A válltekercs

Előzmények

         Az osztrák birodalom hadseregében a legénység (hogy a vállra vett puskaszíj le ne csússzon) már régóta keskeny félhold alakú párnákat viselt a vállvarrásba illesztve, ilyennel lett hát felszerelve a kiegyezés után megalakult magyar honvédség legénységi atillája, de még az 1909-ben rendszeresített dolmánya is (hasonlóan a közös hadsereg Rocknak nevezett zubbonyához). A honvédség ugyanakkor már az 1873-ban bevezetett "ujjasán" (tábori zubbonyán) is egy, a jobb oldali vállszalag alá erősíthető kis posztóhengert (ún. válltekercset) viselt erre a célra, és ez a megoldás a monarchia csapatainak tábori öltözetén egészen a világháború végéig meg is maradt.

A honvédség korai válltekercse

         A világháború után újjáalakult honvédség első válltekercsét az 1920-as A-26 egyenruházati szabályzat írja le. Ez egy hajtókaposztóból készült (tehát fegyvernemenként eltérő színű) 5 cm hosszú és 3 cm átmérőjű henger, amelynek alján a jobb felfekvés érdekében 1,5 cm széles lapos felületet alakítanak ki. Egyik végébe egy szintén hajtókaposztóból készült 1,5 cm széles ún. "csukrot" varrnak, amit a másik végén kapoccsal lehet rögzíteni.
A zubbony vállszalagja a vállvarrástól számítva 1 és 3 cm távolságra le van varrva, a csukrot a két varrás közötti 2 cm széles ún. "korcon" kell átdugni, majd a kapoccsal rögzíteni. A kapocs hátrafelé nézzen.

         Ez a korábbitól eltérő megoldás valószínűleg nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a fegyver súlyát ugyanis csupán a kapcsok tartották, amelyek könnyen deformálódhattak és szétnyílhattak, vagy egyszerűen kiszakadhattak a terhelés miatt.

         Mivel 1920-ban a legénység (különösen kiképzésen) még nagy számban használta a monarchiától örökölt zubbonyokat, a fenti válltekercsből valószínűleg nem túl sok készülhetett (ha készült egyáltalán) 1926-ig, amikor a tapasztalatok alapján átalakított zubbonyokhoz egy egyszerűbb és célszerűbb típust vezettek be. Ez az új válltekercs tulajdonképpen visszatérés volt a monarchiás formához.

Egyszerűsítés

         Az egyenruházat kérdését 1926-ban ismét felül kellett vizsgálni, amikor számos egyéb mellett a tábori zubbonyok szabásán is változtattak, e változások egyikét pedig éppen a régi/új válltekercsek bevezetése indokolta. A jobb oldali vállszalagot hosszabbra szabták, és két gomblyukat alakítottak ki rajta: egyet a válltekerccsel, egyet pedig az anélkül való viseletre. (A bal oldali vállszalag ugyanekkor szintén hosszabb lett, hogy a köpenykoszorúra lehessen gombolni, ezt részletesen lásd a tábori zubbonynál.)

         Az új vállszalagokat kétféleképpen hordhatjuk. Válltekercs nélkül a vállszalag végét visszahajtjuk, és a gombot az egymás fölé kerülő mindkét gomblyukon átgomboljuk. Válltekercs használatához a vállszalagot először legomboljuk és kihúzzuk a zubbony vállvarrása közelébe felvarrott csukor alól, majd átfűzzük a válltekercs csukrán úgy, hogy a csukor a vállszalag felső, színes oldala felől legyen (a fotókon már az 1937-től bevezetett hajtókaposztó nélküli vállszalag látható). Ezután a vállszalagot átdugjuk a zubbony vállán lévő csukron is, és (ezúttal csak a távolabbi gomblyuknál fogva) visszagomboljuk. A válltekercs így a zubbony válla és a vállszalag közé kerül, és a fegyver súlyát immár a vállszalag bevarrása, annak anyaga, a csukor és a gomb együttesen viselik. Az új válltekercs ennek megfelelően mindkét végén bevarrott csukorral készült, aljáról pedig eltűnt a lelapolás.

