REGIA MILITIA HUNGARORUM

A 60 mm-es 44 M. kézi páncéltörő rakétavető lőszerei.

Előzmények

1942-ben a keleti fronton harcoló német csapatok egy újfajta fegyverrel találták szembe magukat. A kumulatív rakétalövedékkel működő kézi páncéltörő vető (sok más harcanyaggal együtt) a Lend-Lease szállítmányokkal került a Szovjetunióba, érdekes pályafutásának ez azonban még csak az első állomása volt.

Az eredetileg Bazooka-nak nevezett amerikai fegyver felkeltette a németek érdeklődését, és 1943-ban előálltak a saját, Ofenrohrnak nevezett és 88 mm-esre növelt csőátmérőjű vetőjükkel, amelynek tökéletesített változatát, a Panzerschrecket a háború végéig használták, és a magyar csapatoknak is juttattak belőle.

A Bazooka-val a jelek szerint azonban a magyar csapatok is találkoztak, erre utal az a tény, hogy az 1944-ben megjelenő magyar kézi rakétavető sok tekintetben jobban hasonlít erre, mint a Panzerschreckre. Rakétájának űrmérete 60 mm maradt, és elrendezése is jobban hasonlít az amerikai típusra, mint a német 4322-es sz. rakétára. Vetőcsöve azonban egyértelműen a német kialakítását követi, bár számos eltéréssel.
A 60 mm-es 44 M. pr. (páncélrobbantó) rakéta és indítócsöve ennek ellenére nem tekinthető egyszerű másolatnak, a magyar mérnökök közreműködésével sok tekintetben jobb fegyver lett, mint akár amerikai, akár német elődje.

Változatai

A 44 M. rakétáknak egyelőre csak éles változata ismert, valószínűsíthető azonban, hogy robbanótöltet nélküli gyakorló és oktató változatai is voltak, vagy legalábbis tervezték ilyenek legyártását. Az átvételek során is előírás volt meghatározott számú, csak csappantyúval szerelt rakétagránát kilövése.

A 60 mm-es 44 M. éles rakéta pr. gránát

Átmérője: 60 mm
Tömege: 2,55 kg
Robbanótöltet: … g TNT, egy kisebb préstest és fejrészt kitöltő öntött töltet formájában
Detonátor: … g nitropenta, 2 db préstest formájában
Indító: 35 M. gránátgyutacs
Gyújtó: 43A M. gyújtó
Hajtóanyag: … g kordit, 5 db lőporrúd formájában
Kezdősebessége: kb. 80 m/s
Maximális lőtávolsága: 600 m
Hatásos lőtávolsága: 150 m
Páncélátütési képessége: 100 mm

A röppálya tetőpontja 50 méteren 0,5 méter, 100 méteren pedig még mindig csak 2 méter, tehát a célba vett ellenséges harckocsit ezen lőtávolságon belül a rakétalövedék pásztázza. 150 méter távolságon azonban ez az érték már 4,5 méter.

Leírása:
A rakétagránát három fő részből: a robbanótöltetet tartalmazó fejrészből, a rakétahajtóműből és a stabilizáló szárnyakat tartó fúvókából áll.
A fejrész teste és fejcsavarja egyaránt cink-alumínium ötvözetből készül, öntéssel, amelyeket forgácsolással alakítanak végső formájukra. A becsapódáskor szétnyomódó, áramvonalas fejcsavar l egfontosabb szerepe az, hogy biztosítsa az optimális távolságot a robbanás pillanatában, emellett szétfröccsenő olvadt anyaga a rakéta gyújtóhatását is erősíti. A fejcsavar menettel csatlakozik a testhez, becsavarását kívül két lapolás segíti.
A testben található az acélból készült kumulatív béléskúp, amit az öntött TNT vesz körül. Az alul található TNT préstest belsejében nyer elhelyezést a két nitropenta detonátor, melyek közül az alsóba mélyített üregben van a 35 M. gránátgyutacs. A 34A M. gyújtószerkezet a fej menetes nyakrészének belsejében található, ez a Magyarországon is rendszeresített és gyártott páncéltörő puskagránát 43 M. gyújtójának módosításával készült.
A fejrész menettel csatlakozik a hajtómű acélcsőből készült hüvelyéhez. A hüvely belsejében öt kordit lőporrúd feszi körül a lángvezető csövet, amelynek mindkét végében egy-egy lángerősítő lőpor préstest van. A lőporrudakat és a lángvezetőt alul és felül egyaránt egy-egy rács tart. A felső rács felett található a gyullasztótöltet.
A hajtómű végéhez menettel csatlakozik a fúvókás záróalkatrész a rá hegesztett 6 db stabilizáló szárnnyal, amelyek végét egy merevítőgyűrű fogja össze. A fúvóka nyílásába illeszkedik a 44 M. elektromos rakétagyújtó kúpos bakelit gyújtófeje, amit egy kupak rögzít a záróalkatrészhez. A gyújtófejet és az egyszerű kialakítású csatlakozót kb. 23 cm hosszú szigetelt vezeték köti össze.
A hajtómű hüvelyének felső végénél találjuk az ólomplombával biztosított acél biztosítódrótot. Ha a már kibiztosított rakétát mégsem használjuk fel, a biztosítódrót visszahelyezésével újra biztosítható.

