb adományozást tesz lehetővé. Anélkül, hogy az Alapszabályok teljes szövegét idemásolnánk (azt lsd. a fejezet végén), röviden és leegyszerűsítve úgy foglalhatjuk ezt össze, hogy az első, kardokkal és koszorúval díszített fokozat eléréséhez a hadműveletekben való tényleges és fegyveres részvételt írja elő (ezt azonban kiterjeszti a fegyvert ragadó nem harcos állományra és a polgári lakosságra is). A második fokozat elnyeréséhez a hadműveleti területre kivonuló hadseregen belüli, a harmadikhoz pedig a hátországban mozgósított hadseregen belüli szolgálati beosztás a feltétel, beleértve a polgári alkalmazottakat is. Ugyancsak jogosult a harmadik fokozatra a hátországban megsebesült polgári személy is.

         Ahogyan azt már említettük, az Alapszabályok a kitüntetés elnyeréséhez szükséges szolgálati idők megállapításával adós maradt, és ez a helyzet egészen az 1943. február végén megjelent kiegészítésig állt fent. A Tűzkeresztek első adományozására ezért már csak 1943-ban került sor.

         Az Alapszabályok szerint minden egyes hadjáratért külön Tűzkereszt adományozandó a hadjárat évszámával. Ennek megfelelően külön Tűzkereszttel jutalmazták az 1941-es oroszországi, az 1942-es oroszországi és az 1943-as oroszországi hadjáratokban résztvevőket, akik ezeket akár együtt is viselhették. Úgy tűnik azonban, hogy 1943 után már egyetlen, folyamatos hadjáratnak minősültek a további hadműveletek, így az 1944-es és 1945-ös év kitüntetettjei valamennyien 1943-as évszámú Tűzkereszteket kaptak, az 1943-ban egyszer már kitüntetettek pedig újabb, azonos fokozatú Tűzkeresztért nem folyamodhattak.

         Itt kell megjegyezni, hogy ugyan az Alapszabályok 7. §.-a szerint a hadjárat évét a kereszt hátlapjába kell belevésni, a valóságban ez az alsó keresztszáron van feltüntetve, míg a hátlapra az alapítás (1941) évszáma kerül (egyébként az 1. §. rendelkezéseinek megfelelően).

Alapszabályok

Tűzkereszt hősi halált halt honvéd hozzátartozója számára

Már az 1941-es Alapszabályok intézkedik arra nézve, hogy a Tűzkeresztet az elesett katona legközelebbi hozzátartozója is igényelheti, ez esetben az fekete szalagon lesz viselhető. Magyarországon erre korábban nem volt példa; noha számos alkalommal tüntettek ki katonákat haláluk után, és ezeket a kitüntetéseket a hozzátartozóknak adták át, a családtagok ezek viselésére nem voltak jogosultak. Egyetlen kivétel erre a Magyar Háborús Emlékérem, amelynek kardok és koszorú nélkül fokozatát hadiözvegyeknek és hadiárváknak is adományozták, ugyanakkor ezen kitüntetést semmi sem különböztette meg az egyéb okból adományozott kardok és koszorú nélküli emlékéremtől, így tulajdonosáról sem lehetett minden esetben tudni, hogy saját jogon vagy hősi halált halt hozzátartozója után viseli-e azt. Ilyenformán tehát a fekete szalagos Tűzkereszt rendszeresítése újdonság volt a magyarországi kitüntetési gyakorlatban.

A Tűzkereszt azon fokozatát adták át a hozzátartozónak, amelyet az elhunyt kiérdemelt, a megfelelő évszámmal. Szigorúan szabályozták azt is, hogy mely hozzátartozó viselheti a kitüntetést: elsősorban a fiúgyermek, özvegy vagy szülő jöhetett szóba, de kérelmezhette a kitüntetést leánygyermek, testvér, sőt menyasszony is. A kitüntetés viselésére jogosító igazolványon mind a hozzátartozó, mind az elesett nevét feltüntették (lásd az okiratoknál).

Alapszabályok

Sebesülési pántok

Tűzkereszt egy sebesülést jelölő pánttal

Az Alapszabályok értelmében a Tűzkereszt szalagján a sebesülések számát is jelezni kell, mégpedig egy-egy 3 mm széles nikkelezett fémpánttal, amit a kitüntetés szalagján vízszintesen, a szalagsávon függőlegesen kell elhelyezni. Öt vagy annál több sebesülés esetén egy szélesebb, aranyszínű pántot kell a szalagra illeszteni, amelybe a sebesüléseket jelző számot bele kell vésni. A sebesülések számát az igazolványon is fel kell tüntetni.

