Die Feldflasche Muster 1909 - a 9 M. tábori kulacs

Előzmények

         1888-ban ónozott vasbádogból készült tábori kulacsot vezettek be az addigi bádogborítékkal ellátott üvegpalack helyett, hamarosan kiderült azonban, hogy ez az anyag teljesen alkalmatlan a hadihasználatra: az ónozás sérülékeny volt, a gyorsan meginduló rozsdásodásnak pedig nem lehetett többé gátat szabni. A századfordulót követően ezért az eredetiekhez nagyon hasonló, de kívül-belül zománcozott kulacsokkal látták el a katonákat. 1909-ben azután megjelent a minden igényt kielégítő könnyű, ütés- és korrózióálló alumínium tábori kulacs (amit a magyar honvédségnél majd csak 1910-ben rendszeresítenek), mellettük azonban a zománcozott kulacsok is gyártásban maradtak egészen a világháború végéig (az utódállamok egy részében pedig azután is).

         A kulacsnak 1913-ban rendszeresítették egy vállon átvethető bőr szíjazattal ellátott lovassági változatát, de a gyalogság is nagy előszeretettel használta a típust mindenféle saját kezűleg barkácsolt vállszíjakon.

Die Feldflasche Muster 1909 - a 9 M. tábori kulacs

(A fenti képeken tábori szürke posztó és barna kötött gyapjú védőhuzatokat, valamint a rendszeresített lovassági hordszíjazat rajzát láthatjuk.)

Űrtartalma: 0,5 liter
Mérete: az egyes gyártók termékei között tapasztalható eltérések miatt a méreteket alant, a kulacstípusok bemutatásánál adjuk meg.

Leírása:
         Egyetlen darabból készült lapos, ovális alumínium kulacs, amelynek egyik végén egy ovális mélyedés segítségével kialakított gyűrű alakú talp van, amin a kulacs sík, vízszintes felületen megáll; másik végéhez íves átmenettel csatlakozik a hengeres nyakrész, amely vastag peremben végződik. A kulacstest hátsó lapja a testhez való jobb idomulás érdekében kissé homorú, elülső oldalán egy egyenes és két íves hosszanti bemélyedést találunk. Ugyancsak ilyen, a kulacsfal merevítését szolgáló bemélyítések futnak a kulacs két oldalán is a nyak tövétől a talpig.

        Zárására parafa dugó szolgál, amelyet a tartósság érdekében egy átmenő alumínium huzallal alul egy alumínium korong, felül egy szintén alumíniumból készült zárósapka közé fogatnak. A huzal vége lent szegecsfejjé van formázva, felső része meghajlítva a rögzítőzsinór számára fülben végződik. A zsinór másik vége a kulacs nyakára van hurkolva, lecsúszását a kulacs szájának erőteljes peremezése akadályozza meg.

         A különböző gyártók által készített kulacsok mérete és formája kis mértékben eltérhet, illetve ismert olyan típus, amelynek dugóján felül nem kör, hanem széles téglalap formába hajlított fül van (ez a megoldás szerepel a fenti, a lovasság számára tervezett bőr szíjazattal ellátott kulacsot bemutató rajzon is); egy másik gyártó a csatos üvegekéhez hasonló dróthuzalos megoldást alkalmazza a dugó rögzítésére, de ezekből bizonyíthatóan katonai használatba vett, előírásszerűen jelzett példányok még nem kerültek elő (a prágai P S jelzés ezeknél a kulacs aljába van beütve).

        A kulacsok egy részét posztóból készült vagy kötött, nyakban zsinórral összehúzható védőhuzattal is ellátták (ez megnedvesítve meleg időben is hűvösen tartotta az innivalót) és gyakoriak a vállra akasztható bőrszíjazattal (vélhetően "házilag") ellátott kulacsok is.

         A lenti képeken a kulacs néhány eltérő kivitelű példányát mutatjuk be.

         A fenti Austria gyártmányú kulacs hossza a dugó nélkül 18,5 cm, szélessége 10,2 cm, vastagsága 6,2 cm, aljának ovális mélyedése 3,7 x 2,9 cm. Dugójának pereme 3,3 cm átmérőjű.
         Átvette a brünni Monturdepot Nr. 1 1914-ben.


         Csupán egy évvel korábban készült ugyanannál a cégnél, ez a példány mégis szembetűnően különbözik az elsőként bemutatott kulacstól. Jellegzetes vonása a rövid, vaskos nyak, amelynek alig van függőleges szakasza. A kulacstest hossza 18,3 cm, szélessége 10,1 cm, vastagsága 6,1 cm, aljának ovális mélyedése 3,6 x 2,8 cm.
         Átvette az osztrák Landwehr bécsi ruhatára 1913-ban.


