A fülvédő nyaksál

Előzmények

         Magyarország (bár ezt sokan elfelejtik, sokan pedig előszeretettel az ellenkezőjét hajtogatják) egy közép-európai állam, közép-európai természeti viszonyokkal és ehhez alkalmazkodott lakossággal. Az ország népe az évszázadok során éppúgy megtanult együtt élni a Kárpát-medence időjárásával, mint ahogyan a Föld minden népe a maga hazájában, és ezt a hadseregről is el lehet mondani. Tévedés az a közkedvelt vélekedés, hogy a Magyar Királyi Honvédség katonáinak ruházata nem felelt volna meg a téli viszonyoknak. Tökéletesen megfelelt - a hazai télnek. A magyar paraszt télen sem járt nemezcsizmában és vattakabátban; a lábbelije bőrből, a ruházata posztóból készült, akárcsak a magyar katonáé.

         Az ukrajnai síkságon nyargaló jeges kontinentális szelek azonban felkészületlenül érték a magyar katonákat. Sokuk ősei ugyan megjárták egykor ezeket a pusztákat, a kései, enyhébb időjáráshoz szokott utódok azonban már régen elfelejtették az itteni túlélés fortélyait, ezért arra kényszerültek, hogy a helyi lakosságtól, a már tapasztalatokat szerzett német szövetségestől és magától az ellenségtől, a Vörös Hadseregtől tanulják azokat újra. Az 1943-as doni katasztrófa ugyan nem kizárólag, sőt, elsősorban nem a rettenetes hideg számlájára írható, ez azonban olyasmi volt, amit a politikai és katonai vezetés egyaránt hajlandó volt elismerni a vereség okaként, szemben a stratégiai és taktikai baklövések sorával. Ennek eredményeképpen a magyar honvéd téli felszerelésében végre megjelentek az olyan, erős fagyban is védelmet nyújtó ruhadarabok (legalábbis papíron, mert a valóságban ezek egyikével sem sikerült soha a teljes hadsereget ellátni), mint amilyen a kétrészes paplanruha és a fülvédő nyaksál; ezek rendszeresítésében már a korszerűbb német hadsereghez való felzárkózás szándéka is felfedezhető.


         A Schlauchschal - Kopfschützer 'OMA' (fejvédő csősál) igen jó szolgálatot tett a német katonáknak és hamar népszerűvé vált. Anyagában és színében eltérő magyar változata ugyanolyan hasznosnak bizonyult viselői számára, de sosem volt belőle elég.

A fülvédő nyaksál

         A fülvédő nyaksál egy táboribarna pamutfonálból készült kötszövött cső, amely kiterítve kb. 37 cm hosszú és 28 cm széles. Egyik vége lazán van eldolgozva, ez kerül a nyakra, míg a másik, kialakítása folytán rugalmasabb vég az archoz simul.

Jelzései:
         A képeken szereplő nyaksálban semmiféle (sem pecsételt, sem belevarrott) jelzés nincs, gyártója sem ismert.

         A fülvédő nyaksál mellett rendszeresítésre került a hasonló anyagból készült kötszövött ujjas (kardigán), haskötő (derékmelegítő), lábszár-, boka-, térd- és érmelegítő (csuklómelegítő) is, de az ujjas kivételével egyik sem vált olyan népszerűvé, mint a "csősál".

Viselés

         A katona nem katona fejfedő nélkül, a fülvédő nyaksálat azonban az elöljárók szemlátomást nem tekintették fejfedőnek: ennélfogva önmagában nem, csak sapkával vagy sisakkal együtt viselhető. Felöltésénél az alsó szél a zubbony nyakára borul, a felső nyílás pedig az arcot keretezi; hogy a fejre megfelelően simuljon, az arc két oldalán az álltól a fülek irányába egy-egy ráncot képezünk, majd feltesszük a sapkát vagy sisakot. A tábori sapkát azükség szerint fel- vagy lehajtott nyakvédővel is viselhetjük a fülvédő nyaksálhoz.

         A Téli segédlet ugyan nem említi, de a nyaksálat elméletileg természetesen a szőrméssapka alá is fel lehet venni, noha annak kialakítása ezt nem teszi szükségessé; a kiadvány képein szereplő katona nem is viseli őket együtt. Részben ezért, részben a téli ruházat állandó hiánya miatt e két ruhadarbot valószínűleg sosem utalták ki egyazon személynek, és a fülvédő nyaksálat inkább a hagyományos tábori sapkával ellátottak kapták. Nagy előnye, hogy a szőrméssapkával ellentétben sisakkal is hordható.

Forrás

Téli segédlet. HM, Budapest, 1943.

Képek

Vidákovich Gábor

Feltöltve: 2009.05.18.