Alapszabályok

Tűzkereszt Hadirokkant jelvénnyel

Tűzkereszt, szalagján a Hadirokkant jelvénnyel

Tűzkereszt sebesülési pánttal, szalagján a Hadirokkant jelvénnyel
(illetve esetünkben annak miniatűrjével)

Ugyancsak az Alapszabályok rendelkezik arról, hogy Tűzkereszttel kitüntetett hadirokkantak a rendszeresített Hadirokkant jelvényt is viselhetik a kitüntetés szalagján, illetve a jelvény miniatűrjét a szalagsávon. (Ez, ahogyan azt korábban már láthattuk, a Sebesültek Érme illetve a Magyar Háborús Emlékérem esetében is így volt.)

A gyakorlatban a szabályzattal ellentétben, amely a kitüntetés szalagjára a rendszeresített jelvény viselését írja elő, gyakran a háromszögletű szalagra is a jelvény jóval olcsóbban beszerezhető miniatűrjét tűzték, amely sebesülési pántok megléte esetén praktikusabbnak is tűnik, mivel nem takarja el azokat.

Alapszabályok

Egyéb évszámmal

Tűzkeresztek 1938-as, 1939-es és 1940-es évszámmal

Az Alapszabályok úgy rendelkezik, hogy a Tűzkeresztre az 1938-as és 1939-es felvidéki és kárpátaljai, illetve az 1940-es erdélyi harcok résztvevői is jogosultak, de csupán az Alapszabályok sebesültekre, hadirokkantakra és hősi halottakra vonatkozó pontjai alapján, tehát a szolgálati idő alapján nem. Ugyancsak eszerint rendelkezik az utasítás az 1941-es délvidéki hadművelettel kapcsolatban, egyértelműen kiemelve, hogy a (szolgálati idő alapján megszerzett) igényjogosultságot a kassai bombázás napjától (kvázi az oroszországi hadjárat elejétől) kell és lehet számítani.

A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy az 1938-as, 1939-es és 1940-es évszámú Tűzkeresztek eredetileg csak sebesülési pántokkal vagy fekete szalagon kerülhettek adományozásra, akárcsak a délvidéki hadműveletek kapcsán kiosztott Tűzkeresztek. Megjegyzendő azonban, hogy a korai évszámos Tűzkeresztek egy része pánt nélküli piros-fehér-zöld szalagon kerül elő, aminek a magyarázata egyelőre várat magára.

Alapszabályok

A kitüntetés megjelenése

A kitüntetés és változatai

         Az Alapszabályok igen szűkszavúan, mindössze három mondatban ismerteti a Tűzkereszt küllemét, és ebben már a fokozatok közötti eltérések és a szalagok színei is benne foglaltatnak. Mi szánjunk erre egy kicsit több időt.

         Az előírás szerint barnított (oxidált) fémkereszt a valóságban többnyire bronzszínű bevonattal ellátott (néha egyszerűen csak festett) hadifémből készült. Az egyenletesen szélesedő szárú keresztek koszorú nélkül kerültek ki a verőtövekből, de az első fokozat kardjai már ekkor is a helyükön voltak, lévén a keresztekkel egy darabból készültek. A kardos első és a kard nélküli második fokozatra ezután erősítették fel a koszorúkat, amelyek kapcsai a négy keresztszáron lévő kivágásokba illeszkedve rögzítették azokat a kereszteken. A kard nélkül készült és harmadik fokozatúnak szánt keresztekre ezek a kivágások nem kerültek rá, ahogyan hiányzik róluk a koszorút befogadó gyűrű alakú bemélyedés is. A három fokozat tehát már a gyártás elején elkülönült egymástól.

         A három különböző fokozat gyártásához szükséges verőtövek számát tovább emelik a hadjáratok jelzései, mivel ezeket a verőtövekbe vésik, így azok csak az adott évszámú keresztekhez használhatóak.

         A koszorúk felhelyezése és a keresztek színezése után megfestik a keresztszárak fekete szegélycsíkjait, és az immáron szalagtartó karikával és az azt a szögletes fülhöz rögzítő ovális közdarabbal ellátott kitüntetések ezzel el is nyerték végleges formájukat.

         A Tűzkereszt hátlapja teljesen dísztelen, azon csupán az alapítást jelző 1941-es évszámot találjuk. Az előlapon a keresztszárakat az utóbb fekete festékkel is kiemelt vájatok szegélyezik, amelyek a középpontban összefutnának, ha a feliratos középpajzs a találkozási pontot nem takarná el. Itt van elhelyezve a keresztek "A HAZÁÉRT" felirata a lehető legnagyobb betűkkel, három sorba rendezve. Az alsó keresztszáron találjuk a hadjáratot jelző, kiemelkedő számjegyekkel írott évszámot.

