A Kis páncélököl


Panzerfaust 30 Klein

Előzmények

         Az 1941-ben meginduló oroszországi hadjárat kellemetlen meglepetést okozott az addig töretlen önbizalmú német gyalogságnak, a még csak kis számban létező, de egyre többször felbukkanó korszerű szovjet harckocsikkal szemben ugyanis gyakorlatilag védtelenek voltak. A T-34 és KV-1 tankok ellen mind a 37 mm-es páncéltörő ágyú, mind a nehézpuska hatástalannak bizonyult.

         Nem csak a német hadseregnek kellett azonban hasonló problémával szembenéznie. Szerencsére egy korábbi felfedezés, az elméletét tekintve ekkoriban még nem teljesen értett kumulatív hatás megfelelő válasznak ígérkezett erre a problémára, ennek segítségével ugyanis ki lehetett küszöbölni a hagyományos páncéltörő fegyverek egyik nagy hátrányát. Ezek ugyanis a lövedék kezdősebességét és puszta tömegét használták fel a páncél átütésére (a kettőt változó arányban), az ehhez szükséges lövedéktömeg és lőpor, valamint a fellépő erőhatások ugyanakkor egy nagy tömegű és emiatt nehezen mozgatható fegyvert eredményeztek, és ez a helyzet a harckocsik páncélvastagságának növekedésével csak súlyosbodott. Egy kumulatív lövedéknek azonban nincs szüksége nagy kezdősebességre, így nagy tömegű, komoly csillapítású indítóeszközre sem. Megnyílt az út egy kis tömegű, de hatékony gyalogsági páncéltörő fegyver kifejlesztéséhez.

         Az elv tehát adott volt, de a hadviselő felek eltérő úton indultak el a fejlesztés útján. Az Egyesült Államokban egy többször használható, rakétalövedékkel működő vetőcsövet terveztek, amelyet elkészülte után a szövetséges Szovjetuniónak is elküldtek. A keleti fronton bevetett Bazooka a németek figyelmét is felkeltette, és később Panzerschreck néven hadba is vetették a maguk változatát. (A magyar 44 M. kézi páncéltörő vető valószínűleg ugyancsak a Bazooka nyomán született.) A kezdeti német próbálkozások azonban egy egyszerűbb fegyvert is létrehoztak.

         1942 decemberében került ki a csapatokhoz a Faustpatrone 1 nevű eszköz, amely hamarosan Panzerfaustként, páncélökölként vált híressé. Nincs egyszerű helyzetben az, aki a létező kategóriák közé akarja besorolni ezt a fegyvert. Hátul nyitott csöve alapján a hátrasiklás nélküli fegyverek közé tartozik, de lövedékének sem saját indítótöltete nincs, mint a hátrasiklás nélküli ágyúknál, sem rakétahajtóműve, mint a rakétavetőknél; a lövedéket egy, az egyszer használatos csőbe előre beszerelt töltet repíti ki kis távolságra.

         A könnyen előállítható és egyszerűen kezelhető fegyver olyan népszerűvé vált, hogy rövid időn belül széles körben elterjedt, és a nagyobb teljesítményű rakétavetők megjelenése után is használatban maradt egészen a háború végéig.

         1944-ben a honvédség is kapott német gyártmányú páncélöklöket, természetesen csak a még raktáron lévő kevésbé modern típusokból. Így került a magyar csapatokhoz a Panzerfaust 30 Klein vagy Faustpatrone 1 jelzésű fegyver is, amely nálunk a Kis páncélököl nevet kapta.

         A típusnak az ekkor már használatban lévő új páncélöklökhöz képest számos kedvezőtlen tulajdonsága volt, kis hatótávolsága mellett élesítése is hosszadalmasabb, emellett kevésbé volt megbízható. Ugyanakkor e fegyverrel végre olyan eszköz birtokába jutott a magyar honvéd, amellyel már szembenézhetett a rettegett T-34-essel is. A 30 méteres hatótávolság azonban inkább csak helységharcra tette alkalmassá e korai típusokat.

