A 34 M. gázálarc

Előzmények

         A világháború idején még meglehetősen kezdetleges gázálarcok az 1920-as évektől folyamatos fejlesztéseken estek át, melyek során egyre tökéletesebbek lettek. A magyar honvédség 1928-ban a német Auer cég licensze alapján gyártott 28 M. gázálarcot rendszeresítette, ennek nagy tömegű szűrőjét azonban a hordtáskában kellett elhelyezni, és a felöltött álarccal egy hosszú gégecső kötötte össze, ami a viselését és a rajta keresztül való légzést egyaránt nehézkessé tette.

         A Mercur Műszaki és Vegyipari Rt. a 30-as években kisebb és könnyebb szűrőket fejlesztett ki, amelyeket már közvetlenül az álarcokhoz lehetett erősíteni, és új álarcokkal is kísérletezett. Az első változatot, amelynek kilégzőszelepét az álarctest bal oldalán helyezték el, végül 33 M. jelzéssel a tűzoltóság kapta meg, a hadsereget pedig a 34 M. gázálarccal szerelték fel. Ezt a típust azután a Magyar Királyi Honvédség a világháború végéig használta.

A 34 M. gázálarc

Leírása:
         Az álarctest tábori barna gumírozott vitorlavászonból készül(fent a középső sorban azonban egy zöldes színű változat is látható), belül széles bolyhozott bőrkerettel, ez biztosítja a légmentes zárást. Szilánkálló szemüvege belülről egy rugós gyűrűvel rögzített cserélhető páramentesítő lemezzel van fedve. Az álarctest kilégző szelepe a belégző szelep felett van, a gumiból készült tányérszelepet bádog szelepház védi. Belül a szemüveg alatt találjuk az átvételi bélyegzőt.

         Az álarctestet fémrugókat rejtő vászon hevederek rögzítik a fejen, ezek felül egy három csatkerettel méretre állítható kupolát képeznek, alul egy külön, ugyancsak csatkerettel szabályozható hosszúságú, kampóval rögzíthető heveder található. Az állrésznél van bevarrva a készültségi helyzetben a gázálarc nyakba akasztását lehetővé tevő hordszalag.

         A páramentesítő lemezeket kettesével egy papírzacskóba csomagolják, melyre rá vannak nyomtatva a legfontosabb kezelési utasítások. A becsomagolt lemezeket egy kartonpapír korong választja el egymástól.

         A tábori zöldre festett légtisztító vagy szűrő menetes csatlakozója gumitömítésű zárósapkával, belégzőnyílásai öntapadó lezáró szalaggal vannak védve, előbbit az összeszerelés előtt, utóbbit csak a várható használatot megelőzően vegyük le. Betétje többrétegű: az első egy aktív szénréteg, amelyet csonthéjas gyümölcsök maghéjának elszenesítésével állítanak elő, a második egy vegyileg kötő dyatomit réteg, amelyet egy harmadik, a füstök kizárására szolgáló réteg egészít ki. Utóbbit a korábbi szűrőknél összepréselt gyapotszálakból készítették, a magyar szűrőkben azonban erre a célra a sokkal kisebb térfogatot lehetővé tevő tollpihét alkalmazzák.

         Rendszeresítésekor a 34 M. gázálarcot a korábbi típushoz hasonlóan nagyméretű szűrővel és összekötő tömlővel látták el, később az új, könnyebb szűrők fejlesztésének köszönhetően a tömlőt elhagyhatták, ami jelentősen megkönnyítette az álarcon keresztül való légzést. Az egyszerűsítéseknek és a gyártás jobb szervezésének köszönhetően a gázálarc ára mindössze 17 pengő lett, szemben a korábbi 28 M. gázálarc 113 pengős árával.

         A gázálarc négy méretben készült, a legnagyobb az 1-es, legkisebb a 4-es. A számozás az álarctest homlokrészén látható.