         A magasabb fokozatok középpajzsát egy külön alkatrészként felhelyezett koszorú övezi, amely sajtolással készül a keresztekkel megegyező anyagú lemezből. Hogy a koszorú ne emelkedjen ki túlságosan a felületből, annak fészkét a keresztszárak tövébe mélyített gyűrű alakú vájat képezi.

         Az első fokozat keresztszárai között kardok vannak, amelyek a kereszttel egy anyagból készülnek. A markolat mintázata a korszak többi, a Pénzverdében készülő kitüntetésének markolatához hasonló, téglalapokból és ötszögekből álló keresztvasai igen jellegzetesek.

         Az Alapszabályokban előírt 35 mm-es méret a valóságban szinte sosem teljesült.

         A kiosztott Tűzkeresztek nagy része a fent leírtakhoz hasonló, de számos ettől eltérő kivitelű példány is fennmaradt, ahogyan azt a következőkben láthatjuk majd.

         Számos oka lehet annak, hogy egy adott kitüntetésnek miért létezik többféle eltérő kidolgozású változata. Az egyik lehetséges ok az, hogy magának a kitüntetésnek az előírásos megjelenése is változik az idők során. Megváltozhat a kitüntetésen szereplő uralkodó személye, vagy csupán a változó divatnak engedelmeskedve kell megfelelő új, tetszetős formát öltenie. Eltérések forrása lehet az is, ha az adományozásra kerülő darabok nem egyetlen műhelyből kerülnek ki, mivel a többnyire rajzok formájában megérkező terveket a különböző mesterek más és más módon öltötték formába. Anyagváltozatok megjelenéséhez vezet a kitüntetések tulajdonosainak az a vágya, hogy drága eredeti darabjaikat olcsóbb, minden nap viselhető formában is megvásárolhassák (ráadásul ezek is számos, eltérő szerszámmal dolgozó műhelyből kerülhetnek ki), de az is, ha háború esetén az állam szünetelteti a drága anyagok kitüntetések céljára való felhasználását. Végül számos, merőben eltérő igényességgel kidolgozott változat megszületését eredményezik a viseleti példányokat megvásárolni szándékozó tulajdonosok eltérő anyagi lehetősei.

         Ami a Tűzkereszt változatosságát illeti, annak leginkább a nagyszámú adományozás, a nagy keresletet kielégíteni igyekvő számos gyártó munkája lehet az oka, annál is inkább, mivel a felhasznált alapanyagok vagy a kidolgozás minősége között többnyire alig találunk eltérést.

         Az elsőként bemutatott visszadatált keresztek kivitele teljesen megegyezik a lejjebb látható leggyakoribb típuséval, minden bizonnyal az Állami Pénzverdében készültek. A fent látható II. osztályú Tűzkereszten 1938-as évszám van, vagyis a felvidéki hadműveletekben érdemelte ki tulajdonosa, aki sebesülésébe valamilyen mértékben bele is rokkant, ahogyan azt a sebesülési pántra erősített Hadirokkant jelvény jelzi.

         Az itt bemutatott II. osztályú Tűzkereszten 1939-es évszám látható, vagyis tulajdonosa a kárpátaljai hadműveletekben érdemelte ki, jelenlegi szalagján azonban nincs sebesülési pánt. A korai évszámú keresztek egy része ilyen, az alapszabályoknak ellentmondó szalagon kerül elő, ennek a magyarázata egyelőre nem ismert.

         A fenti 1941-es I. osztályú Tűzkereszt anyaga bronzszínű bevonattal ellátott hadifém, beleértve a külön alkatrészből készült és a négy keresztszár áttöretébe egy-egy karommal rögzített koszorút is. A hadjárat évszáma az alsó keresztszáron kiemelkedő, az alapításé a hátlap közepén bemélyedő számokkal van jelezve. Mivel messze ez a leggyakrabban előforduló változat, minden valószínűség szerint ez a Pénzverdében készült eredeti típus.
A keresztszárak fesztávolsága 36,5 mm.

         A II. osztályú Tűzkereszt a kardok kivételével mindenben megegyezik vele.
A keresztszárak fesztávolsága 37 mm.

         A mellette látható III. osztályú Tűzkereszt a hiányzó kardok és koszorú kivételével ugyancsak mindenben megegyezik az I. osztállyal.
A keresztszárak fesztávolsága 37 mm.

         Az utolsó, ugyancsak 1941-es III. osztályú Tűzkereszt legjellegzetesebb tulajdonsága a különös, kalapácslakkra emlékeztető vastag bevonat.
A keresztszárak fesztávolsága 36 mm.