         A fent bemutatott K & F gyártmányú kulacs legjellegzetesebb vonása a rendkívül rövid nyak, amely szinte átmenet nélkül csatlakozik az ovális kulacstesthez. Hossza a dugó nélkül mindössze 18,2 cm, szélessége 10,2 cm, vastagsága 6 cm, aljának ovális mélyedése 3,3 x 2,6 cm. Dugójának pereme 3,2 cm átmérőjű.
         Átvette a kaiser-ebersdorfi Monturdepot Nr. 4 1915-ben.


         A fenti példány a Scholtz cég terméke (bár a gyártó rosszul beütött jele csak félig olvasható), különös ismertetőjele nincs. A kulacstest hossza 18,5 cm, szélessége 10,3 cm, vastagsága 6 cm, aljának ovális mélyedése 3,5 x 2,8 cm.
         Átvette a budapesti Monturdepot Nr. 2 1911-ben.


         Az 1914-ben gyártott Scholtz kulacsba már a cég székhelyének nevét is beütötték ("MATEÓCZ"), átvevőjegy ebben a példányban nincs. Dugójának kialakítása és rögzítése megegyezik a 35 M. kulacséval; nem kizárt, hogy a 30-as évek végén - 40-es évek elején újra szolgálatba állított darabról van szó.


         Az U.E.L. gyártmányú kulacsoknak nincs első ránézésre is azonnal feltűnő különös ismertetőjele, jelzésének sajátos vonása azonban az (az ugyancsak magyarországi átvevők számára termelő U.E.M.F. céghez hasonlóan), hogy a gyártás-átvétel évét csupán az utolsó három számmal adja meg.
         Átvette a budapesti Monturdepot Nr. 2 1915-ben.


         A fenti Vesta gyártmányú kulacs hossza 18,7 cm, szélessége 10,2 cm, vastagsága 6,5 cm, aljának ovális mélyedése 3,4 x 2,8 cm.
         Átvette a budapesti Monturdepot Nr. 2 1909-ben.


         Végül jöjjön a fent már említett, vélhetően polgári célra gyártott, csatos kupakkal ellátott kulacsok egy példánya. Ahogyan láthatjuk, a gyártó cég jelzésének elhelyezése nem a megszokott; egyes vélekedések szerint ilyen kulacsokat a két világháború között az osztrák hadseregben is használtak, ez a darab azonban biztosan cseh területen készült.

         Külön csoportot képeznek azok a kulacsok, amelyek bár a 9 M. formáját követik, festett bádogból, zománcozott bádogból vagy éppen üvegből készültek.


A kulacsok jelzése:
         A kulacs nyakrészén négyzet alakba rendezett beütött jelzéseket találunk. Középen foglal helyet az űrméret (1/2 L.), felette a gyártás éve, balra a gyártó cég jelzése, jobbra az átvevő raktár rövidítése (e két utóbbi helyzete felcserélt is lehet). A fent már bemutatott 1913-as AUSTRIA gyártású kulacson a raktár jele (amely ez esetben a Landwehr bécsi intézménye) külön került beütésre a jelzéscsoporttól kissé balra. A SCHOLTZ MATEÓCZ kulacsok rendhagyó jelzését fent már bemutattuk.

         (Az alumínium kulacsokban nagyon gyakran találhatunk egyéni véseteket is, amellyel az egykori tulajdonos látta el őket vagy a harctéren vagy hadifogságban. Ezek egyes esetekben csupán a tulajdonos nevét rögzítik, nem ritkák azonban a harctérre vagy a fogság helyére utaló, illetve a hazafias avagy pusztán a honvágyról szóló feliratok sem.)


Gyártó cégek és jelzéseik:

AUSTRIA : Austria Werke
CLOETER :
CONRAD ÉS TÁRSA BUDAPESTEN :
K & F :
P S : Aktiengeschellshaft für Metallwarenindustrie, Prag-Smichow (a P és S között lámpa rajza)
SCHOLTZ : C. A. Scholtz, Mateócz
SCHOLTZ MATEÓCZ : ua.
T. A. :
U.E.L. :
U.E.M.F. :
VESTA :

Ismert jelzések: AUSTRIA AUSTRIA AUSTRIA AUSTRIA AUSTRIA CLOETER CLOETER CONRAD ÉS TÁRSA BUDAPESTEN CONRAD ÉS TÁRSA BUDAPESTEN CONRAD ÉS TÁRSA BUDAPESTEN CONRAD ÉS TÁRSA BUDAPESTEN K & F P S P S P S SCHOLTZ SCHOLTZ SCHOLTZ SCHOLTZ SCHOLTZ MATEÓCZ T. A. U.E.L. U.E.L. U.E.M.F. U.E.M.F. VESTA jelzés nélkül

