|
Die Militaer-Verdienstmedaille
A Katonai Érdemérem
A kitüntetés története
Az alapítás, 1890. március 12.
Katonai Érdemérem
A Katonai Érdemérmet I. Ferenc József alapította 1890. március 12-én, egyetlen osztállyal.
A kitüntetést azon tisztek nyerhették el, akik békében vagy háborúban legfelsőbb elismerésben
részesültek (erre utal a kitüntetés hátlapján olvasható "SIGNUM LAUDIS", vagyis
"A DÍCSÉRET JELE" felirat is). Az alapítást megelőzően ez az elismerés csupán
írásban történt, ettől kezdve azonban már látható jel is járt mellé, amelyet utólagosan a
korábban dícséretet kapott tisztek is megkaptak.
A Katonai Érdemérem békében egyszínű vörös, háborús érdemekért pedig a Katonai Érdemkereszt
szalagján került adományozásra. Nem csapatállományú tisztek azonban kizárólag vörös szalagon
viselhették, és ez majd csak 1915-ben változik meg.
A háborús és békebeli érdemekért kapott érdemérmek együtt is viselhetők voltak.
Alapszabályok
Újólagos elismerés, 1911. március 26.
| Ezüst Katonai Érdemérem |
|
Bronz Katonai Érdemérem |
1911. március 26-tól az újólagos elismerés jeléül Ezüst Katonai Érdemérmet kaptak az arra érdemesek.
Az immáron Bronz Katonai Érdemérem megkülönböztető nevet kapott eddigi kitüntetéshez hasonlóan ezt
is kétféle szalagon adományozták, és aki békében és háborúban egyaránt kiérdemelte, az ezüst érmet
is viselhette mindkét szalagon. A bronz érmet azonban le kellett tennie, hiszen az új ezüst érem
önmagában jelezte a korábbi és az új elismerés tényét. Ez csupán 1914-ben fog megváltozni.
1914. április 7-én született meg a rendelet arra nézve, hogy az egyes fokozatok immár együtt is
viselhetők legyenek, tehát adott esetben akár az ekkor létező mind a négy kitüntetés is díszíthette
valaki mellét.
1915-től pedig az eladdig csak békeszalagos kitüntetésben részesülő nem csapatállományú tisztek
is jogosulttá váltak a hadiszalagra.
Alapszabályok
A Katonai Érdemérem kibővül és többször is adományozhatóvá válik, 1916. április 1.
Nagy Katonai Érdemérem
| Ezüst Katonai Érdemérem |
|
Bronz Katonai Érdemérem |
1916. április 1-től a különös dícsérő elismerésben részesültek Nagy Katonai Érdemérmet kaphattak.
Az alacsonyabb fokozatokhoz hasonlóan ezt is békebeli és hadi szalagon adományozhatták, bár
az uralkodó háború vége előtt bekövetkezett halála miatt a békeszalagos adományozásokra már nem
kerülhetett sor.
Ugyanakkor (a monarchiára igen jellemző világháborús "kitüntetésesőhöz" igazodva) a Nagy és az
Ezüst Katonai Érdemérmet másodszor és harmadszor is elnyerhették az arra érdemesek. Az újólagos
adományozásokat a szalagra illesztett ezüst- (illetve a Nagy Katonai Érdemérem esetében aranyszínű)
pántok jelezték. Ez valószínűleg a békeszalagos kitüntetésekre is vonatkozott volna, azok ismételt
adományozására azonban már szintén nem került sor. A Ferenc József képmásával díszített Nagy Katonai
Érdemérem harmadszori adományozása az urakodó időközben bekövetkezett halála miatt ugyancsak
elmaradt.
Alapszabályok
Kardok, 1916. december 13.
Nagy Katonai Érdemérem
Ezüst Katonai Érdemérem
Bronz Katonai Érdemérem
1916. december 13-án a császár elrendelte, hogy azok a tisztek, akik a Katonai Érdemérem
valamely fokozatát az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásukkal vagy kiváló
csapatvezetéssel érdemelték ki, az érmet kardokkal viselhessék, amelyet a szalagra kellett
feltűzni. A kardokat utólag is oda lehetett ítélni azoknak, akik korábbi kitüntetésük
alkalmával ezen feltételeknek megfeleltek. Többszöri adományozás esetén a kardok csak a
legfelső pánton voltak viselhetők.
Alapszabályok
IV. Károly Katonai Érdemérme, 1917. május 12.
Nagy Katonai Érdemérem
Ezüst Katonai Érdemérem
Bronz Katonai Érdemérem
1917. április 18-tól a Katonai Érdemérmet az új császár, IV. Károly képmása díszítette, a
császári korona mellett pedig helyet kapott a Magyar Szent Korona is. Újólagos adományozás
esetén a régi, Ferenc József arcmásával ellátott érmet kegyeletből megtartották, ilyen esetben
a kitüntetett együtt viselte a régi és az új érdemérmét.
Az új formát nyert kitüntetés adományozására természetesen már csak háborús körülmények között
került sor, az esetleges békeszalagos adományozásoknak elejét vette a monarchia összeomlása. Az
alapszabályok szellemében azonban a békeszalagos katonai érdemérmek is adományozható (bár
adományozásra végül nem került) kitüntetéseknek tekinthetők, így fényképes felsorolásunkban
is szerepelnek.