         Az itt bemutatott 1942-es I. osztályú Tűzkereszt anyaga ugyancsak bronzszínű bevonattal ellátott hadifém, beleértve a külön alkatrészből készült és a négy keresztszár áttöretébe egy-egy karommal rögzített koszorút is. A hadjárat évszáma az alsó keresztszáron kiemelkedő, az alapításé a hátlap közepén bemélyedő számokkal van jelezve. Az évszám kivételével mindenben megegyezik a fenti 1941-es Tűzkeresztekkel.
         A keresztszárak fesztávolsága 36,5 mm.

         A II. osztályú Tűzkereszt a kardok kivételével mindenben megegyezik vele.
A keresztszárak fesztávolsága szintén 36,5 mm.

         A fenti 1943-as I. osztályú Tűzkereszt anyaga bronzszínű bevonattal ellátott hadifém, beleértve a külön alkatrészből készült és a négy keresztszár áttöretébe egy-egy karommal rögzített koszorút is. A hadjárat évszáma az alsó keresztszáron kiemelkedő, az alapításé a hátlap közepén bemélyedő számokkal van jelezve. Az évszám kivételével mindenben megegyezik az 1941-es Tűzkeresztekkel.
         A keresztszárak fesztávolsága 36,5 mm.

         A II. osztályú Tűzkereszt a kardok kivételével mindenben megegyezik vele.
A keresztszárak fesztávolsága 37 mm.

         Most lássunk néhány eltérő változatot.

         A fenti 1938-as I. osztályú Tűzkereszt (bár első pillantásra a Pénzverdében készült keresztekkel mutat egyezést) több szokatlan jellegzetességet is felvonultat. Koszorúja az alsó és felső keresztszárakhoz szegecseléssel van rögzítve, az alapítás évszáma pedig a hátlapon kiemelkedő számokkal van jelezve. Az utolsó képen a kereszt az eredeti, sebesülési pánt nélküli szalagján látható.

         Az előzőhöz hasonló, 1942-es kereszt látható a fenti képeken is, de itt az alapítás dátuma már a szokásos módon van jelezve. A keresztszárak fesztávolsága 36 mm.

         Az itt bemutatott típus legjellemzőbb vonása az, hogy egyetlen darabból készült. Anyaga többnyire ugyancsak bronzszínű bevonattal ellátott hadifém, bár ahogyan azt majd látni fogjuk, ez nem minden esetben van így. A bevonat sokkal kevésbé hajlamos elveszíteni a fényét mint a fenti keresztek esetében, és csaknem teljesen kopásálló is. Rajzolatának jellegzetessége a koszorú körüli határozott perem és a széles, nagy betűk, valamint a kereszt fülét a karikával összekapcsoló feltűnően keskeny közdarab. A hadjárat évszámát a többi típushoz hasonlóan jelzik rajtuk, de hátlapjukról hiányzik az alapítás éve.

         Az első képen látható I. osztályú Tűzkereszt a leírtaknak megfelelő kialakítású, a keresztszárak fesztávolsága 36 mm. A könnyű, lapos kereszt tömege mindössze 11 g, míg az előzőekben bemutatott típus 16,4 grammot nyom.

         A II. osztályú kereszt a hiányzó kardoktól eltekintve mindenben megegyezik vele.

         A harmadik képen látható I. osztály viszonylag jó minőségű bronzöntvény, amit az is jelez, hogy bár hozzájuk hasonlóan vékony, tömege mégis eléri a 14, 5 grammot. A keresztszárak fesztávolsága mindössze 35 mm.

         Az utolsó képen látható rendkívül silány bronzöntvény is a fentiekkel megegyező rajzolatú, kora és eredete bizonytalan. Keresztszárai között a lefűrészelt kardok csonkjai látszanak.
A keresztszárak fesztávolsága ugyancsak 35 mm.

         Az öntött kitüntetések korának meghatározása nehéz dolog: éppen úgy lehetnek a hadműveleti területen az utánszállítás nehézségei miatt helyben készült példányok, mint közönséges hamisítványok.

         A fenti II. osztályú Tűzkereszt előlapjáról hiányzik a hadjárat évszáma, hátlapján pedig az alapítás évének helyén kézzel bevésett 1944-es évszámot láthatunk.

         Az itt bemutatott típus ugyancsak egyetlen darabból készült, rajzolata azonban eltér az előző keresztekétől. Hiányzik a koszorú körüli perem, a koszorú és a pajzs között pedig jól láthatóak a kardok pengéi. Fülének formája is rendhagyó, annak oldalai csaknem függőlegesen futnak le. Bár a szegélyek fekete festése jól látszik, a bronzszínű bevonatnak nyoma sincs a kereszten, valószínűleg soha nem is volt rajta.
         A keresztszárak fesztávolsága 36,5 mm.

