Lőszer:
9 mm 29 M. pisztolytöltény, 7 db töltény a szekrénytárban
Tömege: 0,735 kg
Hossza: 172 mm
A cső hossza: 100 mm
Huzagolás: 4, jobb
A lövedék kezdősebessége: 280 m/s
Leírása:
A 37 M. pisztoly külsőre egy meglehetősen konzervatív (fantáziadús tervezőjétől éppenséggel szokatlanul is konzervatívnak
tűnő) vonalvezetésű, a
29 M. pisztollyal sok elemében megegyező fegyver, amely azonban rejteget
egy-két
Frommer Rudolfra annyira jellemző vonást.
Külsőre ezekből nemigen látunk semmit, a csövet teljesen elfedő szán és a tárat rejtő markolat teljesen szokványos kialakítású,
bár a markolat hátsó élén található markolatbiztosító ekkoriban már kevéssé volt elterjedt a katonai fegyvereken. A hosszanti
bordázattal érdesített fa markolathéjak ugyancsak hagyománytiszteletről árulkodnak, de a felületet a
Frommer Stoppal és a 29 M. pisztollyal ellentétben már nem laposra, hanem enyhén domborúra munkálták meg.
(Ez utóbbi azután annyira megnyerte a katonák tetszését, hogy a 29 M. pisztolyok némelyikének markolathéjait is ilyenre cserélték.)
A szán vonalvezetése gyakorlatilag megegyezik az elődtípuséval, bár a szerkezeti eltérések miatt azzal nem csereszabatos.
Az elsütőbillentyű felett bal oldalon találjuk a hagyományos kialakítású szánrögzítőt, amelyet a helyretolórugó rugóvezető
pálcája tart a helyén olyképpen, hogy a pálca vége felül a szánrögzítő tengelyének lapos kimarásába, és nem engedi azt
oldalirányban kicsúszni. A kimarás elhelyezésének köszönhetően alaphelyzetben a szánrögzítő mindig alsó állásban van, és
azt csak a kiürülő tár adogatólemeze nyomja fel az utolsó töltény csőre töltésekor. Az utolsó lövés megtörténtekor a
szánrögzítő tehát már nekinyomódik a szánnak, és amikor az eléri a leghátsó pozícióját, a szánrögzítő orra a szán elülső
kivágásába ugrik, megakadályozva annak visszatérését. Az újratöltést követően a teli tár adogatólemeze immár nem nyomja
felfelé a szánakasztót, azt azonban az előremozdulni igyekvő szán mindaddig fogva tartja, amíg a lövő hüvelykujjával le
nem nyomja. Ekkor a felszabaduló szán elülső helyzetébe tér vissza, miközben a tárban lévő legfelső töltényt is a töltényűrbe tolja.
A 29 M. és 37 M. pisztolyok közötti legszembetűnőbb eltérés kívülről a szán kialakításában mutatkozik meg. Mivel a zártömb immár
nem kivehető, a szán is egyetlen darabból készült, a 29 M.-re jellemző lecsavarható szánsisak nélkül, a felhúzást megkönnyítő sűrű
függőleges bordázás így a szán hátsó végére került, hasonlóan az irányzékhoz. A célgömb kialakítása teljesen megegyezik a korábbi
típuséval. Megváltozott viszont a szán keresztmetszete, a korábbi fordított U alak helyett a felső rész lemarásával egy karcsúbb
formát alakítottak ki, a célgömb és az irányzék között egy lapos részt meghagyva. A szerkezeti átalakításoknak köszönhetően a
37 M.-nél már a szán külső részén látható a hüvelyvonó, és láthatóvá váltak a hüvelyvonó számára készült kimarások is.
A pisztoly egyik jellegzetes vonását a cső rögzítésének megoldásánál találjuk. A 29 M. elődhöz hasonlóan ez is a csőfar alatt
kialakított négy bordával kapaszkodik a tokba, attól eltérően azonban a 37 M. pisztoly csöve a szán egy bizonyos állásánál
tengelyirányban elfordítható, és ennek köszönhetően akár az amúgy teljesen összeszerelt fegyverből is kihúzható. A szán belsejében
ezt egy kimarás teszi lehetővé, a szán szétszedési pozícióba állítását pedig a szánon lévő hátulsó bevágás és az abba kapaszkodó
szánakasztó könnyíti meg. Hogy a cső csak a szétszedési pozícióban fordulhasson el, a csőtorkolatnál a paláston egy szögletes
kiemelkedés, a szán bal oldalán belül pedig egy azt megvezető hosszanti kimarás található.