Alapszabályok
A kitüntetés utóélete, 1918-1945
A Kormányzói Elismerések
A Kormányzói Elismerés látható jelét képező Magyar Koronás Bronzérem,
szalagján az elmaradt háborús kitüntetés kisebbített alakjával
A Habsburg-ház trónfosztásával a kitüntetés adományozása megszűnt, a kitüntetés ugyanakkor az
osztrák örökséget meg nem tagadó Magyarországon viselhető maradt, ámbár az összeomlás keltette
zűrzavarban a monarchia kitüntetéseit először eltörölték.
Mindezek ellenére a Katonai Érdemérem csupán viselhető maradt, adományozásra többé nem került.
Ugyanakkor megjegyzendő, hogy az 1922-ben alapított
Kormányzói Elismerés a Katonai Érdemérem
számos vonását magán hordozza.
A kitüntetés utóéletének érdekes fejezete az
elmaradt háborús kitüntetések helyett 1930-ban
adományozott Kormányzói Dícsérő Elismerés, melynek szalagján annak a kitüntetésnek (így a Katonai
Érdeméremnek is) kicsinyített mását kellett viselni, amelyre az illetőt az első világháborúban
felterjesztették, ám amelyet a háború befejezése miatt már nem kaphatott meg.
A IV. Károly boldoggá avatása emlékére kiadott érem
A régi érdemérmek egy rövid epizód erejéig még egy alkalommal feltámadtak az egykori császár
és király, IV. Károly boldoggá avatásakor, amikor a régi Nagy Katonai Érdeméremhez hasonló
kivitelű emlékérmek adományozására került sor, hátlapján "SIGNUM LAUDIS"
helyett "KAISER KARL" felirattal.
A kitüntetés megjelenése
A kitüntetés és változatai
Számos oka lehet annak, hogy egy adott kitüntetésnek miért létezik többféle eltérő kidolgozású
változata. Az egyik lehetséges ok az, hogy magának a kitüntetésnek az előírásos megjelenése is
változik az idők során. Megváltozhat a kitüntetésen szereplő uralkodó személye, vagy csupán a
változó divatnak engedelmeskedve kell megfelelő új, tetszetős formát öltenie. Eltérések forrása
lehet az is, ha az adományozásra kerülő darabok nem egyetlen műhelyből kerülnek ki, mivel a
többnyire rajzok formájában megérkező terveket a különböző mesterek más és más módon öltötték
formába. Anyagváltozatok megjelenéséhez vezet a kitüntetések tulajdonosainak az a vágya, hogy
drága eredeti darabjaikat olcsóbb, minden nap viselhető formában is megvásárolhassák (ráadásul
ezek is számos, eltérő szerszámmal dolgozó műhelyből kerülhetnek ki), de az is, ha háború esetén
az állam szünetelteti a drága anyagok kitüntetések céljára való felhasználását. Végül számos,
merőben eltérő igényességgel kidolgozott változat megszületését eredményezik a viseleti példányokat
megvásárolni szándékozó tulajdonosok eltérő anyagi lehetősei. Mindezek a csaknem három évtizeden
át adományozott és ezután még negyedszázadon át viselt Katonai Érdemérmek külalakját is igen
változatossá tették.
Az érdemérem alapját egy kétoldalas vert érem képezi, melynek előlapján I. Ferenc József jobbra
néző portréja, hátlapján a "SIGNUM LAUDIS" felirat látható. A portré körül
"FRANCISCUS IOS. I. D. G. IMP. AUST. REX BOH. ETC. REX APOST. HUNG." felirat áll, a felirat és a
perem között pedig egy apró babérlevelekből álló vékony koszorú fut körbe. A hátlap feliratát bal
oldalon babér-, jobbról cserágból készült koszorú övezi. A feliratban lévő "U" betűket
latinosan "V" jelöli, így pl. a "SIGNUM" szó például "SIGNVM"-ként szerepel.
Az érem egy vékony lemezből sajtolt és
két félből összeforrasztott császári koronáról függ, amelyhez egy vízszintes csappal csatlakozik.
A korona belsejében az eredeti császári korona vörös bársony kucsmája is jelezve van egy különálló
alkatrész formájában, oldalról átfúrt országalmája pedig a karikát tartja, amelynél fogva az
érdemérem a szalagról függ.
A 30 mm átmérőjű bronz érem aranyozott bronzból, a bronzzal megegyező formájú ezüst érem ezüstből
készül.
Az 1916-ban alapított Nagy Katonai Érdemérem 38 mm-es átmérőjével tér el a fentiektől, és azzal,
hogy a koronát két oldalról egy-egy babérág övezi. Anyaga aranyozott ezüst.
A bronz- és ezüst érmeknek számtalan eltérő éremképű változata maradt fenn. A feliratok, a
koszorúk és maga a portré egyaránt sok formában ismert, de eltérő lehet a korona kialakítása,
sőt még az érem átmérője is. A bronzérem készült aranyozott hadifémből, az ezüstérem ezüstözött
bronzból, ezüstözött hadifémből és fehérfémből is. Ezek többsége valószínűleg viseleti
példány lehetett.
Az ezüstből készült érem verete csaknem megegyezik az alant bemutatottakkal, de vaskosabb koronán
függ. Karikájába mára olvashatatlanná vált mesterjelzést és fémjelet ütöttek.
Átmérője 30,5 mm.
A mellette látható aranyozott bronz érem mindenben megegyezik vele, de fémjel természetesen
nincs benne. A jobb oldali harmadik érem csak még domborúbb koronájával tér el tőlük, amely
8,5 helyett 10 mm vastag.
Átmérőjük ugyancsak 30,5 mm.
A fenti bronz érdemérmek verete megegyezik az előző típusokéval, de azoktól eltérő koronáról
függenek. Az első érem koronájának abroncsa lefelé szűkül, míg a fentieké párhuzamos szélű.
