A fém csapatjelvények

Előzmények

      A XIX. század végén és a XX. század elején két látszólag össze nem függő, mégis ugyanarra az eredményre vezető változás zajlott le a monarchia haderejében: egyfelől eltűntek a régi, az egyes fegyver- és csapatnemeket, ezredeket megkülönböztető díszes-színes uniformisok; ugyanakkor a technikai fejlődésnek köszönhetően egyazon fegyvernemen belül is számos különálló szakma jelent meg. Ez egyrészt arra vezetett, hogy a háború első éveiben az egyszerű gyalogost nem lehetett megkülönböztetni a géppuskástól, aknavető- vagy gyalogsági ágyú kezelőtől ha letették rájuk jellemző fegyverzetüket és felszerelésüket; másrészt egyre inkább hasonlóvá váltak a különböző fegyvernemek: a gyalogság, a lovasság és a tüzérség is. Mindez komoly problémát okozott a hadvezetésben és a rendfenntartásban egyaránt, de az eltünedező csapatöntudat és fegyvernemi büszkeség is aggasztó jeleket vetített előre. A régi megkülönböztetésnek sürgősen új kifejezési formát kellett találni.
      1916 végén vezették be a viaszosvászonra nyomott (altiszteknél és tiszteknél posztóra hímzett) ideiglenes csapatjelzéseket, amelyek végre segítettek eligazodni az immár csaknem teljesen egyformává vált fegyver- és csapatnemek között. A téglalap alakú lapokon egyszerű számok jelezték a gyalogezredeket, más csapatok esetében pedig a számokat rövidítésekkel egészítették ki: a "D" pl. dragonyos-, a "H" huszár-, a "bh" bosznia-hercegovinai vagyis bosnyák ezredet jelölt. Egyes fegyvernemeknél vagy csapatoknál ezen kívül ábrákat is alkalmaztak, a tüzércsapatok jelölésénél így a hagyományos két keresztbetett ágyúcsövet; más csapatoknál, pl. az építőknél vagy a bosnyák hegyi teherhordóknál pedig fémjelvényekkel egészítették ki a viaszosvászon lapokat. A jelzéseket eltérő színben nyomtatták: a közös hadseregnek kék, a Landwehr-nek zöld, a Honvédségnek palaszürke, a Landsturmnak vörös, a magyar népfelkelésnek pedig fehér színekben.
      Ezek a jelzések csupán egy évet értek meg, 1917 végén eltörölték őket, (csupán a tisztek viselhették azokat tovább), a fém csapatjelvények azonban addigra megjelentek a többi csapatnemnél is, ahol azokat a rájuk vonatkozó előírásoknak megfelelően galléron és sapkán, vagy csak galléron viselték a háború végéig.
      A jelvények megtervezésénél az adott csapatra jellemző motívumokból indultak ki, de a könnyű azonosíthatóságot is szem előtt tartották, ezért az eltérő kontúrral rendelkező jelzéseket manapság még a nem túl jó minőségű korabeli fényképeken is többnyire könnyen megkülönböztethetjük.
      E jelvényeken visszatérő motívumokat is megfigyelhetünk, mint amilyen pl. a villám, amely többféle műszaki csapat (csapatutász, távirász, aknavető, stb.) jelvényén is szerepel. Egy részükön megjelenik az osztrák császári korona is, ezek helyett a honvéd csapatok hasonló kivitelű, de a Magyar Szent Koronával díszített jelvényeket viseltek.
      Az aszimmetrikus rajzolatú jelvényeket többnyire bal- és jobb oldali kivitelben gyártották, és a galléron eszerint is viselték őket.

A monarchia csapatjelvényei

A következőkben ismertetjük a monarchia haderejének a világháború során használt csapatjelvényeit. A felsorolás nem csupán az 1917-től viselt jelvényeket tartalmazza, hanem a korábban rendszeresítetteket is, ezeket külön kiemeljük.

