A Nagy páncélököl


Panzerfaust 30

Előzmények

         1942 végén a németek egy új típusú páncéltörő fegyverrel kezdték el felszerelni a gyalogságot, amely utóbb szinte jelképévé vált a német katonának.



         1944-ben a magyar honvédség is kapott német gyártmányú páncélöklöket, természetesen csak a még raktáron lévő kevésbé modern típusokból. Így került a magyar csapatokhoz a Panzerfaust 30 Klein vagy Faustpatrone 1 jelzésű fegyver is, amely nálunk a Kis páncélököl nevet kapta.

         A típus a már használatban lévő modernebb páncélöklökhöz képest számos kedvezőtlen tulajdonsággal bírt, kis hatótávolsága mellett élesítése is hosszadalmasabb volt, emellett kevésbé volt megbízható. Ugyanakkor e fegyverrel végre olyan eszköz birtokába jutott a magyar honvéd, amellyel már szembenézhetett a rettegett T-34-essel is. A 30 méteres hatótávolság azonban inkább csak helységharcra tette alkalmassá e korai típusokat.

         Az ugyancsak ekkor kapott Faustpatrone 2 vagy Panzerfaust 30 hatótávolsága nem, csupán robbanótöltete volt nagyobb mint a Kis páncélökölé.

A Nagy páncélököl (Faustpatrone 2, Panzerfaust 30)

Teljes hossza: 104,5 cm
Teljes tömege: 5,27 kg
A lövedék hossza: 49,2 cm
A lövedék legnagyobb átmérője: 15 cm
A lövedék tömege: 3,06 kg
A robbanótöltet tömege: 1,6 kg, 60 % hexogén és 40 % TNT keveréke
Gyújtó: FpZ 8001
Gyutacs: KlZdlg 34
A vetőcső hossza: 80 cm
A vetőcső külső átmérője: 48 mm
A kilökő töltet tömege: 95 g fekete lőpor
A lövedék kezdősebessége: 30 m/s
Hatótávolság: 30 m

         Kumulatív hatású lövedéke a hatótávolságon belül 200 mm-es páncél leküzdésére alkalmas.

Leírása:
         Az 1,5 mm falvastagságú acél vetőcső felső harmadába van beszerelve a papírhengerbe csomagolt kilökő töltet, amelyet egy apró csavar tart a helyén. Felette a cső külső oldalán találjuk az elsütőszerkezet és az egyszerű irányzékot.

         Az irányzék lehajtott, szállítási helyzetben ólomzárral van biztosítva, hátsó része ilyenkor külön biztosításul is szolgál, amennyiben nem engedi az ütőrudat előremozdulni. Az irányzékon egy csúcsaival egymás felé fordított kettős háromszög alakú kivágás segíti a 30 méteres lőtávolságra való célzást, ez alatt és felett két, 20 és 40 méterrel jelölt furat is van a rövidebb és hosszabb távra való lövéshez.

         A cső alakú elsütőszerkezet ház irányzékhoz közelebbi végénél láthatjuk a nyomógombot, amely csak az élesítés során emelkedik majd ki teljesen a házból. A cső másik végéből az élesítőtoldat áll ki, zárókupakján a jelzőcsavarral. A toldat belsejében találjuk az élesítőrugót és a csappantyút.

         Az elsütőszerkezet ház többi részét a hegyes végű elsütőrúd és az elsütőrugó tölti ki. A rugót az élesítőtoldat benyomásával tudjuk megfeszíteni, ebben a helyzetében a helyére emelkedő és a rúd kivágásába kapaszkodó nyomógomb rögzíti. A rúd hegyes vége sem ekkor, sem szállítási helyzetben az élesítőtoldat kialakítása miatt nem érhet hozzá a csappantyúhoz, ahhoz a toldatot 90 fokkal el kell fordítani.

         A lövedék két részből áll. A stabilizátor alsó, esztergált fa részére van szegecselve a 4 db négyszögletű vezetőszárny, amelyek nem a lövedék középvonala felé mutatnak, hanem a rúdra érintőlegesen vannak felszerelve, és szállítási helyzetben arra fel vannak csavarva. A stabilizátor felső, cső alakú részébe illeszkedik a fejrész alsó nyúlványa.