A második ehhez hasonló, de markánsabb vésetű. A harmadik érem megegyezik vele, de anyaga
aranyozott bronz helyett aranyozott fehérfém.
Átmérőjük 30,5 mm.
A fent bemutatott érmek az egyik leggyakoribb veret változatai. Anyaguk ezüst, a jobb oldali,
kissé egyszerűbb koronán függő érem peremébe körbe foglalt "A" betűt ütöttek.
A jobb oldali bronz érdemérem mindenben megegyezik a második ezüst éremmel, anyaga aranyozott
bronz. Ez az egyik leggyakrabban előforduló változat.
Átmérőjük 30,5 mm.
Ennek a bizonytalan eredetű éremnek a vésete és koronája mindenben megegyezik a fent bemutatott
bronz érdeméremével, minden bizonnyal annak másolata. Anyaga aranyozott bronz, a koronával együtt
egyetlen darabból öntve, felületén az öntési eljárásból eredő, de nem túl durva egyenetlenségekkel.
Átmérője mindössze 30 mm, de ez az eltérés eredhet az öntési sorja eltávolításakor végzett
csiszolásból is.
Az eddig bemutatott változatok közös jellemzője, hogy a körirat utolsó "HUNG" szava után pont
látható. Az itt következő érmekről ez hiányzik.
A fenti aranyozott bronzból készült érem fő jellemzője a hátlap apró, vaskos betűkkel írott
felirata.
Átmérője 31 mm.
Az itt bemutatott érem minden bizonnyal a háborús nyersanyaghiány terméke. A lőszergyártáshoz
nélkülözhetetlen bronz helyett anyaga spiáter, amit ebben az időszakban "hadifém" néven is
ismertek. A korona alkatrészei és a karika aranyozott bronz. Valaha az érem is aranyozva lehetett,
erről azonban mára már csak a mélyedések kevésbé oxidált felülete tanúskodik, ahonnan a legkésőbb
pattogzott le a bevonófém.
Átmérője 31 mm.
Az itt látható markáns rajzolatú koronáról függő aranyozott bronz érem legfeltűnőbb jellegzetessége
a hosszú, szögletes betűtípussal írott körirat, valamint a perem és a körirat között húzódó
rendkívül apró levelekből álló babérkoszorú. Figyelmet érdemel a hátlap erőseb balra fordult verete.
Átmérője 31,5 mm.
Az itt bemutatott Ezüst Érdemérmek talán a legjellegzetesebb veret változatai.
Ismertetőjegyük a jóval nagyobb átmérő és a félreismerhetetlen rajzolatú portré, amelynek
legfeltűnőbb elemei az uralkodó szakállának és bajszának határozott vonalú csigái és az érem
felületébe símuló, kontúr nélküli nyak. A körirat "HUNG" szava után nincs pont. Anyaguk
ezüstözött bronz, a jobb oldali kissé eltérő koronával.
Átmérőjük 32 mm.
A bal oldali Bronz Érdemérem mindenben megegyezik az első változattal, de anyaga aranyozott bronz.
A mellette látható érem csak vaskosabb koronájával tér el tőle.
Átmérőjük ugyancsak 32 mm.
I. Ferenc József halála után a Katonai Érdemérmeket utóda, IV. Károly kissé megváltoztatott
formában adományozta tovább. Az érem előlapján az uralkodó jobbra néző portréja, körülötte a
"CAROLUS D. G. IMP. AUST. REX BOH. ETC. ET APOST. REX HUNG." felirat áll. Hátlapja megegyezik
a korábban adományozott kitüntetésekével.
Az érem felső részéhez egy előlapján babér- és cserágakkal övezett, a császári és a Magyar
Szent Koronát ábrázoló veret illeszkedik, melynek felső részén egy fél karika van kiképezve.
Ezt és a tulajdonképpeni függesztő karikát egy lapos láncszem kapcsolja össze. A koronákat
ábrázoló veret egy egységet képez az éremmel.
Az aranyozott bronzból készült bronz- és az ezüstből készült ezüst érem átmérője hivatalosan 30 mm.
A fentiekhez hasonló de a koronák körül dúsabb babér- és cserágakkal díszített Nagy Érdemérem
átmérője 38 mm, anyaga aranyozott ezüst.
A IV. Károly képmásával díszített érmeket csupán két éven át adományozták, és bár ezt követően
tulajdonosaik még negyedszázadon át viselték őket és szerezhették be viseleti példányaikat,
elődeikhez képest viszonylag kevés változatuk ismert.
Mindhárom fokozatnak fennmaradt eltérő éremképű változata, az ezüst érem ezenfelül készült
ezüstözött bronzból, ezüstözött hadifémből és fehérfémből, a bronz érem pedig aranyozott
hadifémből is.
A fent bemutatott érem a leggyakoribb változat, fémjelzett ezüst, Kautsch mesterjelzéssel.
Átmérője 30,5 mm.
A mellette bemutatott érem mindenben megegyezik az ezüstből készült változattal, beleértve a
mesterjelzést is, de anyaga ezüstözött bronz, amit a perembe ütött "BRONZE" felirat is jelez.
Figyelmet érdemel a hátlap kissé balra fordult éremképe.
Átmérője ugyancsak 30,5 mm.
A jobb oldali érem a Bronz Katonai Érdemérmek leggyakoribb változata, Kautsch mesterjelzéssel.
Mindenben megegyezik az ezüstből készült éremmel, de anyaga aranyozott bronz, amint ezt a perembe
ütött "BRONZE" felirat is jelzi.