         A fenti kereszt rajzolata egyik típuséhoz sem hasonlít, a felirat betűi rendkívül szélesek. Rajzolata tetszetős és igen éles. A koszorú felerősítésének módja maga a rejtély, talán forrasztással történt, de nem zárható ki a ragasztás sem, ami viszont kétségeket ébreszthet eredetiségével kapcsolatban.
         Az eredetileg I. fokozatnak készült példány kardjait jól táthatóan utólag, de még a bronzszínű bevonat felvitele előtt távolították el.
         A keresztszárak fesztávolsága 37 mm.

Miniatűrök

         A háborús időszak általában nem túl kedvező a miniatűrök számára, különösen az alacsonyabb, elsősorban frontvonalban harcolók jutalmazására szánt kitüntetések esetében. Frakkláncon vagy háromszögszalagon viselt Tűzkereszttel ezért ritkán találkozhatunk.

         Más a helyzet a gomblyukjelvényekkel. Mivel a Tűzkereszt (egyik elődjéhez, a Károly Csapatkereszthez hasonlóan) nem csupán egy kitüntetés, de a közösségi megbecsülésre igényt tartó frontkatonák jelképe is volt egyben (amelyben nem kis része volt a Tűzharcos Szövetségnek), a leszerelt katonák előszeretettel viselték polgári ruhájukon miniatűr formában. Ez az oka annak, hogy a Tűzkereszté a korszak egyik leggyakoribb és ezért legváltozatosabb megjelenésű miniatűrje.

         Ezeket a kis jelvényeket a kihajtott gallérral készült felső ruhadarabokon viselték, amelyek gallérjának bal oldalán kizárólag ilyen célra alakítottak ki gomblyukat.

         Az alant bemutatott példányok anyaga bronz, a rögzítőlemezek többnyire rézből készültek.

         A fenti képeken a talán leggyakrabban előforduló változatot láthatjuk, amelynek formavilága (beleértve a kardok díszítését is) hűen követi az eredeti méretű Tűzkeresztét. Az első példány rögzítő lemezének hátlapján a "BOCZÁN K BP" cégjelzést olvashatjuk, a másik két jelvényen nincs jelzés.
         A keresztszárak fesztávolsága 14 mm.

         Az itt bemutatott kereszt méreténél és rajzolatánál fogva nagyon hasonlít az előző típusra, de kardjainak markolatát a valós méretű Tűzkereszt geometrikus formái helyett egy korábbi korszak virágmotívumai díszítik.
         A keresztszárak fesztávolsága 14,5 mm.

         Ez a miniatűr szokatlanul nagy méretével tűnik ki a többi közül, de rendhagyó a koszorú síkjából kiemelkedő középpajzsának vésett felirata is. A kardmarkolatok virágdíszítése itt is a korábbi idők ízlésvilágát idézi.
         A rögzítő lemez hátlapjába "MARKOVITS ÚJPEST" cégjelzést ütöttek, keresztszárainak fesztávolsága 16,5 mm.

         Ha az előbbi jelvény szokatlanul nagy méretével, úgy az itt bemutatott az apróságával hívja fel magára a figyelmet. Középpajzsa szintén kiemelkedő, de azon a hagyományos domború betűket találjuk. Ezt a típust gyakran láthatjuk szalagsávokon is, ahogyan azt a következő fejezetben láthatjuk majd. Az arra a célra felhasznált példányokkal ellentétben azonban ezt a keresztet a sajtolás után gondosabban munkálták meg, amely különösen a kardok körüli részeken figyelhető meg.
         A keresztszárak fesztávolsága 11 mm.

Szalagsávok

         Katonai egyenruhán hosszú időn keresztül csupán a kitüntetések eredeti formája volt viselhető, ez azonban komoly anyagi terhet rótt a tulajdonosokra, akiknek (ha nem akarták, hogy drága tűzzománcos, nemesfém keresztjeik és érmeik a mindennapok forgatagában kopjanak és sérüljenek) saját költségükön kellett egyszerűbb kivitelű és anyagú viseleti darabokat beszerezniük.

         A XX. század elejére azonban a korábbi díszes, színes uniformisok fokozatosan egyszerűbb és célszerűbb egyenruháknak adták át a helyüket, és ez alkalmat adott a kitüntetésviselés egyszerűbb formájának bevezetésére is.