A fegyver egyik gyenge pontja az aprócska, a 29 M. pisztolytól örökölt irányzék, amely lőtéri körülmények között talán megfelelő,
de gyenge fényviszonyok között vagy stresszhelyzetben csaknem használhatatlan, és ezen az az amúgy korszerűnek mondható újítás
sem javít sokat, hogy a szán felső felén tükröződésgátló felületet alakítottak ki.
A fegyver másik gyenge pontja a tár rögzítésének módja, amely Frommer korábbi pisztolyaihoz hasonlóan egy, a markolat alján
kialakított rugós akasztón alapul. Bár a Frommer Stop alig kiálló recézett alkatrészét a 29 M. pisztolynál már egy jobban
megfoghatóra cserélték, ez a megoldás (amit szerencsétlen módon a 37 M. is megörökölt) továbbra sem tette lehetővé az egykezes
működtetést, ami pedig egy, a markolat bal oldalán elhelyezett és a hüvelykujjal megnyomható tárkioldó használatával könnyen
elérhető lett volna. Tárcserénél ehelyett a bal kézzel kell a rögzítőkampót hátranyomni, majd az adogatórugó által a markolatból
kilökött tárat kihúzni. Szerencsére ezt úgy is megtehetjük, hogy eközben a teli cseretárat is a kezünkben tartjuk és azt azonnal
az üres helyére toljuk, így a tárcserénél tulajdonképpen nem veszítünk túl sok időt. Annyi "előnye" mindenesetre van ennek a
megoldásnak, hogy általa elkerülhetjük a tárvesztést, azaz azt, hogy az üres tárat cserénél egyszerűen a földre ejtsük. A
korabeli takarékos szemlélet ezt valószínűleg pozitívumként értékelte.
Maga a tár teljesen szokványos kialakítású, ennek ellenére a 37 M. pisztoly megjelenésének legjellegzetesebb vonását köszönheti
neki. Már a korábbi Frommer modelleknél is problémát okozott a túl rövid markolat, a 37 M.-nél ezt végül egy, a tárak aljára
szerelt kisujjtámasszal oldották meg, ami annyira sikeresnek bizonyult, hogy végül a 29 M. pisztolyokon is feltűnt.
A markolat alján a tárrögzítő mögött találjuk a 37 M. katonai mivoltának bizonyítékát, a hordzsinór kengyelét, amely egyben
a fegyver leghaszontalanabb alkatrésze is egyben, mivel hordzsinórt gyakorlatilag sosem használták hozzá.
Gyártó:
Valamennyi 37 M. a
Fémáru-, Fegyver- és Gépgyár R.t.-nél készült, beleértve a német megrendelésre
gyártott P. Mod. 37 pisztolyokat is (utóbbi ismertetését lásd
lejjebb).
Jelzések:
A szán bal oldalán a "FÉMÁRU-, FEGYVER- ÉS GÉPGYÁR R.T. 37 M" felirat, a tokon a markolat felett, szintén bal oldalon a
gyári szám, a sátorvas tövében pedig a honvédségi átvevőjegy, a koronás címer látható.
A civil fegyverekben az átvevőjegy helyére korona alakú belövőjegyet ütnek, a szán csőtorkolat alatti részébe pedig egy körbe
foglalt E betűt. A gyár jelzése és a sorozatszám a katonai fegyverekéhez hasonlóan van elhelyezve.
Viselése:
A katonai fegyvereket a derékszíj jobb oldalára fűzött bőr pisztolytáskában viselik.
Az archív felvételeken a pisztolytáska többféle kivitelére láthatunk példát. Az első két fotón látható táska fedele
jellegzetesen rövid, az utolsón megfigyelhetjük a fedél külső oldalára szegecselt fémlapot. A három másik fényképen
többé-kevésbé szokványos pisztolytáskák láthatóak.
A 37 M. pisztoly táskájának elődjét eredetileg a
29 M. pisztolyhoz rendszeresítették, de a
még szolgálatban álló
19 M. pisztolyt (Frommer Stop) is befogadja. A 37 M. és a
29 M. pisztolyok között lényeges méretbeli eltérés nincs, a kisujjtámaszos tár bevezetése esetenként ugyanakkor némi
változtatást hozott a táskák és a tártartók kialakításában. A következőkben először az eredeti pisztolytáskát ismertetjük.