Gyártó:
Mercur Műszaki és Vegyipari Rt., Budapest (gázálarc, szűrőbetét, hordtáska)
Auer, Berlin (páramentesítő lemez)

Beszállítók:
IPTER Műszéntermelő Vállalat (aktív szén)
Ruggyantaárugyár (gumiszövet)
Szegedi Len- és Kendergyár, Szeged (szövet a hordtáskához)

Málházása:
         A 34 M. gázálarcot menet alatt vászonból készült 34 M. hordtáskában tartjuk, amelynek alját egy kerek bőrlap zárja le. A hordtáska fedele bőrszíjjal és tüskés csattal záródik, a fedél alatt kis zseb található a tartalék páramentesítő számára. Vászonból készült hordhevedere az egyik végén varrással van rögzítve, a másik végére egy karabíner (korabeli nevén rugós kamó) van erősítve, amely a hordtáskán lévő D-gyűrűhöz kapcsolható. A heveder hosszát egy csatkerettel szabályozhatjuk.

         A háború végén jelent meg a némethez hasonló, belül kartonpapírral bélelt 42 M. bádog gázálarctartó doboz. A fedél belső oldalán fémlemezcsíkokból kialakított tartóban a tartalék páramentesítő van elhelyezve, általában itt találjuk meg az átvételi bélyegzőt is. Vászon hordhevederének hossza egy csatkerettel szabályozható, a doboz aljához rögzített kampót viseléskor a derékszíjba lehet akasztani. A doboz tábori zöldre van festve. A különálló fényképen egy háborús festésű példány látható.

         A gázálarcdoboz manapság az egyik leggyakrabban előforduló világháborús relikvia, korabeli fényképeken azonban csak ritkán látni. Az előkerülő példányok festése többnyire a háború után használt rohamsisakok színére hasonlít, így valószínűsíthető, hogy ezeket már a demokratikus hadsereg használta, általában ezt a fedél belsején látható bélyegzés is megerősíti (előfordulnak a korona nélküli köztársasági címer helyett későbbi, ötágú csillaggal ellátott bélyegzések is). A fent bemutatott doboz festése is háború utáni, a derékszíjra akasztható kampó azonban minden valószínűség szerint visszamaradt háborús készletből származik.

         A fenti képeken az eredeti tábori zöld színű gázálarcdobozokat láthatjuk.

Működés

         A 34 M. gázálarc (ún. keretálarc) betétje valamennyi, a rendszeresítésekor használatban lévő harcgáz ellen védett, szénmonoxid és városi (vezetékes) gáz, illetve a robbanások során keletkezett égéstermékek ellen azonban nem.

         Összeszereléskor távolítsuk el a szűrő menetes védősapkáját, és a szűrőt erőltetés nélkül csavarjuk be a helyére. Az öntapadó lezáró szalagot azonban csak készültségi helyzetben vegyük le, és lehetőleg ragasszuk azt a szűrő oldalára, hogy később visszahelyezhessük. Az álarctestet rögzítő rugós hevederek hosszát gondosan állítsuk be, mert a légmentes zárás csak ebben az esetben valósul meg.

         Amíg gázveszély nem fenyeget, az álarcot összeszerelve a hordtáskában tartjuk. Gázveszély esetén a táskából kivett álarcot hordszalagjánál fogva a nyakunkba akasztjuk, gázriadó esetén pedig haladéktalanul felöltjük.

         Belégzésnél a levegőből annak a szűrő rétegein való áthaladása közben eltávoznak a káros anyagok, a kilégzett levegő pedig a szelepen keresztül távozik az álarctestből, a pára nagy részével együtt. Eközben a szűrő elhasználódik, ezért meghatározott idejű használat után azt cserélni kell.

         Mivel az álarc a füleket szabadon hagyja, sérült dobhártya esetén a füleket olajos vattával be kell dugaszolni, mert a gáz a sérülésen át is behatolhat.

         A gázálarcot használat után nem szabad nedvesen eltenni.