         1909. augusztus 12-től gyakorló és menetöltözethez a szalagsávok viselését írták elő. A szalagsáv az adott kitüntetés háromszögszalagjának függőlegesen elhelyezett kb. 1,3 cm magas darabja (a valóságban ettől a mérettől jelentősen eltérő szalagsávok és szalagsávsorok is előfordulnak). A szalagsávokat eleinte a háromszögszalagokhoz hasonlóan egymásra csúsztatva, egyetlen sorban viselték, később széleikkel egymáshoz illesztve négyesével egy-egy sorban kerültek elhelyezésre. A szalagsávokra a kitüntetéshez adományozott kardok is felkerültek, hasonló színű szalagok esetében pedig az eltérő kitüntetések kb. 1 cm-es miniatűrjeit is a szalagra erősítették.

         Az első világháború alatt a kitüntetések szalagsávján többnyire nem viselték a miniatűröket, a kardokat azonban minden esetben feltűzték rájuk. A miniatűrrel díszített szalagsávok többsége a két világháború közötti időből maradt fenn.

         A Tűzkeresztet alapításakor egy már létező szalagon, a Magyar Háborús Emlékérem szalagján rendelték adományozni, ennek ellenére korabeli fényképeken gyakran lehet látni miniatűr nélküli szalagsávokkal olyan fiatal katonákat, akik koruknál fogva egészen bizonyosan nem lehettek a kardos és sisakos emlékérem tulajdonosai. Ugyanakkor szép számmal találkozhatunk miniatűrrel jelzett szalagsávokkal is, és azok elterjedt voltát igazolja az is, hogy a Tűzkereszt manapság is az egyik leggyakoribb (ha nem a leggyakoribb) szalagsáv miniatűr a gyűjteményekben ebből a korból.

         Elterjedtsége okán a miniatűrnek számos változata ismert, amelyek közül be is mutatunk néhányat. A képet azonban nem csak ezek színesítik, hanem a sebesülési pántok és azok elhelyezésének sokfélesége is.

         Ami még tisztázásra vár a Tűzkeresztek szalagsávjaival kapcsolatban, az az, hogy a Hadirokkant jelvényt hogyan lehet, vagy egyáltalán lehet-e viselni ezeken. Ennek a kérdésnek a megválaszolásához egy előkerülő eredeti szalagsáv vagy a viselését bemutató korabeli fotó adhatna ötletet.

         Az alant bemutatott szalagsáv miniatűrök rajzolata sok esetben megegyezik a már ismertetett gomblyukjelvényekével, ami cseppet sem meglepő, hiszen az azonos méretű kis kereszteket a műhelyekben mindkét célra fel lehetett használni. Esetünkben a felerősítést a hátlapra forrasztott rézdrót szolgálja, amit át kell szúrni a szalagon, majd visszahajtani. A könnyen letörő drótok miatt a miniatűröket a tulajdonosok gyakran cérnahurokkal is megerősítették.

         Az itt látható szalagsáv miniatűrök verete megegyezik a gomblyukjelvényeknél elsőként leírt típuséval, legjellemzőbb tulajdonsága a feltűnően szép, éles rajzolat.
         A keresztszárak fesztávolsága 14 mm.

         Ez a típus nagyon hasonlít az előzőhöz, de a rajzolat kevésbé erőteljes és kicsit elnagyoltabb is.
         A keresztszárak fesztávolsága 14 mm.

         A fenti miniatűr legjellegzetesebb vonása a koszorú körül futó határozott perem, amely a típust a valós méretű Tűzkeresztek közül az egyetlen darabból készült példányokhoz kötheti. További érdekessége, hogy a gyártás után ottmaradó fémet a kardok tövében nem tüntették el, ami ugyanakkor erősebbé is tette a ruházatba könnyedén beleakadó és elhajló vagy letörő kardokat.
         A keresztszárak fesztávolsága 14 mm.

         Ennek az érdekes változatnak a rajzolata teljesen megegyezik a gomblyukjelvényeknél már bemutatott nagy méretű típussal, de annál valamivel kisebb.
         A keresztszárak fesztávolsága 14,5 mm.

         Ezt az aprócska, kidomborodó középpajzsú miniatűrt már láthattuk gomblyukjelvényként, a fenti képek tanúsága szerint azonban igazán előszeretettel szalagsávon hordták őket. Mérete folytán különösen megfelelt a sebesülési pántokkal együtt való viselésre.
         A keresztszárak fesztávolsága 11 mm.

         Hasonló rajzolatú, de jóval nagyobb méretű ez nem túl gondosan kidolgozott miniatűr is.
         A keresztszárak fesztávolsága 13,5 mm.