Festése:
A rakétagránát hajtóművének hüvelye és a stabilizáló szárnyak tábori zöldre vannak festve, a fejrész festetlen. A korabeli, sajnálatosan gyenge minőségű fotókon a rakéta fejrészén egy sötét csík is látszik, ez valószínűleg a kumulatív töltetet jelző narancsszínű gyűrű (ami megtalálható volt a 44 M. Buzogányvető rakétáján, de a tüzérségi PR. gránátokon is, mint pl. a 10,5 cm-es 42 M. PR. gránáton). Ugyanakkor megjegyzendő, hogy az eredeti rajzoktól eltérően a fotókon szereplő múzeumi példányon ezen a helyen egy gyűrű alakú bemélyedés látható, a sötét csíkot ez is magyarázhatja.

Jelzései:
Az előírások szerint a rakétagránát fejrészébe és a hajtómű hüvelyébe a gyártásra, szerelésre és átvételre vonatkozó jelzéseket kell ütni.

Szállítása:
5 db rakéta egy 44 M. rakéta lőszerládában. A festetlen láda fedelén piros "5 drb. 60 m/m 44M. éles rakéta pr. gránát" felirat, valamint a gyártásra és a szerelésre utaló jelzések vannak, amelyek a láda rövidebb oldalain is megismétlődnek. A hosszabbik oldalakon ugyancsak piros "Robbanó" felirat áll. A fedél belső oldalán szintén a gyártásra és az átvételre utaló fekete bélyegzéseket találunk. Ugyanide ragasztják a fehér tartalomjelző lapot, amelyen a gyártásra és átvételre vonatkozó adatok ugyancsak megtalálhatók (a bemutatott ládából ez hiányzik).

A korábbi tüzérségi és egyéb lőszerek (beleértve pl. a 2 cm-es nehézpuska gránáttöltényeit vagy az 5 cm-es aknagránátokat is) ládái gondosan elkészített vasalt faládák voltak, a 60 mm-es rakéták ládája ezzel szemben rendkívül igénytelen kidolgozású. Hordfogantyúja vászonhevederből készült, zsanér céljára két egyszerű vaslemez szalag szolgál, amelyeket az amúgy is igencsak összetákolt hatást keltő ládára és a fedélre szegeltek. A rakétákat néhány fadarab pozícionálja a ládában, ami szintén meglehetősen távol áll a korábbi lőszeres ládák belsejében kialakított fészkek kidolgozásától. A célnak mindazonáltal tökéletesen megfelelt így is.

Működése

A rakétagránátot vegyük ki a lőszerládából, majd az ólomzárat leszakítva húzzuk ki a biztosítódrótot a hajtómű hüvelyéből. Az indítócsőbe tolt és rögzített rakéta indítójának vezetékét a rá szerelt banándugók segítségével csatlakoztassuk a csövön kialakított helyére. A rakéta ezzel indításra kész.

Elsütéskor a keletkező elektromos áram működésbe hozza az indítóba szerelt izzógyújtót, ez egy aktív massza közreműködésével meggyújtja a lőporerősítőt, ami kb. 30 cm hosszúságú szúrólángot ad. Ez a szúróláng indítja be a rakéta hajtóművét.
A szúróláng meggyújtja a lángvezető csőben lévő lángerősítő lőpor préstesteket, azok pedig a gyullasztótöltetet, ami begyújtja a lőporrudakat. A keletkező nyomás kiveti a rakétagyújtót a fúvókából, és a kiáramló égéstermékek hatására a rakétagránát kirepül az indítócsőből. Mindez olyan rövid idő alatt megy végbe, hogy a hajtómű a rakétát tulajdonképpen csak a csőből veti ki, és azt a továbbiakban már csak a lendület repíti tovább.
A kilövés során fellépő erők hatására a gyújtószerkezet tehetetlenségi gyűrűje alsó helyzetben rögzül, majd a hajtómű kiégésekor megszűnő gyorsulás élesedni engedi a gyújtót. Mindez a folyamat az indítócsőtől már egy méter távolságra lezajlik, és a rakétagránát élesítve repül tovább.
Becsapódáskor a tehetetlenségi erő hatására előrelendülő ütőszeg a csappantyúba szúr, amely begyújtja a 35 M. gránátgyutacsot, a gyutacs a detonátorként szolgáló nitropenta préstesteket, azok pedig a TNT töltetet. Az üreges töltetek robbanása és a kumulatív béléskúp létrehozzák a gyújtósugarat, ami az időközben a becsapódáskor széttörő fejcsavar által már nem akadályozva egyenesen a célpontra irányul. Eközben a szétrobbanó rakétaalkatrészeknek még jelentékeny repesz- és gyújtó hatásuk is van.

A kumulatív töltet hatásosságát nem befolyásolja a célpont távolsága, mivel az nem függ a becsapódás erejétől, így a rakéta páncélátütési képessége a lőtávolság határán is 100 mm.

A szolgálat vége

A 44 M. kézi páncéltörő rakétavetőnek sok más korszerű magyar fegyverhez hasonlóan rövid szolgálati idő jutott. Az utánpótlás a gyárak elfoglalásával megszűnt, így a csapatok a háború befejező szakaszában kénytelenek voltak a hasonló német típusokra, a Páncélrémre (Panzerschreck) és a 43 M. páncéltörő vetőre (Püppchen) hagyatkozni, amelyek forrása akkor még nem apadt el.

A 60 mm-es 44 M. éles rakéta pr. gránátok

Előzmények

Változatai

A 60 mm-es 44 M. éles rakéta pr. gránát

Működése

A szolgálat vége

Forrás

Képek