         Érdekes módon a köpenyek esetében a vállszalagok kialakításának megváltoztatása nem történt meg, ugyanakkor az ingeket 1938-tól (amikor megengedték azok zubbony nélkül való viselését) jobb vállukon a válltekercs viseléséhez is alkalmas, a fent bemutatotthoz hasonló vállszalagokkal látták el.

         A fenti képeken látható válltekercs már az egyszerűsített változat, amelynek csukra mindkét végén be van varrva, így felhelyezéséhez a vállszalagot le kell gombolni. Még színes vállszalagú gyalogsági zubbonyhoz készült, így a henger két vége fűzöld posztóból van. Töltelékként valamiféle puha anyagot (talán gyapjút) tömtek bele, így ez a válltekercs tulajdonképpen egy nem túl erős tartású hengerpárna, a célnak mindazonáltal tökéletesen megfelel.
A csukor kialakítása rendhagyónak mondható, mivel azt (lévén hogy felhelyezve is jól látható) ugyancsak hajtókaposztóból kellett volna készíteni.

         Lent egy hasonló kialakítású, de fűzöld gyalogsági helyett skarlátvörös hajtókájú tüzérzubbbonyhoz készült válltekercs látható.


         1937-től a gyakorló ruházatról elhagyták a színes vállszalagokat, a lenti képeken már egy ilyen egyszínű, hajtókaposztó nélküli vállszalagos zubbonyhoz készült válltekercset láthatunk, amelynek kialakítása is eltér az előzőétől. A csukrot és a henger két végét egyetlen, kiterítve súlyzó alakú posztódarab alkotja, amit a belső fahenger köré tekert posztó palásthoz varrtak. Színétől eltekintve szinte teljesen megegyezik a monarchiás mintával.

         A fenti válltekercs szimpla, leszegetlen szélű csukra azonban terhelés hatására könnyen szakad. A lenti képeken látható, ugyancsak fából készült mag köré varrott példányt már erősebb, többrétegű, a kör alakú végek alá varrott csukorral látták el.

         Az is előfordult azonban, hogy a válltekercseket egyszerűen hosszú szalag alakúra szabott és feltekert posztócsíkból alakították ki. Amikor a tekercs elérte a megfelelő átmérőt, az anyagot levágták, a vége alá bevarrták a csukrot, majd az anyag végét is levarrták. Az ilyen válltekercseket többnyire az elhasználódott egyenruházat anyagából készítették.

A válltekercs viselése

         A válltekercset tábori köpenyhez, tábori és nyári zubbonyhoz, 1938-tól pedig inghez is lehetett használni (ámbár a vastag anyagú, a puskaszíjnak kellő támaszt adó vállú köpenyekről a katonák esetenként lehagyták azt).

         A fenti fényképeken a válltekercsnek zubbonyon, a lentieken köpenyen való viselésére láthatunk példákat. Különösen érdekes az első kép, amelyen 1926 előtt készült zubbonyok, de későbbi kialakítású válltekercsek, illetve némelyik zubbony vállán csukor is látható; eszerint az új válltekercsek és viselési módjuk már 1926 előtt is megjelentek.

         A köpenyeken jól megfigyelhető a csukor nélküli egy gomblyukkal ellátott vállszalag, amely a válltekercs ráfűzésekor jócskán eláll a válltól. A fenti első képen a régi szabású zubbonyok egyikén-másikán ugyanez figyelhető meg, ez természetesen alaposan megterhelte a vállszalagot és az azt tartó gomb varrását.

         A válltekercset a csendőrség is használta, ahogyan azt ezen a csapat- és tábori csendőrt ábrázoló fényképen is láthatjuk.

Források

Honvédségi Közlönyök

Képek

Márkus Csaba
Regia Militia Hungarorum

Feltöltve: 2008.01.24.
Frissítve: 2010.04.12.