A gyártás éve: 1909 1913 1914 1915 1915 1909 1914 1910 1912 1913 1914 1915 1913 1914 1915 1909 1911 1912 1913 1914 1915 "914" "915" "912" "914" 1909 nincs évszám

Átvevő: M.D.1 L W M.D.1 M.D.1 L W M.D.4 M.D.4 K R K R K R K R M.D.4 M.D.1 M.D.1 M.D.1 M.D.2 M.D.2 M.D.2 M.D.2 nincs átvevő M.D.1 M.D.2 M.D.2 M.D.2 M.D.2 M.D.2 L.W.

(A felsorolás nem teljes)

Átvevőhelyek:

M.D.1 : Monturdepot Nr. 1, Brünn
M.D.2 : Monturdepot Nr. 2, Budapest
M.D.3 : Monturdepot Nr. 3, Gösting
M.D.4 : Monturdepot Nr. 4, Kaiser-Ebersdorf
M.D.5 : Monturdepot Nr. 5, Brunn am Gebirge
L W : k.k. Landwehrmonturdepot, Wien
K R : M. kir. Honvéd Központi Ruhatár, Budapest

Málházás

         Az alumínium tábori kulacsot a gyalogság számára kiosztott zománcozott kulacshoz hasonlóan a kenyértarisznya belső kulacszsebébe kellett málházni, a katonák azonban hamarosan különféle ötletes módszereket találtak ki annak érdekében, hogy a kulacsot kenyértarisznya nélkül is hordhassák, illetve hogy menet közben is könnyen hozzájuthassanak az innivalóhoz anélkül, hogy az egyéb felszerelésekkel takart tarisznyafedéllel kelljen bajlódniuk.


         Az első archív fotón látható, Werndl puskával felszerelt öreg népfelkelő egyik felső köpenygombjára akasztotta kulacsát a dugót tartó zsinórnál fogva, a második fotó gyalogosa hasonló módon a derékszíjára fűzte a kulacsot. A harmadik képen a lovasság számára kiosztott zománcozott kulacsok bőrszíjból készült hordkészülékéhez hasonló vállszíjakkal ellátott alumínium kulacsokat láthatunk, a három különféle megoldás alapján gyaníthatjuk, hogy ezeket a katonák saját maguk készítették. Mellette egy ilyen vállszíjjal ellátott kulacsot tekinthetünk meg, ez azonban nem egyedi gyártmány, hanem egy átalakított lovassági hordszíjazat, amelynek egyik oldalát tulajdonosa kivágta, hogy a bádognál jóval testesebb alumínium kulacsot bele tudja bújtatni. Hogy egy élelmes gyalogos szerezte-e be alumínium kulacsa kényelmesebb hordására a lovassági szíjazatot, avagy megsérült bádogkulacsát kellett lecserélnie, megtartva a szíjat (lovassági kulacsok ugyanis a gyalogságnál is előfordultak), már sosem tudjuk meg. A következő kép két kulacsa egyedileg készült szíjazattal van ellátva, az utolsó képen pedig a budapesti Hadtörténeti Múzeum gyűjteményében őrzött, harctéri díszítésekkel ellátott szíjazat látható.

         A lovasságnak természetesen a rendszeresített hordszíjon, vállon átvetve kellett viselnie a kulacsot.

Új szolgálatban

         Az alumínium tábori kulacs jól bevált, azonban anyagi és gyártástechnológiai okok miatt a háború alatt leálltak a termeléssel, és a kisebb műhelyekben is könnyen előállítható, olcsóbb alapanyagból készült zománcozott bádogkulacsok gyártását folytatták a továbbiakban. A 9 M. kulacs azonban olyan strapabírónak bizonyult, hogy még a világháború végén is nagy számban megtalálható volt a katonák felszerelésében; az ütött-kopott alumínium kulacsok akkor is megbízhatóan szolgálták gazdáikat, amikor zománcozott társaikon a lepattant bevonat helyén (kívül és belül egyaránt) már buján tenyészett a rozsda. Egyetlen hibája volt: anyaga hajlamos volt reakcióba lépni a savas folyadékokkal (tea, bor, stb.), ami igen kellemetlen ízhatással járt.

         A monarchia összeomlása és az új magyar honvédség születése az egyenruházat látványos változását hozta magával, a fegyverzet és a felszerelés legnagyobb része ugyanakkor a régi maradt. Így volt ez az alumínium kulacsok esetében is, amelyek túlélték a zavaros esztendőket és változatlan formában szolgálták a katonákat egészen a 30-as évek második feléig, amikor is egy átfogó és nagyszabású modernizáció vette kezdetét, amely immár a felszerelési tárgyakra is kiterjedt.