         A fejrész tölcsérszerűen hátrafelé szűkülő részét a robbanótöltet tölti ki, amelynek kúpos bemélyedésébe a kumulatív béléskúp illeszkedik. Áramvonalassá tételét egy csonkakúp alakú süveg biztosítja, amely egyben a töltet megfelelő távolságának beállítására is szolgál a robbanás pillanatában, amely a kumulatív fegyverek esetében létfontosságú. A fejrész alsó nyúlványában kapott helyet a gyújtó a felette lévő detonátorral. A két rész összekapcsolására egy, a fejrész külsejére vagy a stabilizátor felső, tölcsérszerű végére szegecselt rugós rögzítőlemez szolgál.

Festése:
         A páncélöklök a német szabvány szerint tábori szürke vagy sötét sárga festést kaptak, külsejükön a hátracsapó lángra figyelmeztető sárga vagy piros feliratot és kezelési útmutatót helyeztek el.

Szállítása:
         4 db páncélököl, 4 db gyújtó és 4 db detonátor egy faládában, a fedélen fekete "Panzerfaust Gross" vagy "F. Patr. 2" felirat áll, oldalra és belülre a gyártásra és az átvételre vonatkozó információkat tartalmazó cédulát ragasztanak.

         A láda mérete 109 x 45 x 17 cm.

Működés

         Működése megegyezik a Kis páncélökölével, kivéve a használatba vétel előtti összeszerelést, ami a lövedék eltérő felépítése miatt kissé más. A szállítóládából kivett páncélököl fejrészét itt is ki kell szerelnünk, ehhez azonban csak a rugós rögzítőlemezt kell felemelnünk, ezután a fejrész kicsúszik a vetőcsőben maradó stabilizátor üregéből. A detonátort és a gyújtót helyezzük be a fejrész hátsó nyúlványába, majd a fejrészt szereljük vissza.



         Lövés előtt távolítsuk el az indítócső végéről a zárókupakot, majd szakítsuk le az irányzékot rögzítő ólomplombás biztosítódrótot és hajtsuk fel az irányzékot. Az elsütőszerkezet végén lévő élesítőtoldatot ütközésig nyomjuk be, majd engedjük vissza, és 90 fokkal balra fordítsuk el. Eközben az irányzék mögötti pirosra festett nyomógomb kiemelkedik az elsütőszerkezet házból. A fegyver ezzel élesített helyzetbe került.



         Az elsütőszerkezet belsejében eközben számos dolog történik. Az irányzék felhajtása feloldotta az elsütőszerkezet elsődleges biztosítását, az élesítőtoldat benyomásával pedig megfeszítettük az élesítő- és az elsütőrugót. Végül az élesítőtoldat elfordításával feloldottuk az elsütőszerkezet utolsó biztosítását is.



         A célzáshoz a függőlegesen álló irányzék kivágásán át a célt ültessük rá a fejrész peremének középvonalára (a kisegítő nyílások segítségével 30 méternél közelebbi vagy távolabbi tárgyakat is megcélozhatunk). Álló jármű esetén annak közepét célozzuk meg, oldalirányban mozgónál az orrát. Közeledő járműnek az alját, távolodónak a tetejét kell a nyílásba befogni.

         Miután befogtuk a célt, nyomjuk le az irányzék mögötti nyomógombot. A felszabaduló hegyes végű ütőrudat az elsütőrugó a csappantyúba löki, amelynek szúrólángja a furaton keresztül begyújtja az indítócsőbe szerelt kilökő lőportöltetet. A keletkező gázok egy része a cső hátsó, nyitott végén át távozik (ezért kilövés előtt alaposan meg kell néznünk, hogy mi van mögöttünk), ugyanakkor az előrefelé is terjeszkedő gázok a lövedéket kirepítik a csőből. Az eddig a fából készült farokrész köré csavart és az indítócső fala által rögzített rugalmas fémlemez szárnyak kiegyenesednek, és a lövedéket a fejrésszel előre stabilizálják a repülés közben.

         A lövedék gyújtószerkezete a kilövéskor élesedik. A hirtelen fellépő gyorsulás hatására a tehetetlenségi hüvely hátsó helyzetbe kerül, majd az ütőszeget a csappantyútól távol tartó, összetekert szalagrugó szétugrik, szabaddá téve az ütőszeg útját a csappantyúig. Becsapódáskor az előrelendülő ütőszeg a csappantyúba szúr, amely indítja a detonátort, az pedig felrobbantja az üreges töltetet, a béléskúp anyagából létrehozva a páncélt átégető olvadt fémsugarat.