A repülő csapatjelvény (Abzeichen des Luftfahrtruppe)
A flottillás csapatjelvény (Flottillenabzeichen)
Az osztrák önkéntes automobilcsapat jelvénye (Abzeichen des k. k. Österr. Freiwilligen-Automobilkorps)
A gépjárművezetői jelvény (Kraftfahrerabzeichen)
A kerékpáros jelvény (Radfahrerabzeichen)
A Landwehr hegyicsapatok jelvénye (Landwehrgebirgstruppenabzeichen)
A határvadász csapatjelvény (Grenzjägerabzeichen)
A tábori csendőr jelvény (Feldgendarmerieabzeichen)
A gyalogsági ágyús jelvény (Infanteriegeschützabzeichen)
Az aknavető jelvény (Minenwerferabzeichen)
A géppuskás jelvény (Maschinengewehrdienstabzeichen)
Az utászjelvény csapatutászoknak (Pionierabzeichen für Truppenpioniere)
A fényszóró csapatjelvény (Scheinwerferabzeichen)
A távirász jelvény (Telegraphenabzeichen)
A vasúti és távíró ezredek csapatjelvénye (Abzeichen des Eisenbahn- und Telegraphen-Regiments)
A tábori vasút alakulatok jelvénye (Abzeichen für den Feldbahnabteilungen)
Az elektromos csapatjelvény (Elektroabzeichen)
A kőzetvájó jelvény (Gesteinsbohrabzeichen)
Az építőmunkás jelvény (Bauarbeiterabzeichen)
A teherhordó jelvény (Trägerabzeichen)
A katonai és tengerészeti karmester jelvény (Militär- und Marinekapellmeisterabzeichen)
A katonai és tengerészeti zenész csapatjelvény (Militär- und Marinemusikabzeichen)

A repülő csapatjelvény

(Abzeichen des Luftfahrtruppe)

Leírása:
A fémlemezből sajtolt jelvény egy ballont ábrázol, tiszteknek aranyozott, a legénységnek ezüstözött kivitelben.


Változatai:
      A jelvénynek több változata ismert. A kosár mérete, a kötélzet sűrűsége, a közöttük lévő áttöretek elrendezése vagy éppen hiánya, illetve a gömb domború vagy lapos kivitele mellett a felhasznált alapanyag is megkülönbözteti ezeket.
      Az első típus alapanyaga vékony vaslemez, amelyet arany- vagy ezüst bevonattal láttak el (utóbbira két egymástól eltérő példát is bemutatunk). Hossza 33 mm, szélessége 17 mm.
      A második típus rajzolata hasonló, de a kötélzet közötti áttöretek elrendezése más, anyaga pedig nem vas. Hossza 34 mm, szélessége 18 mm.
      A harmadik, az előzőknél jóval laposabb, sűrűbb kötélzetű és egyszerűbb kidolgozású típus anyaga hadifém, a bemutatott példányon aranyozási nyomokkal. Hossza 32 mm, szélessége 18 mm.
      A negyedik típus rajzolata ehhez hasonló, de kötélzet között áttöretek nélkül készült, anyaga ezüstözött vas. Hossza 31 mm, szélessége 17,5 mm.


      A rendszeresítéskor közreadott rajzok alapján a ballonokokat megdöntve, a gallér elülső élével párhuzamosan kellett viselni, a gyakorlatban azonban többnyire egyenes állásban varrták fel azokat.
      E jelvények különös jelentőségét az adja, hogy a repülőcsapatoknak a világháború alatt sem saját egyenruházata, sem külön fegyvernemi színe nem volt, az oda más csapatoktól vezényeltek eredeti (és egymástól gyakran nagyon különböző) egyenruháikat viselték a háború végéig. Az összetartozás egyetlen jelei így a csapatjelvények, illetve pilóták esetében a tábori pilóta jelvények voltak.