A sárgaréz bújtatón áthúzható bőrszíjjal záródó barna bőr pisztolytáska fedele alá két tár befogadására alkalmas, külön
lehajtható fedéllel ellátott tartó van varrva. A táska zárószíjának fedélhez való rögzítése történhet varrással vagy
szegecseléssel is, a tártartók fedelének bújtatóját azonban mindig szegecsek tartják. Négy szegeccsel erősítik meg a
táska hátsó oldalára varrott övbújtatót is, és esetenként ugyancsak szegecs erősíti az oldalvarrást a markolat aljánál is.
A pisztolytáska elülső és hátsó oldala valamint a fedél egyetlen bőrdarabból van kiszabva, amit a pisztoly sátorvasa és
markolata felőli oldalon varrnak végig. A megfelelő formát a csővég felől egy csepp alakú, a markolatvégnél pedig egy
háromszögletű bevarrott elem adja meg. A fedél zárószíja, az övbújtató, a tártartók, azok fedele és a fedél bújtatója
mind külön kerülnek fel a táskára.
Egyetlen bőrdarabból szabják ki a két tárat befogadó tártartót is, amit előbb középen a táskához varrnak, majd a formázást
követően alul és oldalt is odaerősítenek. A fedélt még ezt megelőzően varrják a táska belső oldalára, a bújtatót azonban
már a kész tártartókra szegecselik fel. A tártartók külső oldalának felső szélén egy-egy félkör alakú kivágás látható,
amelyek eredetileg a 29 M. pisztolyhoz rendszeresített kisujjtámasz nélküli tárak könnyebb megfogását tették lehetővé.
A pisztolytáska fedelének lezárására egy bőrszíj szolgál, amelynek végét egy, a táskára erősített és a fedélen átmenő
kengyel alatt kell átfűzni. A kengyelt tartó ovális rézlemezt négy szegecs rögzíti a táska elülső oldalán a tártartók
alatt, a fedélre vágott nyílását pedig belülről egy ugyancsak ovális, középen keresztben kivágott és két szegeccsel rögzített
rézlemez erősíti.
Egyes, már a 37 M. pisztolyhoz készült táskák kialakításán később néhány, kifejezetten a kisujjtámaszos tár által megkövetelt
változtatást hajtottak végre. Az ilyen táskákon a tártartók oldala felül ki van vágva, le van rövidítve vagy akár a fedelük
is hiányozhat, maga a táska pedig esetenként nincs hátul végigvarrva, hogy a fegyvert behelyezett tárral is be tudja fogadni.
(A fenti képeken bemutatott pisztolytáska egyéb vonásaiban is rendhagyónak mondható, ideértve a nem tipikus övbújtatót, a
kívülre felszerelt ovális rézlemezt és a szegecselt zárószíjat is.)
Olyan amúgy hagyományos kialakítású példányok is előfordulnak azonban, amelyek tártartó fedelét tulajdonosa a táska belsejébe
dugta, és a pisztolytáskát szemlátomást e fedél nélkül használta.
A háborús nyersanyaghiány a pisztolytáskákat sem kímélte, és bár anyaguk mindvégig bőr maradt, a stratégiailag fontos
rézből készült szerelékeket utóbb felváltotta az olcsóbb alumínium, ahogyan az pl. a lőszerek gyújtószerkezete esetében
is történt. A szegecselt fedélrögzítő szíj és az alumínium alkatrészek ugyan egyesek szerint már csak a háború után készült
példányokra jellemzőek, ez a megállapítás azonban a fennmaradt táskák alaposabb vizsgálatakor nem állja meg a helyét.
Ismeretesek olyan pisztolytáskák is, amelyek fedele a takarékosság jegyében külön darabból készült és utólag varrták a
táskához, sokan ezeket is a háború után gyártott daraboknak tekintik.
A fenti képeken egy érdekes változat látható, amely a szokványosnál jóval nagyobb méretének köszönhetően a behelyezett
kisujjtámaszos tárral együtt is képes befogadni a fegyvert.
Végül megjegyzendő, hogy fent leírtakhoz hasonló pisztolytáskákat még az 50-es években rendszeresített szovjet eredetű
TT pisztolyokhoz is gyártottak, ezek azonban nagyobbak, és a jóval nagyobb lőszer miatt szélesebb tár tartójából is
csak egyet erősítettek a fedél alá.