Átmérője 30,5 mm.
A fent látható érem rajzolata eltér az eddig bemutatottakétól. A korona és az uralkodó képmása
egyaránt laposabb, mesterjelzés nincs benne. Anyaga hadifém, a bronzból készült és még az
aranyozás nyomait mutató karika tanúsága szerint bronz fokozatnak készült, és valaha aranyozva
volt. (A hadifém sajnos hajlamos rá, hogy idővel "ledobja" magáról a bevonó fémet.)
Átmérője 31 mm.
Miniatűrök
Az érdemérmeknek csupán háromszögletű szalagon viselendő fokozatai voltak, ezért kisdíszítményük
nincs. Ismeretesek azonban többféle viselési módú miniatűrjeik,
amelyeket alkalomhoz illően polgári ruházaton viselhettek a tulajdonosok.
Esetenként a teljes méretű érdemérmeket is viselték polgári ruhán, többnyire azonban csupán a
kitüntetések miniatűrjét tűzték fel, amelyek kb. feleakkorák voltak mint az eredetiek.
A legexkluzívabb forma a frakkláncon való viselet volt. A frakklánc egy díszes vagy egyszerűbb
kivitelű, nemesfémből vagy egyszerű aranyozott bronzból készült lánc, amelynek egyik végét
gomblyukba lehet illeszteni, a másik végén pedig egy tű van, az egyszerűbb változatok mindkét
végükön tűs megoldással is készültek. A miniatűrök ezekre a láncokra voltak saját karikáiknál
fogva felerősítve, természetesen a
viselési sorrend szigorú betartásával.
A hadiszalagok és kardok jelzése a láncon kissé nehézkes volt, ezért igen népszerűek voltak az
arányosan keskenyebb, de az eredetivel azonos színű és mintázatú szalagon függő miniatűrök is,
amelyeket az eredeti kitüntetésekhez hasonló módon viseltek.
A mindennapi viseletre ezeknél is egyszerűbb, feltűzhető vagy gomblyukba illeszthető miniatűrök
szolgáltak, amelyek gyakran még a láncon vagy szalagon viselteknél is kisebbek voltak. Ezen
miniatűrök között találjuk a legnagyobb változatosságot nem csak a méret, de az anyag és a
kidolgozás tekintetében is.
A miniatűrök kidolgozása többnyire elmaradt az érdemérmekétől, a vert példányok mellett gyakoriak
az öntött darabok. A korona sem mindig különálló alkatrész, és ismeretesek egyoldalas, hátlapjukon
mintázat nélküli miniatűrök is. Anyaguk többnyire aranyozott és ezüstözött bronz. A kardos
érdemérmek szalag nélküli miniatűrjeire a kardokat általában forrasztással rögzítették a korona
és az érem találkozásánál.
Miniatűrlánc I. Ferenc József által adományozott Bronz és IV. Károly által adományozott Ezüst
Katonai Érdemérem miniatűrjével. Érdekes ellentét figyelhető meg a láncon látható miniatűrök
többségének átlagon felüli kidolgozása és az érdemérmek kardjainak hevenyészett rögzítése között.
Miniatűrlánc IV. Károly által adományozott Bronz Katonai Érdemérem miniatűrjével.
A kardokat forrasztással rögzítették a koronák alatt.
A fenti miniatűrláncon látható második és harmadik érem eredetileg egyoldalas Ezüst
illetve Bronz Katonai Érdeméremnek készült, utóbb azonban levágták róluk a koronát, és
újrafülezve Vitézségi Érmekként használták fel őket.
I. Ferenc József által adományozott Ezüst és Bronz Katonai Érdemérmek miniatűrjei.
A korona mindkettőn külön alkatrész, anyaguk ezüstözött, illetve aranyozott bronz.
Figyelemreméltó az ezüst érem szalagján a másodszori adományozást jelző pánt formája.
A bronz érmet szalagjának német típusú kialakítása alapján egy osztrák tiszt viselhette az Anschluss
után, bár nem kizárt az sem, hogy már eredetileg egy német tiszt számára adományozták.
IV. Károly által adományozott Bronz Katonai Érdemérmek miniatűrjei. Az első kétoldalas,
a második egyoldalas, eltérő éremképű veret. Anyaguk aranyozott bronz. Az egyoldalas érem
szalagja nem korabeli.
Szalagsávok
Katonai egyenruhán hosszú időn keresztül csupán a kitüntetések eredeti formája volt viselhető,
ez azonban komoly anyagi terhet rótt a tulajdonosokra, akiknek (ha nem akarták, hogy drága
tűzzománcos, nemesfém keresztjeik és érmeik a mindennapok forgatagában kopjanak és sérüljenek)
saját költségükön kellett egyszerűbb kivitelű és anyagú viseleti darabokat beszerezniük.
A XX. század elejére azonban a korábbi díszes, színes uniformisok fokozatosan egyszerűbb és
célszerűbb egyenruháknak adták át a helyüket, és ez alkalmat adott a kitüntetésviselés egyszerűbb
formájának bevezetésére is. 1909. augusztus 12-től gyakorló és menetöltözethez a
szalagsávok
viselését írták elő. A szalagsáv az adott kitüntetés háromszögszalagjának függőlegesen elhelyezett
kb. 1,3 cm magas darabja (a valóságban ettől a mérettől jelentősen eltérő szalagsávok és
szalagsávsorok is előfordulnak). A szalagsávokat eleinte a háromszögszalagokhoz hasonlóan egymásra
csúsztatva, egyetlen sorban viselték, később széleikkel egymáshoz illesztve négyesével egy-egy
sorban kerültek elhelyezésre. A szalagsávokra a kitüntetéshez adományozott kardok is felkerültek,
hasonló színű szalagok esetében pedig az eltérő kitüntetések kb. 1 cm-es miniatűrjeit is a
szalagra erősítették. Arra nézve ugyanakkor nem született határozott elhatározás, hogy a többször
adományozott kitüntetéseket a szalagsávsoron hogyan kell jelezni, a Katonai Érdemérem esetében
ezt általában több szalagsáv viselésével oldották meg.