A flottillás csapatjelvény

(Flottillenabzeichen)

… hamarosan …

Az osztrák önkéntes automobilhadtest jelvénye

(Abzeichen des k. k. Österr. Freiwilligen-Automobilkorps)

… hamarosan …

A gépjárművezetői jelvény

(Kraftfahrerabzeichen)

… hamarosan …

A kerékpáros jelvény

(Radfahrerabzeichen)

Leírása:
A fémlemezből sajtolt jelvény babérkoszorúval övezve egy kerékpár kormányát és első kerekét ábrázolja, tiszteknek aranyozott, a legénységnek ezüstözött kivitelben.


Változatai:
      Az első típus jellemzője a finom kidolgozás és a szélesebb abroncs. Anyaga aranyozott vagy ezüstözött vaslemez, magassága 21 mm, szélessége 20 mm.
      A második típus plasztikusabb de durvább kidolgozású. Anyaga ugyancsak aranyozott vagy ezüstözött vaslemez, magassága 20 mm, szélessége 20 mm.
      Az erőteljes kidolgozású harmadik változat anyaga aranyozott vagy ezüstözött rézlemez, magassága 21 mm, szélessége 21 mm.

Ez a jelvény azon csapatjelvények közé tartozott, amely túlélte a világháborút, és a Magyar Királyi Honvédség karjelzésként még a 30-as évek elején is viselte. Az erre vonatkozó rendelet már 1919-ben megjelent, amely az eddig gallérra varrott jelvények viselését a jobb felsőkar közepére írta elő, egy fegyvernemi színű háromszögletű hajtókaposztó alátéten.



A bemutatott jelvényt egy kerékpáros csapat tisztje viselte, aranyzsinórral szegélyezett hajtókaposztó alapon. Mérete 5,5 x 5,5 cm, maga a jelvény a fent bemutatott harmadik típussal azonos.

A Landwehr hegyicsapatok jelvénye

(Landwehrgebirgstruppenabzeichen)

… hamarosan …

A határvadász csapatjelvény

(Grenzjägerabzeichen)

… hamarosan …

A tábori csendőr jelvény

(Feldgendarmerieabzeichen)

Leírása:
      A fémlemezből sajtolt jelvény a hagyományos csendőr jelképet, a lángoló gránátot ábrázolja, tiszteknek aranyozott, a legénységnek ezüstözött kivitelben. Felerősítésük a csapatjelvények többségétől eltérően nem varrással történik; a jelvény hátlapjára forrasztott huzalokat kell a posztón átszúrni, majd visszahajtani.
      Az aszimmetrikus jelvényeket bal és jobb oldali kivitelben gyártották, a láng csúcsa a vállak felé mutat.


Változatai:
      Az első típus jellemzője a lapos felület és a nagy méretű gránát. Anyaga aranyozott rézlemez, magassága 27 mm, szélessége 25 mm.
      A második típus plasztikusabb kidolgozású, a gránát kisebb. Anyaga aranyozott vagy ezüstözött rézlemez, magassága 28 mm, szélessége 24 mm.

A gyalogsági ágyús jelvény

(Infanteriegeschützabzeichen)

Leírása:
Az ágyú térképjelét ábrázoló fémlemezből sajtolt jelvény tiszteknek aranyozott, a legénységnek ezüstözött kivitelben.


Változatai:
      A jelvénynek több változata ismert. Az első típus jellemzői a kis "ágyúkerekek", amelyek sem fent, sem lent nem érnek hozzá a külső körhöz. A tiszti változat anyaga aranyozott réz, a legénységié ezüstözött vaslemez, hosszuk 31 mm, szélességük 20 mm.
      A második típus anyaga ugyancsak vas, a kerekek felül hozzáérnek a körhöz. Hossza 31 mm, szélessége 21 mm.
      A harmadik típus hasonló, de a kerekek és az "ágyúcső" közötti távolság nagyobb. Anyaga ezüstözött rézlemez, hossza 31 mm, szélessége 20 mm.
      A negyedik típus kerekeit alul és felül egyaránt vonalak kötik össze a külső körrel. Anyaga hadifém, hossza 32 mm, szélesége 20 mm.