Karbantartás

         Havonta egyszer alaposan tisztítsuk meg a gázálarcot. A páramentesítő lemezek eltávolítása után belül langyos, szappanos vízbe mártott ronggyal át kell dörzsölni, majd szárazra törölni, és szellős helyen megszárítani. Tilos napon, vagy kályha mellett szárítani, mert ez a gumirészek megrepedezéséhez vezet. Ugyancsak tilos az álarc bármely részét zsírozni vagy olajozni, beleértve a fémrészeket is. A kilégző szelepbe havonta egyszer 2 csepp higított glicerint kell csepegtetni. Az álarc külső részét elég lekefélni.

         A betét öntapadó lezáró szalagját (amelyet használat előtt eltávolítottunk, és lehetőleg a betét oldalára ragasztottunk) tegyük vissza. Ha a betét vízbe esett vagy megrázva zörög, akkor használhatatlanná vált, cseréljük ki.

         Ha szükséges, cseréljük ki a szemüveg páramentesítő lemezét, ehhez el kell távolítanunk a rugós rögzítőgyűrűt. Illesszük a helyére az új páramentesítő lemezt, vigyázva, hogy csak a szélét fogjuk meg, illetve hogy a "Belső oldal" felirat belülről legyen olvasható, majd rögzítsük a rugós gyűrűvel. A tartalék páramentesítőt óvjuk a nedvességtől.

Fejlesztés

         1941-ben, amikor a Német Birodalom szövetségeseként a magyar csapatok szovjet földre léptek, a honvédséget igen kellemetlen meglepetés érte. A hátráló ellenség után visszamaradt katonai raktárakban a szövetségesek nagy mennyiségű cinkarzenid port találtak, amelyről valószínűsíthető volt, hogy a szovjetek vegyi fegyverként akarták bevetni. Ebben nem volt semmi meglepő, a hadviselő felek többsége rendelkezett a háború során ilyesmivel - csak a jó szerencsén és talán a vezetők józan belátásán múlott, hogy ezeket végül mégsem használták fel. A kellemetlen meglepetés abban rejlett, hogy a cinkarzenidből víz hatására keletkező arzénhidrogén ellen a 34 M. gázálarc szűrője hatástalan volt, a magyar csapatok tehát védtelenek lettek volna egy ilyen támadás esetén.

         A Mercur Műszaki és Vegyipari Rt. a Haditechnikai Intézetnek a gyár területén működő Vegyvédelmi és Vegyiharc részlegével együttműködve rövid idő alatt módosította a 34 M. gázálarc betétjét, és elkezdte a harcoló csapatok ellátását az új szűrőréteggel kiegészített betétekkel. Hogy ezeket megkülönböztessék az arzénhidrogénnel szemben hatástalan régi betétektől, a burkolat felső részébe a felületből kiemelkedő nagyméretű "A" jelzést sajtoltak.



         A szovjetek szerencsére soha nem vetették be a cinkarzenidet.

A szolgálat vége

         A gázálarcok gyártása a háború után Műszaki és Vegyiművek Rt., majd 1004. sz. Vállalat néven működő gyárban is tovább folyt, bár eleinte az új demokratikus hadsereg számára csupán a régi álarcok felújítását végezte, és az újonnan készült betétekbe is a régi szűrők szétbontásából nyert, újrahasznosított anyagokat töltötte. A tényleges gyártás csak később, a háborús készletek elfogytával indult be, és az 50-es évek elejéig tartott.

         A 34 M. gázálarc ezután a katonai szolgálatból kiszorult ugyan, de az üzemi tűzoltó raktárakban még a rendszerváltozást megelőzően is megtalálható volt.

Források

Horler F.: A polgári lakosság önvédelme légitámadások ellen. HM, 1938.
Mohai Á.: Légoltalmi ismeretek. Debreczeni István kiadása, 1938.
Ruzsin F.: Légvédelmi lexikon. Egri Nyomda R.T., 1937.
Zachár S. szerk.: Katonai zseb-lexikon 1939. Attila Nyomda, 1939.
A cég története 1928-1984. Respirator Rt.

Képek

Bacskai Gergő
Lőrincz Attila
Tóth Sándor
Regia Militia Hungarorum

Feltöltve: 2007.04.13.
Frissítve: 2014.07.28.