Az első világháború alatt az érdemérmek szalagsávján többnyire nem viselték a miniatűröket, a
kardokat azonban minden esetben feltűzték rájuk. A miniatűrrel díszített szalagsávok többsége a
két világháború közötti időből maradt fenn. A szalagsávokon időnként a Károly által adományozott
érmeket korábbi miniatűrökkel jelölték és viszont, de ez is inkább a későbbi időkre jellemző.
A szalagsávok kialakításának
és az egyenruhára való rögzítésének ugyancsak számtalan változata
ismert.
Különböző szalagsávok és díszítmények.
|
|
|
Korai szalagsávsor az első világháborúból. A szalagsávokat a háromszögszalagokhoz
hasonlóan egymásra csúsztatva erősítették össze és valamennyit egy sorban viselték, a fent
bemutatottnál olykor jóval több szalagsáv esetén is. A szalagsávsoron még nincsenek miniatűrök.
A mellette látható későbbi soron a szalagokat már szélüknél fogva illesztették össze. Miniatűrök
azonban továbbra sincsenek rajta.
A fenti német típusú szalagsávsort a monarchia egykori tisztje viselte az osztrák Anschluss
után.
Szalagok
Az érdemérem mindhárom fokozata háromszögletű szalagon
a mellen viselendő. Az alapítás kései időpontja miatt egyenes szalagon már nem kerültek
adományozásra.
A háromszögletű szalag készítésénél egy vízszintesen lefektetett szalagdarabból indulnak ki,
amelynek két oldalát 60 fokos szögben felhajtják, hogy alul csúcsot képezzenek. Fontos, hogy a
csúcsnál maradjon egy kis rés, ahová majd a kitüntetés füle és karikája illeszkedik. A felhajtott
széleket a szegélyek behajtása után összevarrják.
A felső csúcsba egy kampó, az alsóba egy gyűrű kerül behelyezésre. A kampó az összehajtott szalag
gyűrűjén átdugva belülről tartja a kitüntetés karikáját, amely ennek köszönhetően nem tud kicsúszni
(ha az érmet helytelenül közvetlenül a kampóra függesztjük és azt így dugjuk át a gyűrűn, a szalag
a kitüntetés súlyától szét fog nyílni, és a kitüntetés a földre pottyan).
A katonai érdemérmek kétféle szalagon kerültek adományozásra (háborúban a
Katonai Érdemkereszt szalagján, vagyis "hadiszalagon", békében
pedig egyszínű vörös szalagon). Ezen szalagoknak az alapítást követő több, mint fél évszázad során
számtalan változata jelent meg. Bár hivatalosan a szalag 40 mm széles, a fennmaradt példányok
között ettől kissé szélesebbek vagy keskenyebbek is előfordulnak. Ugyancsak változatos a
hadiszalagok mintázata is. A fehér szegély és az azon belül futó vörös hosszanti sávok szélessége
hivatalosan 5 mm, a valóságban ettől is vannak eltérések. Gyártástechnológiai okból különböző
lehet a keskeny keresztcsíkok szélessége is, ezek ugyanis úgy készülnek, hogy a szalag alapját
képező keresztirányú szálakat alulról és felülről váltakozva fehér és vörös hosszanti szálakkal
keresztezik, így a keresztcsíkok méretét valójában a szövés sűrűsége határozza meg. A szalagok
vörösének is számtalan árnyalata létezik a hússzínűtől a halványpiroson át egészen a borvörösig.
Végül maga az alapanyag is rendkívül eltérő lehet, így a vastag, kartonpapírszerűen merev
szalagoktól a vékony, szinte tartás nélküli selyemszalagokig szinte minden változattal
találkozhatunk. ismeretes olyan hadiszalag is, amelynek vörösébe díszítésképpen 1 mm távolságonként
vékony aranyszínű fémszálakat szőttek.
Bár a háromszögszalagok zárásának is számos változata ismert
(patent, a kitüntetés karikáját fogó rugós csipesz, stb.) a katonai érdemérmek többnyire a
megszokott kampós-gyűrűs megoldású szalagokon fordulnak elő.
Nagy változatosságot mutatnak a szalagra tűzött/varrott kardok
és az újólagos adományozást jelző fémpántok is.
Az első világháború anyagtakarékossága a szalagokon is megmutatkozott: megjelentek a "takarékos"
szalagok, amelyeket a megszokottnál rövidebb szalagdarabból varrtak össze. Ezeknél a hátulsó
rész csak egyrétegű, tartásuk pedig elmarad a hagyományos formákétól. Az ilyen szalagokon általában
Károly által adományozott érdemérmeket találunk.
"Takarékos" szalag az első világháborúból. Jól látható a szimpla hátsó rész a visszahajtott
szalagvéggel és a rávarrott kampóval. Mellette összehasonlításként egy hagyományos szalag.