      A jelvénynek létezik egy nagyobb méretű változata is, amit a tábori sapka bal oldalán viseltek, ezeknek ugyancsak több változata ismert.
      Az első típus jellemzője, hogy a kerekek nem érnek hozzá a külső körhöz, anyaga aranyozott vagy ezüstözött vas, hossza 47 mm, szélessége 30 mm. A kis méretű jelvények közül az első típussal mutat rokonságot.
      A mellette látható jelvény jóval nagyobb kerekei fent hozzáérnek a körhöz. Anyaga hadifém, hossza 36 mm, szélessége 30 mm.

Az aknavető jelvény

(Minenwerferabzeichen)

Leírása:
      A fémlemezből sajtolt jelvény egy villámokkal övezett aknagránátot ábrázol, tiszteknek aranyozott, a legénységnek ezüstözött kivitelben. A gránát felett az osztrák császári, a honvéd csapatoknál pedig a Magyar Szent Korona látható.
      Ahogyan azt majd a fényszórós jelvényeknél is láthatjuk, a magyar változatoknál a korona alatt helytelenül az osztrák korona szalagjait ábrázolták.


      Az elsőként bemutatott magyar és császári koronával ékesített jelvények kialakítása teljesen hasonló, csupán a korona különbözteti meg őket. A magyar koronás jelvények hossza 32 mm, szélessége 27 mm, a császári koronások hossza 34 mm, szélessége 27 mm.
      A második típus kismértékben eltér ettől, a magyar változat koronájának oldalfalai egyenesek, az osztrákon a kereszt kisebb, és mindkettőn vaskosabb az aknagránát. Anyaguk aranyozott rézlemez, a magyar koronás magassága 32 mm, szélessége 26 mm, az osztrák koronásé 34 és 27 mm.

A géppuskás jelvény

(Maschinengewehrdienstabzeichen)

Leírása:
      A fémlemezből sajtolt jelvény egy szárnyaló, tűzokádó háromfejű sárkányt ábrázol, tiszteknek aranyozott, a legénységnek ezüstözött kivitelben. A sárkány felett az osztrák császári, a honvéd csapatoknál pedig a Magyar Szent Korona látható.
      Az aszimmetrikus jelvényeket bal és jobb oldali kivitelben gyártották, a sárkány a zubbony felső gombja felé néz.


Változatai:
      A jelvénynek több változata ismert, az általunk bemutatottak közül az elsőt a korona és a sárkány szárnya közötti keskeny résről, a másodikat a nagy méretű koronáról, a harmadikat pedig az egyszerűen felkunkorodó farokról ismerhetjük fel.
      Az első típus anyaga aranyozott vagy ezüstözött hadifém, amelyről a bevonó fém könnyen lepereg, ezért ma már bevonat nélküli példányok is előfordulnak. Magassága 38,5 mm, szélessége 33,5 mm.
      A második típus aranyozott vagy ezüstözött vaslemezből készült, magassága 39 mm, szélessége 35 mm.
      A harmadik bemutatott típus anyaga a megfelelő színű bevonó fémmel ellátott rézlemez, magassága 37 mm, szélessége 36,5 mm.

Ez a jelvény azon kevés csapatjelvény közé tartozik, amely túlélte a világháborút, és a Magyar Királyi Honvédség karjelzésként sajtolt lemez és hímzett kivitelben még a 30-as évek elején is viselte. Az első, erre vonatkozó rendelet már 1919-ben megjelent, amely az addig gallérra varrott jelvények viselését a jobb felsőkar közepére írta elő, azonban korona nélkül; később a csapatok (ahogyan az az alábbi korabeli fényképen is látható) a jelvény magyar koronás változatát hordták egy fegyvernemi színű háromszögletű hajtókaposztó alátéten.