A Kis páncélököl (Faustpatrone 1, Panzerfaust 30 Klein)

Teljes hossza: 102,1 cm
Teljes tömege: 3,34 kg
A lövedék hossza: 36 cm
A lövedék legnagyobb átmérője: 10 cm
A lövedék tömege: 1,58 kg
A robbanótöltet tömege: 0,8 kg, 60 % hexogén és 40 % TNT keveréke
Gyújtó: FpZ 8001
Gyutacs: KlZdlg 34
A vetőcső hossza: 80 cm
A vetőcső külső átmérője: 35 mm
A kilökő töltet tömege: 53,5 g fekete lőpor
A lövedék kezdősebessége: 28 m/s
Hatótávolság: 30 m

         Kumulatív hatású lövedéke a hatótávolságon belül 140 mm-es páncél leküzdésére alkalmas.

Leírása:
         Az 1,5 mm falvastagságú acél vetőcső felső harmadába van beszerelve a papírhengerbe csomagolt kilökő töltet, amelyet egy apró csavar tart a helyén. Felette a cső külső oldalán találjuk az elsütőszerkezet és az egyszerű irányzékot.
         Az irányzék lehajtott szállítási helyzetben ólomzárral van biztosítva, hátsó része ilyenkor külön biztosításul is szolgál, amennyiben nem engedi az ütőrudat előremozdulni.
         A cső alakú elsütőszerkezet ház irányzékhoz közelebbi végénél láthatjuk a nyomógombot, amely csak az élesítés során emelkedik majd ki teljesen a házból. A cső másik végéből az élesítőtoldat áll ki, zárókupakján a jelzőcsavarral. A toldat belsejében találjuk az élesítőrugót és a csappantyút.
         Az elsütőszerkezet ház többi részét a hegyes végű elsütőrúd és az elsütőrugó tölti ki. A rugót az élesítőtoldat benyomásával tudjuk megfeszíteni, ebben a helyzetében a helyére emelkedő és a rúd kivágásába kapaszkodó nyomógomb rögzíti. A rúd hegyes vége sem ekkor, sem szállítási helyzetben az élesítőtoldat kialakítása miatt nem érhet hozzá a csappantyúhoz, ahhoz a toldatot 90 fokkal el kell fordítani.
         A lövedék két részből áll. A stabilizátor alsó, esztergált fa részére van szegecselve a 4 db négyszögletű vezetőszárny, amelyek nem a lövedék középvonala felé mutatnak, hanem a rúdra érintőlegesen vannak felszerelve, és szállítási helyzetben arra fel vannak tekerve. A stabilizátor felső, kiszélesedő részébe illeszkedik a fejrész alsó nyúlványa, ez alatt találjuk detonátort, alatta pedig a gyújtót.
         A fejrész tölcsérszerűen hátrafelé szűkülő részét a robbanótöltet tölti ki, amelynek kúpos bemélyedésébe a kumulatív béléskúp illeszkedik. Áramvonalassá tételét egy kúpos süveg biztosítja, amely egyben a töltet megfelelő távolságának beállítására is szolgál a robbanás pillanatában, amely a kumulatív fegyverek esetében létfontosságú. A fejrész alsó nyúlványa csavarmenettel kapcsolódik a stabilizátorhoz.

Festése:
         A páncélöklök a német szabvány szerint tábori szürke vagy sötét sárga festést kaptak, külsejükön a hátracsapó lángra figyelmeztető sárga vagy piros feliratot és kezelési útmutatót helyeztek el.

Szállítása:
         4 db páncélököl, 4 db gyújtó és 4 db detonátor egy faládában, a fedélen fekete "Panzerfaust (klein)" vagy "F. Patr. 1" felirat áll, oldalra és belülre a gyártásra és az átvételre vonatkozó információkat tartalmazó cédulát ragasztanak.
         A láda mérete 106 x 30 x 14 cm, tömege 23 kg.