         Ha a lövésre mégsem kerül sor, a fegyvert visszabiztosíthatjuk az élesítési folyamat fordított végrehajtásával.

Továbbfejlesztés, a Panzerfaust 60

Gyújtó: FpZ 8002
A kilökő töltet tömege: 134 g fekete lőpor
A lövedék kezdősebessége: 45 m/s
Hatótávolság: 60 m

         A fejlesztés során a fegyver hatótávolságát a kétszeresére növelték, az elsütőszerkezetet egyszerűsítették, valamint egy erősebb rugóval és érzékenyebb csappantyúval szerelt megbízhatóbb gyújtót is kapott.

Működése:
         Előkészítése megegyezik a Panzerfaust 30-nál ismertetettel.
         Lövés előtt távolítsuk el az indítócső végéről a zárókupakot, majd szakítsuk le az irányzékot rögzítő ólomplombás biztosítódrótot és hajtsuk fel az irányzékot. Húzzuk előre az elsütőkar alatti biztosítókart. A fegyver ezzel élesített helyzetbe került.
         Mindeközben a következő dolgok történnek: az irányzék felhajtásával megszűnt az elsütőkar elülső feltámasztása, a biztosítókar előrehúzásával pedig az annak végén lévő körmök sem akadályozzák immár az elsütőkar lenyomását.
         A célzáshoz a függőlegesen álló irányzék megfelelő kivágásán át (ezek 30, 60 és 80 méterre lévő cél befogását teszik lehetővé) a célt ültessük rá a fejrész peremének középvonalára, majd nyomjuk le az elsütőkart. A lefelé forduló kar megfeszít egy ütőszeggel felszerelt laprugót, amely a kar további nyomására a támasztékát elveszítve hirtelen kiegyenesedik és az ütőszeget a csappantyúba vágja. A csappantyú szúrólángja a furaton keresztül begyújtja az indítócsőbe szerelt kilökő lőportöltetet. A keletkező gázok egy része a cső hátsó, nyitott végén át távozik (ezért kilövés előtt alaposan meg kell néznünk, hogy mi van mögöttünk), ugyanakkor az előrefelé is terjeszkedő gázok a lövedéket kirepítik a csőből. Az eddig a fából készült farokrész köré csavart és az indítócső belső fala által rögzített rugalmas fémlemez szárnyak kiegyenesednek, és a lövedéket a fejrésszel előre stabilizálják a repülés közben.
         A lövedék gyújtószerkezetének működése megegyezik a korábbi típusokéval.

         Ebből a típusból a németek hivatalosan nem szállítottak a magyar honvédség részére, ugyanakkor valószínű, hogy az 1944-45-ös harcok során a fronton történtek átadások, a német alárendeltségbe kerülő alakulatok pedig bizonyosan használták.

További fejlesztések

         A Panzerfausttal az egyszerű lövész végre olyan fegyver birtokába jutott, amellyel már a rettegett páncélosokkal is szembenézhetett. Az eszköz kis hatótávolsága ugyanakkor folyamatos fejlesztő munkára sarkallta a mérnököket.



         A Panzerfaust 60 után megjelent a 190 g indítótöltetének köszönhetően 60 m/s kezdősebességű és 100 méteres hatótávolságú Panzerfaust 100, amelynek lövedéke áramvonalasabb, háromszögletű stabilizátorokkal készült. Elődjétől a fejrészre ragasztott kezelési útmutatón szereplő és a hatótávolságra utaló "Panzerfaust 100 m" felirat és az irányzék eltérő beosztása különbözteti meg.



         A háború végére készült el a hegyes orrú lövedékkel felszerelt Panzerfaust 150, de ez, hasonlóan a kísérleti stádiumon túl sem jutó Panzerfaust 250-hez már nem tudott beleszólni a hadiesemények alakulásába. A német csapatok általánosan használt páncélökle az utolsó napokig a 60-as és a 100-as típus maradt.

Forrás

Hatala A. - Kelemen F.: Jegyzet a katonai robbanótestek szerkezetének és működésének

megismeréséhez és megértéséhez. Vitaliq Bt., 2003.

Feltöltve: 2009.01.06.