A fenti első képen két ilyen, az új magyar honvédség géppuskás tisztjei által viselt karjelvény látható az eredeti, háromszög alakban felvarrott arany szegélyzsinórral együtt. A fűzöld posztó alap mára sajnos megsemmisült, ezt és a hímzett jelvény eredeti színeit a második képen vehetjük szemügyre, amely egy felhasználatlanul megmaradt példányt ábrázol.


      A császári koronával ékesített jelvények ugyancsak többféle kivitelben készültek. Az elsőként bemutatott változat jellemzője a finom kidolgozás, amelynek részletei azonban néha elvesznek a vastag bevonat alatt. A koronát elöl díszítő virágmotívum széles, míg a második (a képen III. számmal jelölt) típusé keskenyebb. Az utolsó változat koronája feltűnően széles és lapos, az alsó sárkányfej nem ér hozzá a szárnyhoz.
      Az első típus anyaga aranyozott vagy ezüstözött vaslemez, magassága 39 mm, szélessége 35,5 mm.
      A második típus aranyozott vagy ezüstözött hadifémből készült, magassága 39 mm, szélessége 36,5 mm.
      A harmadik típus anyaga ugyancsak aranyozott vagy ezüstözött hadifém, bár a bemutatott példányról a bevonó anyag már lepergett. Magassága 37 mm, szélessége 35 mm.


A fenti fényképfelvételeken e csapatjelvények viselésére láthatunk példákat egy közös hadseregbéli géppuskás hadnagy, majd főhadnagy, egy őrvezető és egy legénységi állományú géppuskás gallérján.

A géppuskás csapatok sapkajelvényként nem a sárkányt, hanem a gyalogsági ágyúsokhoz hasonlóan a géppuska térképjelét viselték.


Változatai:
      Az első, finom kidolgozású jelvény körvonalai pontozással, a villám vonalkázással van kitöltve, anyaga aranyozott és ezüstözött vaslemez, magassága 47 mm, szélessége 42 mm.
      A második, erőteljesebb de egyszerűbb rajzolatú jelvény anyaga aranyozott hadifém, magassága 47 mm, szélessége 43 mm.

Az utászjelvény csapatutászoknak

(Pionierabzeichen für Truppenpioniere)

Leírása:
A fémlemezből sajtolt jelvény hagyományos műszaki jelképeket: egy horgonyt és egy villámokkal övezett lángoló gránátot ábrázol, tiszteknek aranyozott, a legénységnek ezüstözött kivitelben. A horgony felett az osztrák császári, a honvéd csapatoknál pedig a Magyar Szent Korona látható.



Változatai:
      A jelvénynek számos változata ismert. Az első típus jellemzői a markáns rajzolat, a horgony kis, áttört függesztő karikája és a horgonyhoz érő felső villámok. Anyaga aranyozott vagy ezüstözött vaslemez, magassága 37 mm, szélessége 23 mm.
      A második típus horgonyának függesztő karikája nagyobb, a horgony nem ér hozzá a legfelső villámokhoz. Anyaga vaslemez, magassága 36 mm, szélessége 23 mm. Az általunk harmadik típusként azonosított változat csupán anyagában tér el ettől, ez aranyozott vagy ezüstözött rézlemezből készült.
      A negyedik típus horgonyának hatalmas függesztő karikája részben fedi a koronát. Anyaga ezüstözött rézlemez, magassága 33 mm, szélessége 20 mm.
      Az ötödik típus rajzolata a legjellegzetesebb, lapos és íves tetejű koronája összetéveszthetetlen. Anyaga aranyozott és ezüstözött rézlemez, magassága 33 mm, szélessége 20 mm.
      A hatodik típus koronája még laposabb, a középső villámok csaknem vízszintesek. Anyaga ezüstözött rézlemez, magassága 31 mm, szélessége 19 mm.
      A hetedik típus az első kettőhöz hasonlít, de keskeny és magas koronája nem szögletes, hanem ívelt, villámkötegei pedig valamennyi típusénál tömöttebbek. Anyaga aranyozott rézlemez, magassága 36 mm, szélessége 22 mm.


