A 30 M. és 38 M. kispuskák
(leventepuskák)

Előzmények

         A céllövészet gyakorlásának olcsóbb, gyakrabban és akár laktanyán belül is igénybe vehető módozatait már az első hátultöltő fegyverek megjelenésekor is igyekezett a hadvezetés meghonosítani. Kezdetben ezt az ún. "szobalőszerek" rendszeresítésével oldották meg, amelyeket átalakított hadifegyverekhez használtak. Az 1866 M. Wänzel puska központi gyújtásúvá alakított és 5,5 mm-es betétcsővel ellátott Zimmergewehr változatához készült Zimmergewehre-patrone tulajdonképpen egy szétszerelhető, többször használható betét volt, amelybe használat előtt ólomlövedéket és csappantyút szereltek. Hasonló elven működtek a Werndl puskák "céllövő készülékei", sőt, a modern 8 mm-es Mannlicher ismétlőpuskákhoz rendszeresített gyutacslövő szerek (Ladekonus) is, ez utóbbiakat azonban már átalakítás nélküli szabvány puskákból lehetett lőni.

         A nagy háborút követő időszakban ennél is olcsóbb eszközökhöz kellett nyúlnia a nehéz gazdasági helyzetbe került Honvédségnek. A lőkiképzés legegyszerűbb és legolcsóbb eszközeként egy, a rendszeresített puskához hasonló alakú légpuskát adtak a katona kezébe, a következő lépcső pedig a 6 mm-es céllövő tölténnyel működő céllövő puska vagy kispuska lett. (Utóbbit a leventék kiképzésében nyújtott szerepe miatt "leventepuska" néven is emlegették.)

         A 29 M. kispuskát (az eredeti "leventepuskát") rövidesen követte az ugyancsak a Fémárú-, Fegyver- és Gépgyár Rt. által készített és jelentősen áttervezett 30 M.; a 38 M. kispuska lényegében ennek sportcélokra is alkalmassá tett, új irányzékkal és állítható érzékenységű elsütőbillentyűvel felszerelt változata. A következőkben ez utóbbit mutatjuk be, kiemelve a két típus közötti különbségeket.

A 38 M. kispuska

Lőszer: 6 mm céllövőtöltény
A fegyver tömege: 3 kg
A fegyver hossza: 1100 mm
A cső hossza: 645 mm
A cső űrmérete: 5,46 mm
Irányzék típusa és beosztása: csapóirányzék, 25-200 méter
Az irányzóvonal hossza: 545 mm

Leírása:
         A 38 M. kispuska egylövetű, csapóirányzékkal felszerelt kiskaliberű céllövő fegyver. Az irányzék 100 méterig 25 méterenként, 100 és 200 m között 50 méterenként van jelölve. (A 30 M. kispuska irányzéka hasonló beosztású.) A nézőke oldalirányban is állítható az öt vonással ellátott csavarral: egy vonás 50 méter távolságon 1 cm eltérést okoz. Ez az állítási lehetőség a 30 M. kispuskánál nincs meg. A fegyver célgömbjét felszerelt célgömbvédő óvja a sérülésektől.



         A két típus közötti másik fontos eltérést az elsütőbillentyű kialakításánál láthatjuk, a 38 M. ujjtámasza fölött ugyanis egy rugós billentyűszabályozó csavar található, amellyel az elhúzás érzékenysége állítható. (Ez azonban csak sportversenyeken használható, lőgyakorlatokon tilos.) A 30 M. elsütőbillentyűje ezzel szemben hagyományos kialakítású.

         Az ütőszegfej egy biztosítószemölccsel van ellátva, amellyel a csőre töltött kispuskát biztosíthatjuk.

Tartozékok és szerelékek:
        csőtorkolatóvó
        kóckörömmel ellátott tisztítóvessző
        sárgaréz drótkefe
        szőrkefe

Tisztítószerek:
        tiszta vászon- vagy pamutrongy,
        kenderkóc,
        pamutfonál,
        fegyverolaj: a lőporgázokkal érintkező felületek tisztítására, a fémrészek áttörlésére,
        fegyverkenőcs,
        egységes olaj: a csúszó felületek kenésére,
        lenolaj: a fényezetlen fa ágyazat kezelésére,
        kőolaj (petróleum, a szerk.): a z oxidáció feloldására,
        fadarabkák

Működése

         Minden, a kispuskával végzett műveletet a töltetlenség ellenőrzésével kezdünk.

         Lövés előtt a fegyver töltéséhez a zárdugattyú fogantyúját felfelé fordítjuk és hátrahúzzuk, a töltényt a töltőmedencébe helyezzük vagy egyenesen a töltényűrbe toljuk, majd a fogantyút előretoljuk és lefelé fordítjuk. Lehetőségünk van a csőre töltött kispuska biztosítására is, ehhez az ütőszegfejet kissé hátra kell húznunk, hogy a biztosítószemölcsöt a tokba egy negyed fordulattal jobbra befordíthassuk. A bal kézben tartott fegyver irányzéktolóját jobb kézzel a megfelelő osztásra állítjuk, majd leadjuk a célzott lövést.

         A fegyver ürítését a töltésnél leírtak szerint végezzük, az üres hüvelyt a töltényvonó húzza ki a töltényűrből és a tölténykidobó veti ki. Ugyanígy ürítjük a fegyvert akkor is, ha az elmaradt lövés miatt a teljes töltényt kell eltávolítani, de ekkor a fogantyút lassan húzzuk hátra, így ugyanis a töltény nem fog a fegyverből kirepülni. A véletlenségből mégis földre esett lőszert gondosan meg kell tisztítani, mert a lövedéket védő zsírmártalékba ragadt homokszemcsék a fegyvert károsítják.

Forrás

A leventeújonc és a leventeapród szolgálata. A Leventék Országos Parancsnoksága kiadványa, 1942.

Feltöltve: 2010.06.04.