         Ez a típus ugyancsak jellegzetes rajzolatú, legfeltűnőbb vonása az igen nagy betűkből álló, vésettnek tűnő felirat.
         A keresztszárak fesztávolsága 14 mm.

         A bemutatott példányok legkülönösebbje azonban kétségtelenül ez a miniatűr, amelynek arányai II., hiányzó koszorúja azonban III. fokozatot jelez, minek okán darabunk sikerrel indulhatna a legkevésbé esztétikus kialakítás kategóriájában.
         A keresztszárak fesztávolsága 14 mm.

Sebesülési pántok

         Az alapszabályok értelmében az egyes sebesüléseket jelző pántoknak ugyan nikkelezett fémből kellett készülniük, de alumínium pántokkal gyakrabban találkozhatunk. A pántok hivatalosan 3 mm-es szélessége ugyancsak nem minden esetben bizonyul szentírásnak.

         Különös módon a következőkben bemutatott pántok egyike sem felel meg maradéktalanul az előírásoknak.

         Ez a nikkelezett, talán rézlemezből készült pánt egy 1942-es I. fokozat szalagját díszíti. Felfogatása szokatlan, a hegyes lemezvégek visszahajtva kampóként akadnak bele a szalag szövetébe.
         Szélessége 4 mm.

         A fenti lekerekített és átfúrt végű, alumínium lemezből készült pántok mindegyike 1942-es I. fokozat szalagját díszíti, felfogatásuk varrással történt.
         Szélességük 3 mm.

         Az alsó képeken látható, ugyanilyen kialakítású pántra a Hadirokkant jelvény miniatűrje van erősítve.

         Az itt látható kettős pánt anyaga és kivitele megegyezik az előző képeken bemutatott alumínium pántokkal.

         Ez a szalagsávra erősített pánt pedig csupán 3 mm-es szélességét illetően felel meg az Alapszabályokban rögzítetteknek. Anyaga mára már rozsdával borított vaslemez, pozicionálása pedig teljesen rendhagyó, amennyiben azt nem középre helyezte tulajdonosa, hanem a miniatűrt és a mellé illesztett pántot egy egységként kezelve illesztette azokat a szalag közepére.

Szalagok

         A Tűzkereszt mindhárom fokozata háromszögletű szalagon a mellen viselendő.

         A háromszögletű szalag készítésénél egy vízszintesen lefektetett szalagdarabból indulnak ki, amelynek két oldalát 60 fokos szögben felhajtják, hogy alul csúcsot képezzenek. Fontos, hogy a csúcsnál maradjon egy kis rés, ahová majd a kitüntetés füle és karikája illeszkedik. A felhajtott széleket a szegélyek behajtása után összevarrják.

         A felső csúcsba egy kampó, az alsóba egy gyűrű kerül behelyezésre. A kampó az összehajtott szalag gyűrűjén átdugva belülről tartja a kitüntetés karikáját, amely ennek köszönhetően nem tud kicsúszni (ha a keresztet helytelenül közvetlenül a kampóra függesztjük és azt így dugjuk át a gyűrűn, a szalag a kitüntetés súlyától szét fog nyílni, és a kitüntetés a földre pottyan).

         A Tűzkereszt kétféle szalagon került adományozásra: rendesen a Magyar Háborús Emlékérem szalagján, illetve fekete szalagon, amennyiben a katona halála miatt a kitüntetést már csak a hozzátartozóknak lehetett átadni. Ezen szalagoknak számos változata ismert az anyagminőség, a szövési sűrűség és a színösszeállítás tekintetében egyaránt. Ezekből mutatunk be néhányat.

         Az első képen egy szokatlanul sűrű szövésű szalagot láthatunk, amelynek zöld és fehér harántcsíkjai ezért vékonyabbak az átlagosnál. A következő képen látható selyemszalag olyan puha és tartás nélküli, hogy a ráfüggesztett kereszt súlya alatt a csúcsa szinte megnyúlik. Érdekes továbbá rendkívül világos, türkizbe hajló árnyalatú zöldje. A harmadik szalag anyaga igen erős és merev, színei erőteljesebbek, de mégsem annyira, mint a negyedik képen látható szalagé, amelynek sötétvörös csíkjai már-már bordóba hajlanak.

         A szegélycsíkok szélességében és a mintázat arányaiban is számos változatot fedezhetünk fel, amelyek esetenként jelentősen eltérnek az előírt 5 mm-től. Ez csupán néhány példa, az ismert szalagtípusok száma az itt bemutatottnak többszöröse.

         A fekete szalagok esetében színváltozatokról természetesen alig beszélhetünk, a szövés sűrűsége és az anyag vastagsága tekintetében azonban szintén találunk eltéréseket.