      A császári koronával ékesített jelvények ugyancsak többféle kivitelben készültek.
      Az első típus jellegzetessége a horgony áttört függesztő karikája. Anyaga aranyozott rézlemez, magassága 32 mm, szélessége 19 mm.
      A második típus különösen szép kidolgozású, a koronán lévő kereszt az összes változat közül a legélesebb rajzolatú. A legfelső villámok csúcsa itt sem ér hozzá a horgonyhoz, de a függesztő karika nincs áttörve. Anyaga ezüstözött rézlemez, magassága 32 mm, szélessége 19 mm.
      A harmadik típus egyfajta átmenetet képez az előző kettő között: kidolgozása az elsőre emlékeztet, de a horgony függesztő karikája nincs áttörve. Legjellemzőbb ismertetőjegyei a horgonyhoz érő legfelső villámok. Anyaga ugyancsak ezüstözött rézlemez, magassága 32 mm, szélessége 20 mm.
      A negyedik típus felső villámai a horgonyhoz igen, a korona szalagjaihoz viszont nem érnek hozzá. Koronája jellegzetesen magas. Anyaga aranyozott rézlemez, magassága 31,5 mm, szélessége 20 mm.

A fényszóró csapatjelvény

(Scheinwerferabzeichen)

Leírása:
      A fémlemezből sajtolt jelvény egy, a fényszórót jelképező sugárzó korongot ábrázol, a műszaki csapatok villámkötegével és koronával kiegészítve, tiszteknek aranyozott, a legénységnek ezüstözött kivitelben. A korong felett az osztrák császári, a honvéd csapatoknál pedig a Magyar Szent Korona látható.
      A magyar változat valószínűleg kapkodva történt tervezését jelzi, hogy (a távírász jelvény egyes típusaihoz hasonlóan) a korona alatt a császári korona jellegzetes szalagjai láthatók.


Változatai:
      Az első típus kidolgozása egyszerű, a kontúrok határozatlanok. Anyaga aranyozott vagy ezüstözött vaslemez, magassága 35 mm, szélessége 25 mm.
      A második típus kidolgozása sokkal szebb, rajzolata határozottabb. Anyaga rézlemez, magassága 32 mm, szélessége 26 mm.
      A harmadik típuson az előzőktől eltérően helyesen ábrázolják a Magyar Szent Koronát. Anyaga aranyozott rézlemez, magassága 34 mm, szélessége 26 mm.


      Az elsőként bemutatott császári koronás változat jellegzetessége a korona alatt középen látható és a jelvény felerősítésére szolgáló egyetlen lyuk. Anyaga rézlemez, magassága 34 mm, szélessége 25 mm.
      Az ettől eltérő kialakítású második típus anyaga aranyozott vagy ezüstözött rézlemez, magassága 36 mm, szélessége 26 mm.
      Ahogyan az itt bemutatott példány esetében is láthatjuk, a csapatjelvényeket gyakran használták díszítőelemként is, esetünkben egy, a közös hadsereg egyik fényszóró alakulatánál szolgáló tiszt 95 M. tisztesi szuronyának markolatát ékesíti csapatának jelvénye.

A távirász jelvény

(Telegraphenabzeichen)

… hamarosan …

A vasúti és távíró ezredek csapatjelvénye

(Abzeichen des Eisenbahn- und Telegraphen-Regiments)

Leírása:
      A fémlemezből sajtolt jelvény szárnyas vonatkereket ábrázol a közepéből kipattanó villámokkal, tiszteknek aranyozott, a legénységnek ezüstözött kivitelben.
      Az aszimmetrikus jelvényeket bal és jobb oldali kivitelben gyártották, a szárny csúcsa a vállak felé mutat.