Kitüntetés dobozok
A kitüntetések dobozai talán még nagyobb változatosságot mutatnak,
mint maguk a kitüntetések. Korszakonként, gyártónként változnak, de tartalmukhoz hasonlóan
bizonyára a vevők pénztárcájához is alkalmazkodott kivitelezésük, amely az egyszerű kartonpapír
doboztól egészen a bőrrel borított, bársonnyal és selyemmel bélelt tokokig ível.
A Katonai Érdemkereszt alapításakor megbecsült kitüntetésnek számított, ennek és a békés időszaknak
köszönhetően első dobozaik is igényes kivitelűek. A világháború második felére ez a helyzet
megváltozott, a nagyszámú adományozás és a háborús szükséghelyzet hatására megjelentek az egyszerűbb,
olcsóbb, könnyebben előállítható papírdobozok is.
Sajnálatos módon a kereskedelmi forgalomban a dobozokat és a bennük lévő érmeket gyakran
össze-vissza cserélgetik, így a gyűjteményekben lévő dobozok (így az alant bemutatottak egy
része is) és tartalmuk gyakran nem illik össze. A dobozokban látható érmek így csupán
illusztrációnak tekintendők.
Korai doboz még az egyfokozatú érdemérmek korából. Anyaga vékony falemez, amelyet kívül pirosra
festett rájabőrmintázatú textíliával, alul fekete, ugyancsak rájabőrmintázatú papírral burkoltak.
A fedélen aranyszínű "Verdienst-Medaille 1890." felirat olvasható, készítői jelzés nincs benne.
Bélése zöld bársony, a fedél bélése ugyanilyen színű selyem. Zárjának növényi mintával díszített
lemezét a későbbi dobozokon látható megoldásoktól eltérően kívülről szegelték fel.
Mérete a nyomógomb nélkül 107x69x24 mm.
A fent bemutatott doboz anyaga vékony falemez, amelyet felül piros, alul fekete bőrmintázatú
papírral burkoltak. Sem a fedélen, sem a bélésen nincs semmiféle felirat vagy jelzés. Bélése fehér
bársony, a fedél bélése fehér selyem. Zárja rejtett, kívülről csupán a kerek nyomógomb látható.
A fedél domború.
Mérete a nyomógomb nélkül 109x60x24 mm.
A bemutatott doboz anyaga vékony falemez, amelyet felül bordóra festett vászonnal, alul fekete
bőrmintázatú papírral burkoltak. A fedélen aranyszínű "Bronzene Militar Verdienst medaille" felirat,
belül ugyancsak arany színnel a bécsi Zimbler cég jelzése látható. Bélése fekete bársony, a fedél
bélése fehér selyem.
Mérete a nyomógomb nélkül 111x66x24 mm.
Ez a doboz ismeretes világos piros színben, illetve készítői jelzés nélkül is.
A fentivel megegyező, de Ezüst Katonai Érdemérmet rejtő doboz anyaga vékony falemez,
amelyet felül pirosra festett vászonnal, alul fekete bőrmintázatú papírral burkoltak. A
fedélen ezüstszínű "Silberne Militar Verdienst medaille" felirat, belül arany színnel a bécsi
Zimbler cég jelzése látható. Bélése sötétkék bársony, a fedél bélése fehér selyem.
Mérete a nyomógomb nélkül 113x65x23 mm.
A fent bemutatott doboz anyaga vékony falemez, amelyet felül piros textilmintázatú, alul fekete
rájabőrmintázatú papírral burkoltak. A fedélen aranyszínű "Bronzene Militar Verdienst medaille"
felirat, belül ugyancsak arany színnel a bécsi és budapesti Scheid cég jelzése látható. Bélése
fekete bársony, a fedél bélése fehér selyem.
Mérete a nyomógomb nélkül 109x62x22 mm.
A fent bemutatott doboz anyaga vékony falemez, amelyet felül piros textilmintázatú, alul fekete
rájabőrmintázatú papírral burkoltak. A fedélen jellegzetesen szögletes, aranyszínű kétfejű sas
látható. Bélése fekete bársony, a fedél bélése fehér selyem. Készítői jelzés nincs benne.
Mérete a nyomógomb nélkül 109x62x21 mm.
A fent látható doboz anyaga vékony falemez, amelyet felül piros szemcsézett, alul fekete
rájabőrmintázatú papírral burkoltak. A fedélen jellegzetesen szögletes, aranyszínű kétfejű
sas látható. Bélése fekete bársony, a fedél bélése fehér selyem, a bécsi Zimbler cég
aranyszínű jelzésével.
Mérete a nyomógomb nélkül 111x65x23 mm.
A bemutatott doboz anyaga vékony falemez, amelyet felül piros, alul fekete hullámos
bőrmintázatú papírral burkoltak. A fedélen díszes ezüstszínű keretben az osztrák császári
koronával, griffekkel és a Viribus Unitis jelmondattal körülvett kétfejű sas látható. Bélése
fekete bársony, a fedél bélése fehér selyem, a budapesti Láng Testvérek aranyszínű cégjelzésével.
A fedél lapos.
Mérete a nyomógomb nélkül 108x61x20 mm.
A fentivel megegyező, de Bronz Katonai Érdemérmet rejtő, és fedelén aranyszínű címerrel díszített
doboz. Bélése ugyancsak fekete bársony, a fedél bélése fehér selyem, a budapesti Láng Testvérek
aranyszínű cégjelzésével.
Mérete a nyomógomb nélkül 109x62x21 mm.
Az előző doboz ismeretes a Breitner Testvérek, illetve a budapesti Scheid cég jelzésével.
Utóbbi előfordul a kardos adományozást jelző "m. Schw." (mit Schwerter) felülbélyegzéssel is.