         A honvédség az első években minden bizonnyal a megmaradt háborús készleteket használta fel, később azonban új kulacsok is készültek a megváltozott formátumú gyártói és átvételi jelekkel ellátva. A lenti képeken egy ilyen, kései gyártású példányt láthatunk.



         A kulacs hossza 18,5 cm, szélessége 10,3 cm, vastagsága 6 cm, aljának ovális mélyedése feltűnően kicsi, csupán 3 x 2,2 cm. Kupakja a világháborús példányoktól eltérően nem zsinórral, hanem a későbbi 35 M. kulacséhoz hasonlóan szegecselt bőrszíjjal van rögzítve (a szíj középső összekötő része a bemutatott példányról hiányzik). Dugóját az eredetitől eltérően vashuzal tartja össze, zárósapkájának átmérője nagyobb (3,7 cm), mint a világháborús típusoké. Gyártója a budapesti Magyar Fémlemez Ipar Rt., átvéve 1934-ben.




         A fenti, ugyancsak az MF által gyártott példány érdekessége, hogy már a 35 M. kulacs szélesebb zárósapkával készült dugójával van ellátva.

Gyártó cégek és jelzéseik: MF: Magyar Fémlemez Ipar Rt., Budapest

Az átvétel éve: 1934

(A felsorolás valószínűleg nem teljes)



         Készültek azonban a katonaiakkal teljesen megegyező vagy azokhoz hasonló alumínium kulacsok polgári célra, többek között cserkészek számára is, ezekben általában nincsenek beütött jelzések, vagy csak a gyártó jelzését tartalmazzák. Az alábbi képeken egy ilyen kulacsot láthatunk.



         A fenti, jelzés nélküli kulacs hossza 19 cm, szélessége 10,3 cm, vastagsága 6,7 cm, aljáról hiányzik az ovális bemélyedés. Feltűnő jellegzetessége a rendkívül hosszú nyak és a merevítés nélküli oldalak.

         Még 1930-ban rendelet született arra, hogy az alumínium kulacsokat merevítőbordák nélkül gyártsák tovább, a korábban bemutatott 1934-es jelzésű bordázott kulacs azonban azt tanúsítja, hogy ezt a rendelkezést nem, vagy nem mindig tartották be a gyártók. Manapság ezen időszak kulacsait a szakemberek "10 M. tábori kulacs" és "30 M. tábori kulacs" néven különböztetik meg, a két háború közötti hivatalos megnevezésük azonban egyszerűen "tábori kulacs" volt.




         A fenti képeken látható kulacs előlapján bordázat nélkül készült, oldalain azonban ott futnak a korábbi kulacsokról ismert hosszanti mélyedések. Talán ez lenne a "30 M. tábori kulacs", gyártójel és honvédségi átvevőjel azonban nincs benne.

A szolgálat vége

         Az alumíniumból készült tábori kulacs jól bevált, azonban hibája is akadt: nem tartozott hozzá ivópohár, a fél literes űrtartalom pedig túl kevésnek bizonyult. Amikor azután a 30-as évek közepén lehetőség nyílt a honvédség felszerelésének modernizációjára, a kulacsot e szempontok alapján áttervezték és rendszeresítésre került a korábbihoz sok vonásában hasonló, de megnövelt űrtartalmú, ivópohárral kiegészített 35 M. tábori kulacs; a magyar honvédet már ez kísérte el a rövidesen kitörő új háborúba.

         Ugyanakkor számos, már az új típusra jellemző dugóval ellátott régi alumínium kulacs is fennmaradt, ami azt valószínűsíti, hogy ezeket az új háború előestéjén jelentkező hadianyaghiányra tekintettel továbbra is szolgálatban tartották, és ha kellett, javították is őket.

Források

Baczoni T.: Katonai kulacsok Magyarországon I-II. Haditechnika, 2007/1-2.
Ravasz I. szerk: Boldogtalan hadiidők… 1914-1918. Petit Real, 2004.
Rest, S. - Ortner, M. C. - Ilming, T.: Des Kaisers Rock. Verlag Militaria, 2002.
http://monarchiahadiipar.hupont.hu/

Képek

Kelemen Ferenc (KF)
Nagy Viktor (NV)
Vidákovich Gábor
Hadtörténeti Múzeum, Budapest
Regia Militia Hungarorum
Egyéb magángyűjtemények (köszönjük, grazie!)

Feltöltve: 2014.09.02.