      Az első változat anyaga vaslemez, hossza a szárny csúcsától a szemben lévő villám csúcsáig 33 mm, szélessége a szemközti villámok csúcsai között mérve 18 mm.
      A másik két jelvény sokkal plasztikusabb, a szárny mintázata pedig a hímzett fémszálas és flitteres jelvényeket utánozza. Anyaguk aranyozott és ezüstözött rézlemez, magasságuk 35 mm, szélességük 18,5 mm.

A tábori vasút alakulatok jelvénye

(Abzeichen für den Feldbahnabteilungen)

Leírása:
A fémlemezből sajtolt jelvény egy fogaskereket ábrázol tiszteknek aranyozott, a legénységnek ezüstözött kivitelben.


      Az első változat anyaga aranyozott rézlemez, átmérője a szemben lévő fogak csúcsai között mérve 22 mm.
      A második, ugyancsak rézlemezből készült jelvény kivitele sokkal durvább. Vagy erősen elhasználódott, vagy már eleve gyengén kidolgozott szerszámmal készült. Anyaga sárgaréz lemez, mérete 21 mm.

Az elektromos csapatjelvény

(Elektroabzeichen)

Leírása:
A fémlemezből sajtolt jelvény egy villámköteget ábrázol, amelynek közepéből lángok csapnak ki, tiszteknek aranyozott, a legénységnek ezüstözött kivitelben.


Az első jelvény kivitele szabályszerű, a másodiké azonban igen érdekes, mivel az amúgy is szépen kidolgozott jelvény középső részét alkotó elemek növényi motívumokként jelennek meg. A fehérfémből készült első típus magassága 34 mm, szélessége 15 mm, az aranyozott rézlemezből készült második típusé 38 és 18,5 mm.

A kőzetvájó jelvény

(Gesteinsbohrabzeichen)

Leírása:
A fémlemezből sajtolt és a császári koronával ékesített jelvény bányászszerszámokat ábrázol, tiszteknek aranyozott, a legénységnek ezüstözött kivitelben.



A fenti jelvény anyaga ezüstözött rézlemez, magassága 31 mm, szélessége 20 mm.

Az építőmunkás jelvény

(Bauarbeiterabzeichen)

Leírása:
      A fémlemezből sajtolt jelvény egy csákányt és két ásót ábrázol, tiszteknek aranyozott, a legénységnek ezüstözött kivitelben.
      Az építőmunkás csapatjelvényt (a teherhordó jelvénnyel együtt) még a viaszosvászon lapokkal együtt vezették be, megelőzve a többi csapatjelvény rendszeresítését.



A bemutatott változat anyaga ezüstözött vaslemez, magassága 30 mm, szélessége 25 mm.

A teherhordó jelvény

(Trägerabzeichen)

Leírása:
      A fémlemezből sajtolt jelvény ovális keretben egy hátán csomagot cipelve hegyre kapaszkodó bosnyák teherhordót ábrázol, tiszteknek aranyozott, a legénységnek ezüstözött kivitelben.
      A teherhordó csapatjelvényt (az építőmunkás jelvénnyel együtt) még a viaszosvászon lapokkal együtt vezették be, megelőzve a többi csapatjelvény rendszeresítését.


A bemutatott első típus anyaga fehérfém lemez, magassága 32 mm, szélessége 23 mm. A második jelvény ezüstözött rézlemezből készült, magassága 30 mm, szélessége 21 mm.

A katonai és tengerészeti karmester jelvény

(Militär- und Marinekapellmeisterabzeichen)

… hamarosan …

A katonai és tengerészeti zenész csapatjelvény

(Militär- und Marinemusikerabzeichen)

… hamarosan …

Egyéb jelvények a monarchiában

… hamarosan …

Források

Barzy Z. - Somogyi Gy.: Királyért és hazáért. Corvina
Rest, S. - Ortner, M. C. - Ilming, T.: Des Kaisers Rock. Verlag Militaria, 2002.

Képek

Haász Lőrinc
Széplaki Gábor
Zeidler Sándor
Regia Militia Hungarorum

Feltöltve: 2007.04.23.
Frissítve: 2008.05.08.