A piros papír mintázata ezeken kissé eltérő lehet.
A fent leírtakkal megegyező díszítésű, de pirosra festett szemcsés mintázatú vászonnal, alul fekete
rájabőrmintázatú papírral burkolt doboz. Bélése fekete bársony, a fedél fehér selyembélésén a bécsi
Rothe und Neffe cég aranyszínű jelzésével. A fedél domború, az előző dobozokétól kissé eltérő
díszítés mélyen nyomott.
Mérete a nyomógomb nélkül 109x63x23 mm.
A fent leírt doboz ismeretes bordó színben is, belül a túlnyitást gátló széles selyemszalag helyett
két keskenyebbel. A bordó papír mintázata finomabb.
A világháború második felére az adományozott kitüntetések száma és a gazdasági helyzet a katonai
érdemérmek dobozainak egyszerűsödését hozta magával, megjelentek az olcsóbb kivitelű papírdobozok.
Ezekben jórészt már az új császár és király, IV. Károly képmásával díszített érdemérmeket
találjuk.
Okiratok
A kitüntetések adományozásához kapcsolódó okmányoknak és iratoknak
számos formája ismeretes. Az első csoportba a felterjesztéshez kapcsolódó iratok tartoznak, amelyek
a kitüntetésre javasolt személy cselekedeteit és a kitüntetést támogató elöljárók megjegyzéseit
tartalmazzák. Az odaítélésről külön értesítést kaptak az érintettek, amely a kitüntetés tényén kívül
gyakran az átadás helyéről, idejéről és módjáról is tájékoztatást nyújt. Számos kitüntetés
tulajdonosa díszes oklevelet is kap ebből az alkalomból. Külön csoportot alkotnak az adott
kitüntetés viselésének jogosságát igazoló iratok. Végül számos irat kapcsolódik a kitüntetéssel
járó kiváltságokhoz, azok ismertetéséhez, odaítéléséhez vagy éppen megvonásához, a kitüntetés
alapszabályzata csak egyike ezeknek.
A leggyakrabban előforduló okmányok a díszes, német vagy magyar nyelvű értesítések, ezekből
mutatunk be néhányat.
Hadiszalagos Ezüst Katonai Érdemérem német nyelvű értesítése 1916. júniusából, a kétfejű
sasos címert ábrázoló szárazbélyegzővel.
Hadiszalagos Ezüst Katonai Érdemérem magyar nyelvű értesítése 1916. augusztusából, a magyar
királyi honvédelmi miniszter szárazbélyegzőjével.
Hadiszalagos Bronz Katonai Érdemérem német nyelvű értesítése 1915. szeptemberéből, a kétfejű
sasos címert ábrázoló szárazbélyegzővel.
Hadiszalagos Bronz Katonai Érdemérem német nyelvű értesítése 1917. júliusából, már a kettős
címert ábrázoló szárazbélyegzővel.
Hadiszalagos Bronz Katonai Érdemérem magyar nyelvű értesítése 1917. januárjából, a magyar
királyi honvédelmi miniszter szárazbélyegzőjével.
A kitüntetés viselése
A Katonai Érdemérmek mindhárom fokozatát háromszögletű szalagon a bal mellen kell viselni, a
viselési sorrend betartásával. Meghatározott alkalmakkor
az eredeti kitüntetések helyett szalagsávok, polgári ruhán miniatűrök viselendők.
A világháború előtti boldog békeidőkben a Katonai Érdemérem ritka és megbecsült kitüntetésnek
számított, századosnál alacsonyabb rendfokozatú tiszteken alig lehetett látni, de még közöttük
sem számított gyakorinak. A fenti fényképeken erre láthatunk példát.
Az első világháború kitörése mindent megváltoztatott, a Katonai Érdemérem immár az alacsonyabb rangú
tisztek számára is elérhetővé vált. Az első képen álló gyalogos főhadnagy kardok nélküli bronz
érdemérmet visel, ha ezt 1916 decembere előtt kapta, akkor később talán a kardokat is odaítélték
neki.
A második fotó tüzér hadnagya és a rohamsisakos százados már eleve kardokkal kapta kitüntetését.
A Katonai Érdemérmeket a többi kitüntetéshez hasonlóan szalagsáv formájában viselték a tábori
(menet-) öltözethez. Az első kép főhadnagya kardok nélküli szalagsávján a kor szokása szerint
miniatűr sincs. A második főhadnagy két hadiszalagból készült szalagsávot visel, közülük az
elsőt kardokkal; ez minden bizonnyal Ezüst Katonai Érdemérmet jelöl. Figyeljük meg az egymásra
csúsztatott szalagvégeket. Úgy tűnik, ezeket a patenttal záródó szalagsávokat a háromszögszalagok
felerősítésére szolgáló cérnabandázsokra kapcsolta tulajdonosa.
|
|
|
A monarchia kitüntetéseit 1920 után viselhették tulajdonosaik, akárcsak Károly által adományozott
Bronz Katonai Érdemérmét az első képen látható főhadnagy. Az egyenruha jellegzetességei alapján a
fotó a 20-as évek első felében készült.
A második fényképen az eredeti kitüntetéseknek polgári ruhán való viselésére láthatunk példát:
ünnepélyes alkalmakkor ez sem volt ritka. A figyelemreméltóan dekorált egykori tiszt Ferenc József
által adományozott bronz érdemérmét és Károly képmásával díszített ezüst érdemérmét is kardokkal
viseli, utóbbit másodszor is megkapta, amint azt a szalagra erősített fémpánt jelzi.