Kitüntetés dobozok

         Jelenlegi ismereteink szerint a Tűzkeresztek nem dobozban kerültek kiosztásra. Elképzelhető azonban, hogy a kereskedelemben megvásárolható viseleti példányokhoz az igényesebb vevőknek dobozt is mellékeltek. Ilyen azonban egyelőre nem ismeretes.

Okiratok

         A Tűzkeresztekhez a Nemzetvédelmi Keresztéhez hasonló díszes oklevelet nem mellékeltek, ismeretes azonban többféle kivitelű igazolványa. A fenti képeken a korábbi, még minden fokozat esetében egységes kivitelű színes igazolványt láthatjuk.

         A két első igazolványt az előírt hosszúságú frontszolgálat után kapta tulajdonosa (közülük az elsőn még az adományozott Tűzkereszt dátumát is megjelölték), a harmadikat pedig egy sebesülés után. A negyedik igazolvány egy hősi halált halt honvéd édesanyja számára lett kiállítva, míg az ötödiket saját jogon egy vöröskeresztes ápolónő érdemelte ki. (Érdekességképpen megemlítjük, hogy a szóban forgó ápolónő a kitüntetést háromszögletű szalagon kapta és viselte, hasonlóképpen a nőknek adományozott Magyar Érdemkeresztekhez, de ellentétben a Magyar Vöröskereszt kitüntetéseivel.)
         Méretük: 11x8 cm

         Az itt látható 1943-as ideiglenes igazolvány egyszerűen írógéppel készült, csapatbélyegzővel természetesen ezt is ellátták.

         A mellette lévő, 1944 végén kiállított ideiglenes igazolvány nagyon hasonlít a korai igazolványokra.
         Mérete: 12x8,5 cm

         1944-től már nagyobb méretű igazolványok kerültek kiosztásra, fokozatonként eltérő színben. Az I. osztály számára halványpiros, a II. osztálynak fehér színben készülő igazolványok sajnos csak összehajtva fértek el tulajdonosuk zsebében, ezért gyakran igen rossz állapotban maradnak fenn. A korábbi típushoz hasonlóan írógéppel és kézírással kitöltött példányokat egyaránt találunk közöttük.

         Csapatbélyegzőiknek köszönhetően ezek az amúgy nem túl ritka iratok manapság igen népszerűek a gyűjtők körében, akárcsak a Felvidéki, Erdélyi és Délvidéki Emlékérmek igazolványai.
         Méretük: 21x15 cm

         A fenti igazolvány több szempontból is érdekes. A háború utolsó napjaiban állították ki, ugyanakkor a korábbi kisebb formátumú papírok mintájára készült, azoknál egyszerűbb kivitelben.

         Végül jöjjön egy géppel írott kivonat egy hadosztályparancsból, amely a Tűzkereszt odaítélését adja hírül.
Mérete: A/5

A kitüntetés viselése

         A Tűzkereszt mindhárom fokozatát háromszögletű szalagon a bal mellen kell viselni, a viselési sorrend betartásával. Meghatározott alkalmakkor az eredeti kitüntetések helyett szalagsávok, polgári ruhán miniatűrök viselendők.

         Az első fényképen egy eredeti formájában, háromszögletű szalagon viselt Tűzkeresztet láthatunk, ebben az esetben egy leszerelt és eredeti tűzoltó foglalkozásához visszatért egykori katona mellkasán.

         A következő három fénykép a kitüntetések menetöltözeten való viselésének módját mutatja be, a másodikon a ritkán látható sebesülési pántokat is megfigyelhetjük a miniatűr két oldalán. A harmadik fotón a fiatal katona hevenyészetten feltűzött szalagsávján nincs miniatűr.

Források

Bodrogi P. - Molnár J. - Zeidler S.: Nagy magyar kitüntetéskönyv. Rubicon Könyvek, 2005.

Felszeghy F. - Rátvai I. - Petrichevich Gy. - Ambrózy Gy.: A rendjelek és kitüntetések

történelmünkben. Társadalmi kiadó, 1943.

Makai Á. - Héri V.: Kereszt, érem, csillag. Helikon Kiadó, 2002.

Makai Á. - Héri V.: Kitüntetések. Zrínyi Kiadó, 1990.

Szijj J. - Ravasz I. szerk.: Magyarország az első világháborúban lexikon.

Petit Real Könyvkiadó, 2000.

Honvédségi Közlönyök

Képek

Egerszegi Zoltán
Nagy Péter
Tóth Marcell
Vidákovich Gábor
Zeidler Sándor
Regia Militia Hungarorum

Feltöltve: 2007.10.01.
Frissítve: 2009.08.03.