Működés

         Használatba vétel előtt a fegyver némi előkészítést igényel. Ehhez a szállítóládából kivett páncélökölnek ki kell csavarni a fejrészét, majd a vetőcsőben maradó farokrész üregébe be kell helyezni a gyújtót és a detonátort. Ezután a fejrészt vissza kell csavarni.



         Lövés előtt távolítsuk el az indítócső végéről a zárókupakot, majd szakítsuk le az irányzékot rögzítő ólomplombás biztosítódrótot és hajtsuk fel az irányzékot. Az elsütőszerkezet végén lévő élesítőtoldatot ütközésig nyomjuk be, majd engedjük vissza, és 90 fokkal balra fordítsuk el. Eközben az irányzék mögötti pirosra festett nyomógomb kiemelkedik az elsütőszerkezet házból. A fegyver ezzel élesített helyzetbe került.



         Az elsütőszerkezet belsejében eközben számos dolog történik. Az irányzék felhajtása feloldotta az elsütőszerkezet elsődleges biztosítását, az élesítőtoldat benyomásával pedig megfeszítettük az élesítő- és az elsütőrugót. Végül az élesítőtoldat elfordításával feloldottuk az elsütőszerkezet utolsó biztosítását is.



         A célzáshoz a függőlegesen álló irányzék kivágásán át a célt ültessük rá a fejrész peremének középvonalára (a kisegítő nyílások segítségével 30 méternél közelebbi vagy távolabbi tárgyakat is megcélozhatunk). Álló jármű esetén annak közepét célozzuk meg, oldalirányban mozgónál az orrát. Közeledő járműnek az alját, távolodónak a tetejét kell a nyílásba befogni.

         Miután befogtuk a célt, nyomjuk le az irányzék mögötti nyomógombot. A felszabaduló hegyes végű ütőrudat az elsütőrugó a csappantyúba löki, amelynek szúrólángja a furaton keresztül begyújtja az indítócsőbe szerelt kilökő lőportöltetet. A keletkező gázok egy része a cső hátsó, nyitott végén át távozik (ezért kilövés előtt alaposan meg kell néznünk, hogy mi van mögöttünk), ugyanakkor az előrefelé is terjeszkedő gázok a lövedéket kirepítik a csőből. Az eddig a fából készült farokrész köré csavart és az indítócső fala által rögzített rugalmas fémlemez szárnyak kiegyenesednek, és a lövedéket a fejrésszel előre stabilizálják a repülés közben.

         A lövedék gyújtószerkezete a kilövéskor élesedik. A hirtelen fellépő gyorsulás hatására a tehetetlenségi hüvely hátsó helyzetbe kerül, majd az ütőszeget a csappantyútól távol tartó, összetekert szalagrugó szétugrik, szabaddá téve az ütőszeg útját a csappantyúig. Becsapódáskor az előrelendülő ütőszeg a csappantyúba szúr, amely indítja a detonátort, az pedig felrobbantja az üreges töltetet, a béléskúp anyagából létrehozva a páncélt átégető olvadt fémsugarat.

         Ha a lövésre mégsem kerül sor, a fegyvert visszabiztosíthatjuk az élesítési folyamat fordított végrehajtásával.

Továbbfejlesztés, a Nagy páncélököl (Panzerfaust 30)

         A Panzerfaust 30, vagy ahogyan nálunk nevezték, a Nagy páncélököl volt a másik, a magyar csapatoknak hivatalosan átadott páncélököl-típus. Bár hatótávolsága nem volt nagyobb a Kis páncélökölénél, rombolóereje a nagyobb töltetnek köszönhetően nőtt, és valamivel megbízhatóbb is volt annál.

Forrás

Hatala A. - Kelemen F.: Jegyzet a katonai robbanótestek szerkezetének és működésének

megismeréséhez és megértéséhez. Vitaliq Bt., 2003.

Feltöltve: 2009.01.06.