Haditettek
A Katonai Érdemérmet békében hosszú és eredményes szolgálattal, háborúban a legkülönfélébb haditettekkel lehetett kiérdemelni.
A következőkben ezekre láthatunk néhány példát.
Hősök a sárban
"A személyes bátorság különösen az előörsi csatározásoknál érvényesül, ha az ember magára van utalva néhány hű bajtársával, s
nem lehet rá hatással a magávalragadó tömeglelkesedés. Az ilyen előörsi csatározásokban mindig vakmerő harcos volt Richter Ferenc
hadnagy. Sztare-Mieszto mellett hat katonájával földerítő járőrbe indult a sötét éjszakán. Ilyenkor az ember nem tudja, hava lép,
országúton megy-e, vagy szabad mezőn, árok van-e a lába előtt, vagy mocsár. Gyufát gyújtani nem lehet, mert nyomban észrevenné az
ellenség. S mindezekhez járult, hogy akkor éjjel rettentően lövöldöztek az oroszok s amellett nagy zivatar is volt.
A hadnagyot mindez nem akadályozta az előnyomulásban. Mikor azonban már fölötte sűrűn zizegtek körülöttük a golyók, s biztosnak
látszott a céltalan halál, a hadnagy parancsára hasra vágódott a járőr, s attól kezdve a mély sárban és esőben négykézláb csúsztak
az ellenség felé. Az egyik katona felsóhajtott:
- Nem bírok tovább csúszni!
Talpra állott, de abban a pillanatban fején találta egy golyó s a szerencsétlen nyomban meghalt. A hadnagy megmaradt öt emberével
az ellenség közvetlen közelében megfordult, kimondhatatlan fáradalmak után mégis csak hazatért fontos jelentésével.
A signum laudist kapta."
Magyar hősök. A Pesti Napló kiadása, 1916.
Gyűjtötte: Kovács Ferenc
Ágyúmentés
"A Tarnafka mellett vívott csatában történt, hogy a 13. ágyúsezred negyedik ütegének egyik ágyúfogatát szétlőtték az oroszok.
Lovat akkor egyáltalán nem lehetett kapni s ott kellett hagyni az ágyút. Ceke Miklós hadnagy, aki már többször kitűnt a parancsok
közvetítésével, vakmerő segédtiszti lovaglásaival és az orosz tüzérállások kikutatásával, vállalkozott rá, hogy az ágyút megmenti.
Két altiszttel visszalovagolt Tarnafkára. De az ellenség is résen volt és nemsokára olyan tűzbe kerültek, hogy az egyik altiszt
súlyosan megsebesült. Bekötözték, ahogyan lehetett, és azután megtalálták az ágyút is, majd a lovakat kezdték összefogdosni, amelyek
az ágyú- és puskatűzben vadul vágtattak összevissza.
- Inkább meghalunk, de az ágyút nem hagyjuk itt! – kiáltotta Ceke és nem is nyugodott addig, míg a lovakat össze nem fogdosta.
Maga fogta be őket az üteg elé, az állandó orosz tüzelés közepette, majd az egyik lóra ült és így vitte vissza az ágyút Ponikvibe,
az ütegéhez. A signum laudist kapta ezért."
Magyar hősök. A Pesti Napló kiadása, 1916.
Gyűjtötte: Kovács Ferenc
A híd védelme
"Az 1914. október 21-iki drohobici ütközetben az 58. gyalogezrednek a hidat védő százada válságos perceken esett át. Túlnyomó
számú ellenség szétmorzsolással fenyegette a gyönge csapatot. Visszahúzódtak volna, de a házak mögött az út sűrű orosz tűz alatt
állt, s hátul is csak a halál lesett rájuk. Rögtönös hátrálással mentsék azt, ami még menthető, vagy megkísértsék az emberfelettit:
megtámadják az ellenük áramló túlerőt és legalább egy időre szabadabban lélegezzenek fel? Musil százados elszánt embereket keresett,
akik támadni mernek.
Cserniczky Antal hadnagy összeszedte szakaszát, néhány tüzes szóval felvilágosította őket a helyzetről s aztán kirántott karddal
mindnyájuk előtt vetette magát a feléjük rohanó ellenségre. Olyan vad dühvel törtek reá, hogy emberhullámát visszavetették,
hátrább lökték míg csak az orosz gépfegyverek útjukat nem állták.
Saját hadállásunkat megtartottuk, az ellenség kitakarodott az övéből; a helyzet parancsolta veszteségteljes visszavonulás helyett a
bátor csapat jelentékeny sikert ért el. Cserniczky signum laudist kapott. "
Forrás: Magyar hősök. A Pesti Napló kiadása, 1916.
Gyűjtötte: Kovács Ferenc
Források
Bodrogi P. - Molnár J. - Zeidler S.: Nagy magyar kitüntetéskönyv.
Rubicon Könyvek, 2005.
Felszeghy F. - Rátvai I. - Petrichevich Gy. - Ambrózy Gy.: A rendjelek és kitüntetések
történelmünkben. Társadalmi kiadó, 1943.
Makai Á. - Héri V.: Kereszt, érem, csillag. Helikon Kiadó, 2002.
Makai Á. - Héri V.: Kitüntetések. Zrínyi Kiadó, 1990.
Szijj J. - Ravasz I. szerk.: Magyarország az első világháborúban lexikon.
Petit Real Könyvkiadó, 2000.
Honvédségi Közlönyök
Magyar hősök. A Pesti Napló kiadása, 1916.
Képek
Regia Militia Hungarorum
Feltöltve: 2006.10.20.
Frissítve: 2009.04.01
|
|
|
